Figyelő, 1991. január-május (35. évfolyam, 1-22. szám)

1991-01-03 / 1. szám

4 LAKOSSÁGI JÖVEDELMEK 1991-BEN Az Érdekegyeztető Tanács tavalyi utolsó ülésén többek között a lakos­sági jövedelmek 1991. évi alakulá­sáról tárgyalt volna. Érdemi vitára azonban nem került sor, mert a munkaadók képviselői — azután, hogy az előterjesztést tárgyalásra al­kalmatlannak nyilvánították — ki­vonultak a teremből. De lássuk csak — a teljesség igénye nélkül —, hogy a pénzügyi, a munkaügyi és a népjóléti tárca milyen képet is fest az idei lakossági jövedelmek­ről és az ezeket maghatározó gazda­sági körülményekről. A kormánynak választania kell a gyorsuló ütemben növekvő inflá­ció és a szintén gyorsuló ütemű munkanélküliség között. (Az inflá­ció 38 százalék körül alakulna, amelyből az 1990-ről áthúzódó ha­tások 11—12 százalékot, az év ele­ji áremelések 13—14 százalékot, az évközi áremelések 10—12 szá­zalékot tennének ki.) Mivel a kor­mányzat az inflációt tartja veszélye­sebbnek, a munkanélküliségnek en­gednek többé-kevésbé szabad utat. Ez azt jelenti, hogy a tavalyi 1,5 százalékos munkanélküliségi ráta az idén várhatóan 4 százalékosra emelkedik. (Ez európai összehason­lításban még mindig alacsony vol­na.) A növekvő munkanélküliség kezelésére új eszközökre és finan­szírozási rendszerre van szükség. A pillanatnyilag látható pénzügyi források azonban legfeljebb csak az induláshoz elegendőek, s várha­tóan év közben — ha részben is, de — elapadnak, azaz pótlásukról me­net közben kell gondoskodni. A bruttó átlagkeresetek várható­an 28—29 százalékkal, a nettó át­lagkeresetek 22—23 százalékkal emelkednek majd. Mivel a teljes bérliberalizáció — hiszen a béral­kuban ellenkező érdekkel szereplő partnerek és a béralku intézményei többnyire hiányoznak — túl nagy kockázatottal járna, a bérszabályo­zás fennmarad. A szabályozás cél­ja elsősorban a bérnövekmények szóródásának megakadályozása volna. Az adórendszer lényegében nem változik. A személyi jövedelemadó azonban jobban preferálná az álla­mi vagyon privatizációjához kap­csolódó befektetéseket. A vállalko­záshoz kapcsolódó helyi adót a vál­lalkozók költségként számolhatnák el. A munkavállalók a Munkanél­küliek Szolidaritási Alapjába való befizetésüket — amely a bruttó ke­reset 1 százaléka volna — leírhat­nák adóalapjukból, ami a 26 milli­árd forinttal számításba vett helyi adókból 10 milliárdot tenne ki. A láthatatlan jövedelmek adóztatásá­ra azonban továbbra sincsenek meg a megfelelő technikák. A termelői árszínvonal 30 száza­lékkal, a fogyasztói árszínvonal 34—38 százalékkal emelkedne. A fogyasztói ártámogatás mértéke 1,5—2 százalékos volna, amely ér­tékben éppen hogy meghaladná a 30 milliárd forintot. Ez némely ter­mék esetében drasztikus áremelést vonna maga után. Például a háztar­tási energia ára 90—95 százalékkal emelkedne, a tej és a fehérkenyér ára 35 százalékkal lenne maga­sabb. A szociális ellátásból a helyi ön­­kormányzatoknak az eddigieknél jobban ki kell venniük a részüket. A költségvetés normatívan támo­gatná a szociális célokat, az inaktív lakosságra vetítve 2890 forintot jut­tatna fejenként. Szükség esetére a Belügyminisztérium 4,5 milliár­dos biztonsági tartalékot hozna lét­re. A szociális intézményrendszer 1991-ben érdemben nem fog bő­vülni. M. Z. PRIVATIZÁCIÓ ELŐTT A CHEMOIMPEX Igazi kereskedőkké kell