Figyelő, 1991. január-május (35. évfolyam, 1-22. szám)
1991-01-03 / 1. szám
4 LAKOSSÁGI JÖVEDELMEK 1991-BEN Az Érdekegyeztető Tanács tavalyi utolsó ülésén többek között a lakossági jövedelmek 1991. évi alakulásáról tárgyalt volna. Érdemi vitára azonban nem került sor, mert a munkaadók képviselői — azután, hogy az előterjesztést tárgyalásra alkalmatlannak nyilvánították — kivonultak a teremből. De lássuk csak — a teljesség igénye nélkül —, hogy a pénzügyi, a munkaügyi és a népjóléti tárca milyen képet is fest az idei lakossági jövedelmekről és az ezeket maghatározó gazdasági körülményekről. A kormánynak választania kell a gyorsuló ütemben növekvő infláció és a szintén gyorsuló ütemű munkanélküliség között. (Az infláció 38 százalék körül alakulna, amelyből az 1990-ről áthúzódó hatások 11—12 százalékot, az év eleji áremelések 13—14 százalékot, az évközi áremelések 10—12 százalékot tennének ki.) Mivel a kormányzat az inflációt tartja veszélyesebbnek, a munkanélküliségnek engednek többé-kevésbé szabad utat. Ez azt jelenti, hogy a tavalyi 1,5 százalékos munkanélküliségi ráta az idén várhatóan 4 százalékosra emelkedik. (Ez európai összehasonlításban még mindig alacsony volna.) A növekvő munkanélküliség kezelésére új eszközökre és finanszírozási rendszerre van szükség. A pillanatnyilag látható pénzügyi források azonban legfeljebb csak az induláshoz elegendőek, s várhatóan év közben — ha részben is, de — elapadnak, azaz pótlásukról menet közben kell gondoskodni. A bruttó átlagkeresetek várhatóan 28—29 százalékkal, a nettó átlagkeresetek 22—23 százalékkal emelkednek majd. Mivel a teljes bérliberalizáció — hiszen a béralkuban ellenkező érdekkel szereplő partnerek és a béralku intézményei többnyire hiányoznak — túl nagy kockázatottal járna, a bérszabályozás fennmarad. A szabályozás célja elsősorban a bérnövekmények szóródásának megakadályozása volna. Az adórendszer lényegében nem változik. A személyi jövedelemadó azonban jobban preferálná az állami vagyon privatizációjához kapcsolódó befektetéseket. A vállalkozáshoz kapcsolódó helyi adót a vállalkozók költségként számolhatnák el. A munkavállalók a Munkanélküliek Szolidaritási Alapjába való befizetésüket — amely a bruttó kereset 1 százaléka volna — leírhatnák adóalapjukból, ami a 26 milliárd forinttal számításba vett helyi adókból 10 milliárdot tenne ki. A láthatatlan jövedelmek adóztatására azonban továbbra sincsenek meg a megfelelő technikák. A termelői árszínvonal 30 százalékkal, a fogyasztói árszínvonal 34—38 százalékkal emelkedne. A fogyasztói ártámogatás mértéke 1,5—2 százalékos volna, amely értékben éppen hogy meghaladná a 30 milliárd forintot. Ez némely termék esetében drasztikus áremelést vonna maga után. Például a háztartási energia ára 90—95 százalékkal emelkedne, a tej és a fehérkenyér ára 35 százalékkal lenne magasabb. A szociális ellátásból a helyi önkormányzatoknak az eddigieknél jobban ki kell venniük a részüket. A költségvetés normatívan támogatná a szociális célokat, az inaktív lakosságra vetítve 2890 forintot juttatna fejenként. Szükség esetére a Belügyminisztérium 4,5 milliárdos biztonsági tartalékot hozna létre. A szociális intézményrendszer 1991-ben érdemben nem fog bővülni. M. Z. PRIVATIZÁCIÓ ELŐTT A CHEMOIMPEX Igazi kereskedőkké kell válnunk — hangsúlyozta