Figyelő, 1992. április-május (36. évfolyam, 14-22. szám)
1992-04-02 / 14. szám
A kormányzás: szakértelem és politika ...egyfajta álvita jellemzi a belpolitikai életet a tekintetben, hogy szakértői vagy politikai kormányzás legyen-e hazánkban — írja Diczházi Bertalan kormányfőtanácsos. 6. oldal Egyszerre nem megy... Ha Magyarország valamennyi kívánatos gazdaságpolitikai cél egyidejű elérésére törekszik, az könnyen további hanyatláshoz vezethet — állítja a bloomingtoni Indiana Egyetem professzora, a Kék Szalag Bizottság tagja, s egyúttal javaslatot tesz egy lehetséges stratégiába. 13. oldal Futózásra várva A Taurus — legfrissebb információink szerint — nem lesz holding az átalakulás után sem. 19. oldal A II-es csapdája A Sasad Rt. kálváriája figyelmeztet arra, hogy a téeszek átalakulása előtt mennyi rejtett jogi és politikai csapda van. Sárközy Tamás néhány jótanácsát adjuk közre. 23. oldal Hátrányban a kicsik legalábbis, ami a gyakorlatot illeti, a zengzetes szólamokkal ellentétben. A nem éppen vállalkozóbarát intézkedéseket köti csokorba szerzőnk. 28. oldal Építőipar Az idén még csökken a kereslet az építési szolgáltatások iránt — de jövőre már élénkülés várható — állítják mellékletünk cikkeinek szerzői. 33—38. oldal GYANÚS JELEK Toyota-gyár készül? A Mikrotechnika még a legnagyvonalúbb megítélés szerint se sorolható a kifejezetten jelentős, ezért az átlagosnál több figyelmet érdemlő vállalkozások közé. Még akkor sem, ha igaz, hogy a világ egyik legnagyobb autógyárának termékeit kínálja a magyar vevőknek. Toyotákkal kereskednek. Dehát anynyi ma már az autókereskedés kis hazánkban, mintha ez lenne az egyetlen üzleti lehetőség, az tehát, hogy megnyitották autószalonjukat a Dózsa György úton, önmagában — valljuk meg — nem sok szenzációt ígér. Történt azonban valami a szalonnyitással kapcsolatban, ami legalábbis elgondolkodtató. Az ünnepi alkalommal a hatalmas japán gyár képviseltette magát nem is akármilyen szinten. Semsey Lajost, a Mikrotechnika ügyvezető igazgatóját kérdeztük: Minek köszönhető, hogy a szalonavatón ott találtuk M. Tanaka urat, a vállalatóriás vezérigazgatóját is. Talán szokás a japán cégnél, hogy ilyen magas szintű vezetők is kitüntetik jelenlétükkel a viszonteladók üzletnyitásait?■ Aligha. A gyár Európa-szerte több, mint 2600 márkakereskedéssel tart fenn üzleti kapcsolatot, s tudtommal nemigen van példa arra, hogy egy dealer, ráadásul nem is vezérképviseleti jogokkal rendelkező vállalkozás autószalonjának nyitására kivonult volna a gyár vezérkara. Ha csak Tanaka úr tisztelt volna meg minket jelenlétével, mondhatnánk, véletlen, valamiért éppen „erre járt és benézett”, de mert társaságában itt járt Tsutsui úr, a Toyota Motor Europa marketing és műszaki osztályának igazgatója, Tkahashi úr, az Európai Osztály igazgatója, s még sok vezető üzletember a Toyota Motor Corporation képviseletében (s persze a Toyota Tsusho és a Toyota Hungary vezetői is), a véletlenből ez már túlzottan sok lenne. Abban sajnos biztos vagyok, hogy a kitüntető figyelem nem a Mikrotechnikának szólt. Találgatni nem szeretek, s ezért nem is igazán örülök ennek a beszélgetésnek, de ha már megkérdezett, szerintem üzleti tervek, s nem elsősorban kereskedelmi jellegűek hozták Magyarországra a vezetőket. Autógyárra céloz?• Nem célozgatnék, csak a tényeket sorolom. Tanaka úr közel egy hetet töltött hazánkban. Kérte, hogy tartsuk távol a sajtót, s közben ellátogatott a Diósgyőri Gépgyárba. Vélhetőleg nem azért, mert tanulmányozni szerette volna a szupertechnikát. Tudtommal — sajnos — a diósgyőri üzem nem sorolható a világ vezető gépgyárai közé. S végül több, mint gyanús az a válasz, amelyet a vezérigazgatótól a szokásos, udvariassági formulaképpen alkalmazott búcsúkérdésre kaptam. Amikor megkérdeztem, mikor látogat megint hazánkba, közölte: fél éven belül Lehetséges persze, hogy annyira megszerette a magyar konyhát, hogy szívesen élvezi újra, de talán komolyabb oka is lehet visszatérésének. Ön tehát azt gyanítja, puhatolódzó üzleti látogatásról, a nem azalonavatóról volt szó...