válnunk — hangsúlyozta első bemutatkozó sajtótájékoztatóján Kovács László, a Chemolimpex külkereskedelmi vállalat új vezérigazgatója. Vállala­tának példája tipikus lehet a szak­külkereskedelmi cégek útkeresésé­re, ezért érdekes, hogyan tervezi a továbblépést az évtizedeken át a legnagyobb magyar külkereskedel­mi vállalatok közé tartozó Che­molimpex új vezetője. A cég 1989 végéig monopol­helyzetben volt, a vegyipari termé­kek exportjában, importjában a ter­melőknek kötelességük volt igény­be venniük a vállalatot. Az importli­beralizálás után nem maradt a válla­latnak olyan terméke, amelyikben nem kellene versenyeznie más vál­lalatokkal. Megrázkódtatás számá­ra, hogy a rubelelszámolású külke­reskedelem, amely forgalmának ed­dig több mint egyötödét tette ki, vé­szesen visszaesik. A Szovjetunió­ban igény van ugyan a kapcsolatok fenntartására, de a Chemolimpex egyelőre nem találja a felhatalma­zással rendelkező tárgyaló part­nereket. A külső feltételek radikális válto­zását a vállalati gazdálkodás tavaly még nem érezte meg. Nyeresége — előzetes adatok szerint — 600 millió forint körül várható. De hogy az idén elkerüljék a vissza­esést, jelentős szervezeti változáso­kat határoztak el. Három profitcent­rum létesül a vállalaton belül: az ag­rokémiára, a műanyagokra, vala­mint a szerves és szervetlen vegyi anyagokra. Ezek elsődleges felada­tuknak tekintik a sajátszámlás for­galom kiszélesítését, a tavalyi szint­hez képest a megduplázását 6,8 milliárd forintra. Ehhez legalább 1,5 milliárd forint forgótőke kell. A magyar vegyipar nagyvállalataihoz fűződő kapcsolatokat szorosabbra kívánják vonni, többek között kö­zös vállalatok létesítésével. A kiszolgáló tevékenységet ellá­tó főosztályok, részlegek a követke­ző egy-két hónapban kft.-ké, leány­vállalatokká alakulnak, így például a szállítmányozásban 4 vállalko­zást hoznak létre. Működik már a Contrail nevű adatfeldolgozó cé­gük, s a nem túl távoli jövőben a pénzmozgás felgyorsítása céljából a Chemolimpex önálló kisbankot is akar létesíteni. A szervezeti válto­zásokat március 31 -ig le akarják bo­nyolítani, s ezek után az anyaválla­latnál a jelenlegi létszámnak keve­sebb, mint a fele, mintegy 300—400 fő marad. A többi dolgo­zó nagy részét a létesülő vagy már létesített vállalkozásoknál helyezik el. Amint a szervezeti változások le­zajlottak, továbbá a Chemolimpex vagyonának értékelése befejező­dött, felgyorsítják a privatizációt. A vezérigazgató elmondta, hogy ed­dig még nem vették fel egyetlen külföldi céggel sem a kapcsolatot, mert még nem kaptak rá zöld jel­zést a Vagyonügynökségtől. Amint ez meglesz, nemzetközi tendert ír­nak ki a Chemolimpex privatizá­ciójára. A Füzesabonyi Állami Gazdaság megvételre ajánlja az alábbi, kezelésében lévő ingatlanokat: — Többépületes raktárbázis Albertmajorban, Demjén és Kerecsend között. — Többépületes külterület, nyitott színnel Füzesabony határában (egykori gazdasági gyümölcsös) — Füzesabony belterületén, a Madách utcában, kettő lakás kialakítására alkalmas épület, a hozzátartozó területtel. — Külterületen levő szolgálati lakás, a hozzátartozó területtel, a 31. sz. úton a 123. km-nél. — Zsók­ban üdülőtelek, frekventált helyen. — Többépületes major, a 3-as főút mellett 99—100-as km között. Érdeklődni lehet Berta József személyzeti vezetőnél. Cím: Füzesabonyi Állami