Figyelő, 1992. június-augusztus (36. évfolyam, 23-35. szám)
1992-06-04 / 23. szám
2 TARTALOM Becsky Róbert, Csizmadia Ervin és Fóti Péter írása 3 Hírek, tudósítások 4—5 Tripartizmus: Illúzió vagy lehetőség? 6 Egyházi ingatlanok 7 m smmsmnam Kárpótlási jegyek... Bankárok a kamatokról 9 Valuták és devizák 10 Befektetési alap Állami értékpapírok 11 Deficit és válságkezelés 13 Maastricht és Visegrád 15 A hazai szénbányászat felszámolása Százéves tapasztalatok 18 Decentralizált privatizáció, második menet Piacvédelem — hozzászólás Oblath Gábor cikkéhez 19 Belkereskedelem 1991 Áruellátás, piac 21 Rádiótelefónia: Nem a rendszerben a hiba 23 Piacfigyelő — Kerékpár 25 MEZŐGAZDASÁG Egy közgazdász képviselő az agrárválságról 27 Lakáskényszerek és otthonüzletek 29 Mándy Loránd esete az FM-mel 30 Vállalkozási méretstruktúra 31 Vállalkozók véleménye Vörös Porsche 32 A tisztes vállalkozás esélyei 33 A Világbank a környezetről 34 OECD: Szerény prognózis _ A német ÁVÜ agrárprogramja Vállalatok világa 35 Fém-, energia- és gabonapiaci jelentés 36 Budapesti Értéktőzsde Tőzsdén, de tőzsdén kívül 37 Bóc, Láng R. és Pirityi Ottó írása 39 FORUM NAGYON ROSSZ, TENDENCIÓZUS BEÁLLÍTÁS Válasz Lengyel László írására Lengyel László, az ismert politikus, politológus, szociológus, menedzser, közíró stb. „Egy rossz dilemma” című írásában (Figyelő, 1992/21. szám) a kormányzat négy tagjának tulajdonított gazdaságpolitikai nézeteket bírált. Az eddigi megnyilatkozásaimat, a gazdaságpolitikáról vallott álláspontomat ismertető mindössze egy bekezdés tele van — finoman szólva — tárgyi tévedéssel, kissé drasztikusabban fogalmazva tendenciózus csúsztatással, valótlan állítással. 1. Nem igaz az a megállapítás, mely szerint 1990 nyarán élénkítést javasoltam volna Rabár Ferenc pénzügyminiszterrel és Surányi György bankelnökkel szemben. Lengyel Lászlót emlékeztetem arra, hogy az általa jelzett időszakban a keleti piacok összeomlására való gazdaságpolitikai felkészülés volt napirenden. Ha valaha, akkor az új kormány megalakulását követő első 100 napban lehetett sikeresebben felkészülni a már akkor is látható keleti összeomlás és gazdasági modellváltás nemzetgazdasági és vállalatgazdasági következményeire. Ekkora bűn lett volna, ha erőteljesebb reteszelés, termékváltás, beruházásösztönzés, vállalkozásserkentés révén az ország — no és persze a kormány —a jelenleginél kisebb termelés-viszszaeséssel, munkanélküliséggel, reáljövedelem-csökkenéssel és bizalomvesztéssel jut át az átalakulás legnehezebb szakaszán? Egyébként dokumentálható, hogy a növekedésösztönzéssel szemben a szelektív kínálatösztönzés szükségességét vallottam. 2. Soha sehol nem mondtam, nem írtam le azt a Lengyel László által nekem tulajdonított állítást, mely szerint „a magyar gazdaság alapvető problémái az Európai Közösséggel való társult tagság megszerzése nyomán lényegében megoldódtak. A tőkehiány megszűnt, a piackorlát eltűnt, az ipar lehetőségei soha nem látottak.’’Csak mellékesen hívom fel Lengyel László figyelmét arra a tényre, hogy a társult tagság, mint nemzetközi jogi kategória nem létezik, e fogalmat nem is használtam. Az ő interpretációjával szemben mindvégig azt hangsúlyoztam, hogy az EK-val kötött társulási egyezmény a magyar gazdaság első világháború óta rendkívül szűk külgazdasági mozgásterét tágítja, enyhíti a kisországi létből fakadó hátrányokat, javítja a magyar gazdaság nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásának feltételeit. 