első bemutatkozó sajtótájékoztatóján Kovács László, a Chemolimpex külkereskedelmi vállalat új vezérigazgatója. Vállalatának példája tipikus lehet a szakkülkereskedelmi cégek útkeresésére, ezért érdekes, hogyan tervezi a továbblépést az évtizedeken át a legnagyobb magyar külkereskedelmi vállalatok közé tartozó Chemolimpex új vezetője. A cég 1989 végéig monopolhelyzetben volt, a vegyipari termékek exportjában, importjában a termelőknek kötelességük volt igénybe venniük a vállalatot. Az importliberalizálás után nem maradt a vállalatnak olyan terméke, amelyikben nem kellene versenyeznie más vállalatokkal. Megrázkódtatás számára, hogy a rubelelszámolású külkereskedelem, amely forgalmának eddig több mint egyötödét tette ki, vészesen visszaesik. A Szovjetunióban igény van ugyan a kapcsolatok fenntartására, de a Chemolimpex egyelőre nem találja a felhatalmazással rendelkező tárgyaló partnereket. A külső feltételek radikális változását a vállalati gazdálkodás tavaly még nem érezte meg. Nyeresége — előzetes adatok szerint — 600 millió forint körül várható. De hogy az idén elkerüljék a visszaesést, jelentős szervezeti változásokat határoztak el. Három profitcentrum létesül a vállalaton belül: az agrokémiára, a műanyagokra, valamint a szerves és szervetlen vegyi anyagokra. Ezek elsődleges feladatuknak tekintik a sajátszámlás forgalom kiszélesítését, a tavalyi szinthez képest a megduplázását 6,8 milliárd forintra. Ehhez legalább 1,5 milliárd forint forgótőke kell. A magyar vegyipar nagyvállalataihoz fűződő kapcsolatokat szorosabbra kívánják vonni, többek között közös vállalatok létesítésével. A kiszolgáló tevékenységet ellátó főosztályok, részlegek a következő egy-két hónapban kft.-ké, leányvállalatokká alakulnak, így például a szállítmányozásban 4 vállalkozást hoznak létre. Működik már a Contrail nevű adatfeldolgozó cégük, s a nem túl távoli jövőben a pénzmozgás felgyorsítása céljából a Chemolimpex önálló kisbankot is akar létesíteni. A szervezeti változásokat március 31 -ig le akarják bonyolítani, s ezek után az anyavállalatnál a jelenlegi létszámnak kevesebb, mint a fele, mintegy 300—400 fő marad. A többi dolgozó nagy részét a létesülő vagy már létesített vállalkozásoknál helyezik el. Amint a szervezeti változások lezajlottak, továbbá a Chemolimpex vagyonának értékelése befejeződött, felgyorsítják a privatizációt. A vezérigazgató elmondta, hogy eddig még nem vették fel egyetlen külföldi céggel sem a kapcsolatot, mert még nem kaptak rá zöld jelzést a Vagyonügynökségtől. Amint ez meglesz, nemzetközi tendert írnak ki a Chemolimpex privatizációjára. A Füzesabonyi Állami Gazdaság megvételre ajánlja az alábbi, kezelésében lévő ingatlanokat: — Többépületes raktárbázis Albertmajorban, Demjén és Kerecsend között. — Többépületes külterület, nyitott színnel Füzesabony határában (egykori gazdasági gyümölcsös) — Füzesabony belterületén, a Madách utcában, kettő lakás kialakítására alkalmas épület, a hozzátartozó területtel. — Külterületen levő szolgálati lakás, a hozzátartozó területtel, a 31. sz. úton a 123. km-nél. — Zsókban üdülőtelek, frekventált helyen. — Többépületes major, a 3-as főút mellett 99—100-as km között. Érdeklődni lehet Berta József személyzeti vezetőnél. Cím: Füzesabonyi Állami Gazdaság, Pusztaszikszó Telefon: (39)-41-411 