Gazdaság, Pusztaszikszó Telefon: (39)-41-411 Belvárosi főútvonalon lévő, félemeleti, nagyméretű helyiség bérleti joga átadó. Telefon: 131-3175 A HÉT GRAFIKONJA * Általános összevont jövedelemadó, amelyet a munkabéren kívüli - szabadfoglalkozásból szerzett - jövedelmek után fizettek. A legmagasabb adókulcsok néhány országban az adóreform előtt és után Kanada Kolumbia Indonézia Mexikó Izrael Ausztrália USA Japán Magyarország Nagy-Britannia RÁBA RT. Részvénytársasággá alakul a Rába Magyar Vagon- és Gép­gyár. Az erről szóló szándéknyi­latkozatot jóváhagyta a vállalati tanács, s ha az Állami Vagyon­ügynökség is egyetért, akkor a vállalat végleges átalakulási ter­vet készít. A teljes átalakulási folyamatot három évre tervezik. Első lépés­ben a Rába döntően állami tulaj­donú részvénytársasággá alakul, s ezt követően kerül sor a cég pri­vatizálására. A vállalat vezérigaz­gatója egy ezzel kapcsolatos saj­tótájékoztatón elmondta, hogy kerülik a kapkodást, nehogy a si­etség piacvesztéshez vezessen. A SZEGLETBEN HÁZASSÁG KÉRDŐJELEKKEL Miért érné meg egy szovjet konzorciumnak mintegy 100 millió dollárt invesztálni a tavalyi évet csaknem 1 milliárd forintos veszteséggel záró autóbuszgyártó kettősfogatba? Azért, mert az Ikarus és a Csepel Autógyár megszűnése évi 500 millió dollár veszteséget okozna a Szovjetuniónak. Ugyanis ennyivel kerülne többe az autóbuszokat máshonnan megvásárolni. Mint ismeretes, a konzorcium tagjai — amelyek között ott található az orosz, az ukrán, a belorusz, a kazah, az üzbég szállítási tárca és a moszkvai szállítási egyesülés — a torontói Central European Investment Companyval (CEIC) közösen első menetben megnyerte az Ikarus-Csepel Autógyár privatizációjára kiírt tendert. Végleges megbízást egyelőre még nem kaptak, de a Szanáló Szervezet velük kezdett a részletekről tárgyalni. A szovjet—kanadai konzorcium 170 milió dollár befektetést ígér az idén, s azt, hogy jövőre — a hatékonyság javítása és a volumen növelése révén — IS0 millió dollár nyereséget érnek el. Noha ezek nyilván amolyan keretszámok, mégis túlzottan optimistának tűnnek. Leginkább azért, mert a konzorcium szovjet tagjai vásárlóként aligha lesznek az árak felfelé tornázásában érdekeltek. A magyar autóbuszgyártás visszatérő gondja pedig közismerten az, hogy nem tudja a belföldi, beszállítói áremeléseket a szovjet piacon elismertetni. Nem igazán megnyugtató a CEIC grandiózus terve sem, miszerint három év alatt a mostani 9 ezer darabról 20 ezerre tervezik felfuttatni a busztermelést. Ugyanis ekkora mennyiséget valóban csak a szovjet piac képes felvenni — összehasonlításul: az USA éves autóbuszigénye 3 ezer darab —, ami a vásárlói monopólium miatt vélhetően megintcsak kiszolgáltatottá tenné a hazai autóbuszgyártást. Nem beszélve arról, hogy az alapvető technikai-technológiai megújulás mellett nagy lesz a kísértés a mai gyártmány struktúra további konzerválására. A monokultúrás autóbuszgyártás folytatása pedig a hazai gépipar helyzetén sem változtatna. Visszavonhatatlan döntés ezúttal még nem született. A szovjet—kanadai konzorciummal várhatóan január végén fejeződnek be a tárgyalások. A kérdés, ha nem ők, akkor ki? Ugyanis a négy rossz lehetőség közül — így fogalmazott a Szanáló Szervezet igazgatója a tender eredményhirdetésén — ez volt a legkevésbé rossz.­ ­czg 1991. JANUÁR 3.

Next