Figyelő, 1992. április-május (36. évfolyam, 14-22. szám)

1992-04-02 / 14. szám

A kormányzás: szakértelem és politika ...egyfajta álvita jellemzi a belpolitikai életet a tekintetben, hogy szakértői vagy politikai kormányzás legyen-e hazánkban — írja Diczházi Bertalan kormányfőtanácsos. 6. oldal Egyszerre nem megy... Ha Magyarország valamennyi kívánatos gazdaságpolitikai cél egyidejű elérésére törekszik, az könnyen további hanyatláshoz vezethet — állítja a bloomingtoni Indiana Egyetem professzora, a Kék Szalag Bizottság tagja, s egyúttal javaslatot tesz egy lehetséges stratégiába. 13. oldal Futózásra várva A Taurus — legfrissebb információink szerint — nem lesz holding az átalakulás után sem. 19. oldal A II-es csapdája A Sasad Rt. kálváriája figyelmeztet arra, hogy a téeszek átalakulása előtt mennyi rejtett jogi és politikai csapda van. Sárközy Tamás néhány jótanácsát adjuk közre. 23. oldal Hátrányban a kicsik legalábbis, ami a gyakorlatot illeti, a zengzetes szólamokkal ellentétben. A nem éppen vállalkozóbarát intézkedéseket köti csokorba szerzőnk. 28. oldal Építőipar Az idén még csökken a kereslet az építési szolgáltatások iránt — de jövőre már élénkülés várható — állítják mellékletünk cikkeinek szerzői. 33—38. oldal GYANÚS JELEK Toyota-gyár készül? A Mikrotechnika még a legnagyvo­nalúbb megítélés szerint se sorolha­tó a kifejezetten jelentős, ezért az átlagosnál több figyelmet érdemlő vállalkozások közé. Még akkor sem, ha igaz, hogy a világ egyik legnagyobb autógyárának terméke­it kínálja a magyar vevőknek. Toyotákkal kereskednek. Dehát any­­nyi ma már az autókereskedés kis hazánkban, mintha ez lenne az egyetlen üzleti lehetőség, az tehát, hogy megnyitották autószalonjukat a Dózsa György úton, önmagában — valljuk meg — nem sok szenzá­ciót ígér. Történt azonban valami a szalon­nyitással kapcsolatban, ami leg­alábbis elgondolkodtató. Az ünne­pi alkalommal a hatalmas japán gyár képviseltette magát nem is akármilyen szinten. Semsey Lajost, a Mikrotechnika ügyvezető igazgatóját kérdeztük: Minek köszönhető, hogy a szalon­­avatón ott találtuk M. Tanaka urat, a vállalatóriás vezérigazgatóját is. Ta­lán szokás a japán cégnél, hogy ilyen magas szintű vezetők is kitün­tetik jelenlétükkel a viszonteladók üzletnyitásait?­­■ Aligha. A gyár Európa-szerte több, mint 2600 márkakereske­déssel tart fenn üzleti kapcsola­tot, s tudtommal nemigen van példa arra, hogy egy dealer, rá­adásul nem is vezérképviseleti jo­gokkal rendelkező vállalkozás autószalonjának nyitására kivo­nult volna a gyár vezérkara. Ha csak Tanaka úr tisztelt volna meg minket jelenlétével, mond­hatnánk, véletlen, valamiért ép­pen „erre járt és benézett”, de mert társaságában itt járt Tsutsui úr, a Toyota Motor Europa mar­keting és műszaki osztályának igazgatója, Tkahashi úr, az Euró­pai Osztály igazgatója, s még sok vezető üzletember a Toyota Motor Corporation képviseleté­ben (s persze a Toyota Tsusho és a Toyota Hungary vezetői is), a véletlenből ez már túlzottan sok lenne. Abban sajnos biztos va­gyok, hogy a kitüntető figyelem nem a Mikrotechnikának szólt. Találgatni nem szeretek, s ezért nem is igazán örülök ennek a be­szélgetésnek, de ha már megkér­dezett, szerintem üzleti tervek, s nem elsősorban kereskedelmi jel­legűek hozták Magyarországra a vezetőket. Autógyárra céloz?­­• Nem célozgatnék, csak a ténye­ket sorolom. Tanaka úr közel egy hetet töltött hazánkban. Kérte, hogy tartsuk távol a sajtót, s köz­ben ellátogatott a Diósgyőri Gép­gyárba. Vélhetőleg nem azért, mert tanulmányozni szerette volna a szupertechnikát. Tudtommal — sajnos — a diósgyőri üzem nem so­rolható a világ vezető gépgyárai kö­zé. S végül több, mint gyanús az a válasz, amelyet a vezérigazgatótól a szokásos, udvariassági formula­képpen alkalmazott búcsúkérdésre kaptam. Amikor megkérdeztem, mikor látogat megint hazánkba, kö­zölte: fél éven belül Lehetséges persze, hogy annyira megszerette a magyar konyhát, hogy szívesen él­vezi újra, de talán komolyabb oka is lehet visszatérésének. Ön tehát azt gyanítja, puhatolódzó üzleti látogatásról, a nem azalonava­­tóról volt szó...