• A lelkem mélyén nagyon is azt remélem, hogy nem értettem félre a történteket. Nagy dolog lenne, ha a világ egyik vezető autógyára magyarországi üzemet alapítana. Közben félek a találgatásoktól, mert hátha félreértettem a szándékokat. Nem valószínű ugyan — de nem is lehetetlen. A vezérképviselet, vagyis a Toyota Motor Hungary mit sem tud az esetleges gyáralapítási tervekről. Legalábbis ezt közölték. Ámde a Toyota híres arról, hogy üzleti szándékait a lehető legnagyobb titokban tartja, s csak a már biztos, megkötött üzletekről hajlandók nyilatkozni. Az ügy rejtélyes, mégis biztató. Legfőképpen az, hogy a nyár közepén Tanaka úr és vezérkara újabb látogatásra érkezik. IFJ. TÓTH GYÖRGY Toyota szerelőszalag Tajvanon. És Diósgyőrött?. Mire használhatom a valutám? A valutás boltok bezárnak, az utazási irodákban forinttal lehet a programokat befizetni, vagyis jócskán beszűkült a devizaszámlákon elhelyezett összegek hazai felhasználási lehetősége. De hiába hirdetik a Karib-tengeri öröknyaralást, a spanyolországi luxus apartmant is, azt a magyar állampolgár csak a devizajogszabályok súlyos megsértésével vásárolhatja meg. Kinek, minek érdemes hát még ezután devizaszámlán, konvertibilis valutában tartania vagyona egy részét? Hát például külföldi vállalkozásba történő befektetésre fel lehet használni, igaz, inkább a hatóságok rugalmasságának, mint a jogszabály adta lehetőségnek köszönhetően. (CS 1 9. oldal) Ki mint vet... Botos Katalin, az Állami Bankfelügyelet elnöke mintha szókimondóbban fejtené ki véleményét a vele készített interjúban (lapunk 7. oldalán), mint annak idején, tárca nélküli miniszterként. Egyik-másik kijelentése továbbgondolásra vagy további kérdések felvetésére késztet. Ezúttal az interjúnak azt a részét emelem ki, amelyben a rövid távú költségvetési érdekek és a hosszabb távú gazdaságpolitikai célok összehangolásának nehézségeit teszi szóvá. Legyen szabad szuverén módon értelmeznem az általa mondottakat: az éves költségvetés prioritást élvez a hosszabb távú gazdaságpolitikai célokkal szemben, s minél kisebb az esély valamilyen „elfogadható” költségvetési hiány „elérésére”, annál erőteljesebbé válik a rövid távú költségvetési érdekek képviselete. A téma felvetése azért is időszerű, mert nem kizárható — állítják szakmai körökben —, hogy a költségvetés hiánya az év végére a parlament által elfogadott 69 milliárd forintnak akár a kétszeresét is elérheti. Mivel a növekvő deficit az azonnali fenyegetettség állapotát idézi elő, gyors megoldásokat kell keresni, ami nálunk rendszerint a centralizálható jövedelmek növelését jelenti, jóllehet, ezek a „megoldások” a gazdaságstratégiai célok — a gazdaság jövedelemtermelő-képességének javítása és a gazdaság növekedési pályára történő állítása — ellenében hatnak. Csak emlékeztetőül: tessék öszszevetni a gazdaság 1992. évi növekedési esélyeiről elhangzott kormányzati nyilatkozatokat 1991 júniusától kezdve, napjainkig. Ahogy telt-múlt az idő, a meglehetősen nagy biztonsággal előadott növekedési prognózisok úgy puhultak fel, a nyilatkozók kezdték elbizonytalanítani prognózisaikat, és manapság már szinte szó sem esik növekedési jóslatokról, s ha igen, azok is most már csak 1993-at emlegetik. És most vissza Botoshoz: vajon ki képviselhetné a gazdaság hosszabb távú érdekeit? Jó (vagy mi) lehet a gazdaságpolitika letéteményese? Úgy tűnik, az erre kiszemelt Pénzügyminisztérium objektív helyzete, s különösen az időnként kiéleződő költségvetési helyzet miatt nem alkalmas erre a feladatra. Az adott helyzetben azzal a kockázattal is számolni kell, hogy a költségvetési „terrorral” szembehelyezkedő ágazati érdekek annyira megerősödnek, hogy utat vághatnak egy naturális célokhoz kapcsolódó növekedésgerjesztő politika számára. Talán mégis vissza kellene térni ahhoz a már 1989-ben felmerült gondolathoz, hogy szükség lenne egy gazdasági (csúcs?) minisztériumra és egy ettől elkülönülő viszonylag kis létszámú költségvetési hivatalra. Magától értetődik, hogy egy ilyen felállás a jelenlegi gazdasági minisztériumok hatáskörét, méreteit is befolyásolná, egyeseknek esetleg a létét is megkérdőjelezné. A szervezeti változtatás, a költségvetés és a gazdaságpolitika egészének szervezeti elválasztása önmagában még nem garancia arra, hogy bármelyik kormány hatásos gazdaságpolitikát folytat. A szervezeti szétválasztás azonban lehetőséget teremt egy olyan szellemi műhely megteremtésére, amely hivatásszerűen foglalkozna az ország gazdaságstratégiai kérdéseivel, másrészt esélyt adna arra, hogy a rövid távú költségvetési érdekek ne kerekedhessenek felül akár az adott kormány által kitűzött gazdaságstratégiai célokon. DR. VARGA GYÖRGY