Belvárosi főútvonalon lévő, félemeleti, nagyméretű helyiség bérleti joga átadó. Telefon: 131-3175 A HÉT GRAFIKONJA * Általános összevont jövedelemadó, amelyet a munkabéren kívüli - szabadfoglalkozásból szerzett - jövedelmek után fizettek. A legmagasabb adókulcsok néhány országban az adóreform előtt és után Kanada Kolumbia Indonézia Mexikó Izrael Ausztrália USA Japán Magyarország Nagy-Britannia RÁBA RT. Részvénytársasággá alakul a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár. Az erről szóló szándéknyilatkozatot jóváhagyta a vállalati tanács, s ha az Állami Vagyonügynökség is egyetért, akkor a vállalat végleges átalakulási tervet készít. A teljes átalakulási folyamatot három évre tervezik. Első lépésben a Rába döntően állami tulajdonú részvénytársasággá alakul, s ezt követően kerül sor a cég privatizálására. A vállalat vezérigazgatója egy ezzel kapcsolatos sajtótájékoztatón elmondta, hogy kerülik a kapkodást, nehogy a sietség piacvesztéshez vezessen. A SZEGLETBEN HÁZASSÁG KÉRDŐJELEKKEL Miért érné meg egy szovjet konzorciumnak mintegy 100 millió dollárt invesztálni a tavalyi évet csaknem 1 milliárd forintos veszteséggel záró autóbuszgyártó kettősfogatba? Azért, mert az Ikarus és a Csepel Autógyár megszűnése évi 500 millió dollár veszteséget okozna a Szovjetuniónak. Ugyanis ennyivel kerülne többe az autóbuszokat máshonnan megvásárolni. Mint ismeretes, a konzorcium tagjai — amelyek között ott található az orosz, az ukrán, a belorusz, a kazah, az üzbég szállítási tárca és a moszkvai szállítási egyesülés — a torontói Central European Investment Companyval (CEIC) közösen első menetben megnyerte az Ikarus-Csepel Autógyár privatizációjára kiírt tendert. Végleges megbízást egyelőre még nem kaptak, de a Szanáló Szervezet velük kezdett a részletekről tárgyalni. A szovjet—kanadai konzorcium 170 milió dollár befektetést ígér az idén, s azt, hogy jövőre — a hatékonyság javítása és a volumen növelése révén — IS0 millió dollár nyereséget érnek el. Noha ezek nyilván amolyan keretszámok, mégis túlzottan optimistának tűnnek. Leginkább azért, mert a konzorcium szovjet tagjai vásárlóként aligha lesznek az árak felfelé tornázásában érdekeltek. A magyar autóbuszgyártás visszatérő gondja pedig közismerten az, hogy nem tudja a belföldi, beszállítói áremeléseket a szovjet piacon elismertetni. Nem igazán megnyugtató a CEIC grandiózus terve sem, miszerint három év alatt a mostani 9 ezer darabról 20 ezerre tervezik felfuttatni a busztermelést. Ugyanis ekkora mennyiséget valóban csak a szovjet piac képes felvenni — összehasonlításul: az USA éves autóbuszigénye 3 ezer darab —, ami a vásárlói monopólium miatt vélhetően megintcsak kiszolgáltatottá tenné a hazai autóbuszgyártást. Nem beszélve arról, hogy az alapvető technikai-technológiai megújulás mellett nagy lesz a kísértés a mai gyártmány struktúra további konzerválására. A monokultúrás autóbuszgyártás folytatása pedig a hazai gépipar helyzetén sem változtatna. Visszavonhatatlan döntés ezúttal még nem született. A szovjet—kanadai konzorciummal várhatóan január végén fejeződnek be a tárgyalások. A kérdés, ha nem ők, akkor ki? Ugyanis a négy rossz lehetőség közül — így fogalmazott a Szanáló Szervezet igazgatója a tender eredményhirdetésén — ez volt a legkevésbé rossz. czg 1991. JANUÁR 3.