­­• A lelkem mélyén nagyon is azt remélem, hogy nem értettem félre a történteket. Nagy dolog lenne, ha a világ egyik vezető au­tógyára magyarországi üzemet alapítana. Közben félek a találga­tásoktól, mert hátha félreértettem a szándékokat. Nem valószínű ugyan — de nem is lehetetlen. A vezérképviselet, vagyis a Toyota Motor Hungary mit sem tud az esetleges gyáralapítási ter­vekről. Legalábbis ezt közölték. Ámde a Toyota híres arról, hogy üzleti szándékait a lehető legna­gyobb titokban tartja, s csak a már biztos, megkötött üzletekről hajlandók nyilatkozni. Az ügy rejtélyes, mégis bizta­tó. Legfőképpen az, hogy a nyár közepén Tanaka úr és vezérkara újabb látogatásra érkezik. IFJ. TÓTH GYÖRGY Toy­ota­ szerelőszalag Tajvanon. És Diósgyőrött?. Mire használhatom a valutám? A valutás boltok bezárnak, az utazá­si irodákban forinttal lehet a progra­mokat befizetni, vagyis jócskán be­szűkült a devizaszámlákon elhelye­zett összegek hazai felhasználási le­hetősége. De hiába hirdetik a Ka­­rib-tengeri öröknyaralást, a spanyol­­országi luxus apartmant is, azt a ma­gyar állampolgár csak a devizajog­­szabályok súlyos megsértésével vá­sárolhatja meg. Kinek, minek érde­mes hát még ezután devizaszám­lán, konvertibilis valutában tartania vagyona egy részét? Hát például külföldi vállalkozásba történő be­fektetésre fel lehet használni, igaz, inkább a hatóságok rugalmasságá­nak, mint a jogszabály adta lehető­ségnek köszönhetően. (CS 1 9. oldal) Ki mint vet... Botos Katalin, az Állami Bank­­felügyelet elnöke mintha szóki­mondóbban fejtené ki vélemé­nyét a vele készített interjúban (lapunk 7. oldalán), mint annak idején, tárca nélküli miniszter­ként. Egyik-másik kijelentése to­vábbgondolásra vagy további kérdések felvetésére késztet. Ez­úttal az interjúnak azt a részét emelem ki, amelyben a rövid távú költségvetési érdekek és a hosszabb távú gazdaságpolitikai célok összehangolásának nehéz­ségeit teszi szóvá. Legyen szabad szuverén mó­don értelmeznem az általa mon­dottakat: az éves költségvetés pri­oritást élvez a hosszabb távú gaz­daságpolitikai célokkal szemben, s minél kisebb az esély valami­lyen „elfogadható” költségvetési hiány „elérésére”, annál erőtelje­sebbé válik a rövid távú költség­­vetési érdekek képviselete. A téma felvetése azért is időszerű, mert nem kizárható — állítják szakmai körökben —, hogy a költségvetés hiánya az év végére a parlament által elfogadott 69 milliárd forintnak akár a kétszere­sét is elérheti. Mivel a növekvő deficit az azonnali fenyegetett­ség állapotát idézi elő, gyors megoldásokat kell keresni, ami nálunk rendszerint a centralizál­ható jövedelmek növelését jelen­ti, jóllehet, ezek a „megoldások” a gazdaságstratégiai célok — a gazdaság jövedelemtermelő-ké­pességének javítása és a gazda­ság növekedési pályára történő állítása — ellenében hatnak. Csak emlékeztetőül: tessék ösz­­szevetni a gazdaság 1992. évi nö­vekedési esélyeiről elhangzott kormányzati nyilatkozatokat 1991 júniusától kezdve, napjain­kig. Ahogy telt-múlt az idő, a meglehetősen nagy biztonsággal előadott növekedési prognózisok úgy puhultak fel, a nyilatkozók kezdték elbizonytalanítani prog­nózisaikat, és manapság már szin­te szó sem esik növekedési jósla­tokról, s ha igen, azok is most már csak 1993-at emlegetik. És most vissza Botoshoz: va­jon ki képviselhetné a gazdaság hosszabb távú érdekeit? Jó (vagy mi) lehet a gazdaságpoliti­ka letéteményese? Úgy tűnik, az erre kiszemelt Pénzügyminiszté­rium objektív helyzete, s különö­sen az időnként kiéleződő költ­ségvetési helyzet miatt nem alkal­mas erre a feladatra. Az adott helyzetben azzal a kockázattal is számolni kell, hogy a költségve­tési „terrorral” szembehelyezke­dő ágazati érdekek annyira meg­erősödnek, hogy utat vághatnak egy naturális célokhoz kapcsoló­dó növekedésgerjesztő politika számára. Talán mégis vissza kellene tér­ni ahhoz a már 1989-ben felme­rült gondolathoz, hogy szükség lenne egy gazdasági (csúcs?) mi­nisztériumra és egy ettől elkülö­nülő viszonylag kis létszámú költségvetési hivatalra. Magától értetődik, hogy egy ilyen felállás a jelenlegi gazdasági minisztériu­mok hatáskörét, méreteit is befo­lyásolná, egyeseknek esetleg a lé­tét is megkérdőjelezné. A szervezeti változtatás, a költ­ségvetés és a gazdaságpolitika egészének szervezeti elválasztá­sa önmagában még nem garancia arra, hogy bármelyik kormány hatásos gazdaságpolitikát foly­tat. A szervezeti szétválasztás azonban lehetőséget teremt egy olyan szellemi műhely megte­remtésére, amely hivatásszerűen foglalkozna az ország gazdaság­­stratégiai kérdéseivel, másrészt esélyt adna arra, hogy a rövid távú költségvetési érdekek ne ke­rekedhessenek felül akár az adott kormány által kitűzött gazdaság­­stratégiai célokon. DR. VARGA GYÖRGY

Next