3. Durva csúsztatás nekem tulajdonítani azt az állítást, mely szerint egyetlen igazi akadálya van annak, hogy a magyar ipar az európai piacokra szállítson: a pénzügyi visszafogás. Aki olvasta írásaimat, az emlékszik rá, hogy arra hívtam fel a figyelmet: a magyar gazdaságpolitika eddig egyoldalúan a restrikció, a liberalizáció és a dereguláció eszköztárát vezette be, hiányoztak viszont a promóció elemei. A restrikció a kínálatösztönző gazdaságppolitika szükséges, de nem elégséges feltétele. 4. Soha sehol nem írtam, mondtam, hogy 1992-ben gazdasági növekedés lesz. Ha Lengyel László vette volna magának a fáradságot, és utánanéz, horribile dictu, pontosan idéz az elmúlt évben megjelent írásaimból, akkor tudhatná: az volt a véleményem, amit ma is képviselek, hogy a kelet-európai piacok öszszeomlásával kapcsolatos sokkhatást követően 1992-ben az összes export fog nőni. Az export növekedését időbeli késéssel követi a GDP bővülése, s elképzelhető, hogy az év végén megindul a megélénkülés. Az ismert közíró figyelmét nem árt felhívni arra, hogy a gazdaságpolitikai elemzés azért mégiscsak szigorúbb műfaji követelményeket támaszt, mint a karcolat vagy az eszszé. A kutatói tisztesség nagyobb tiszteletet követel az idézetek forrásai iránt. Persze értem, hogy Lengyel László siet korábbi politikai és személyi befektetéseinek hozama után. De ennyire fogytán van már szusz? Csalárd módszerek nélkül már nem megy? Kár a szakmai közélet fogyatkozó tisztaságáért és az egykori kutatóért! DR KÁDÁR BÉLA Van-e „szennyes” háttere a Magyar Suzuki Rt.-nek? A Figyelő 1992/18. számában ,A magyarországi Suzuki »szennyes« háttere” címmel jelent meg egy cikk, a Környezeti Hatásvizsgálat jogszabályi hiányosságairól. Tehát a cikk nem arról szól, ami a címe, ezzel megtéveszti az olvasókat és az enyhén szólva kétértelmű címmel rossz fényben tünteti fel a Magyar Suzuki Rt.-t A szerző — aki egyébként titoktartási kötelezettséget vállalt, mint minden szakmai titokkal foglalkozó tervező — feltételezett és több téves információt közölt a cikkében. A KHV-vel kapcsolatos jogszabályi rendezetlenségre nem kívánok reagálni, csak annyit, ahogy tudomásunkra jutott, hogy egy ilyen hatásvizsgálat kötelezettségeit kívánják törvényerőre emelni, vállalatunk vezetése úgy döntött, nem várja meg a törvényt hanem azt megelőzve elkészíttetjük a hatásvizsgálatot. A szerző saját érzéseire hagyatkozik, amikor összeférhetetlennek ítéli meg egy mérnökiroda megbízását. Azon mérnökiroda megbízását, amely a japán Suzuki Motor Corp. tervei alapján a technológia honosítási munkáit végezte azzal a kiemelt kitétellel, hogy tevékenységeit úgy kell ellátni, hogy annak alapján az összes szakhatósági hozzájárulás beszerezhető legyen. A hatástanulmány felépítésében következetesen ragaszkodtunk a rendelkezésünkre álló KHV „tervezet” tartalmi felépítéséhez. Az adatszolgáltatás nehézkessége teljes mértékben érthető volt, hiszen a KHV készítésekor — újabb tévedés a szerzőtől — még nem alakult meg a vegyes vállalat; azt az egyik alapítói vállalat, a 100 százalékig magyar Autókonszern Rt. készíttette. A vegyes vállalat megalakulása előtt természetesnek tekinthető, hogy a japán fél nem szívesen szolgáltatott ki részletes technológiai adatokat. A fő vita nem a vizsgálat következtetéseiről folyt, hanem pontosan arról, hogyan értelmezzük azt a tényt, hogy a magyar területi határértékeknek a kibocsátásaink megfeleltek, de a német TA Luft előírásainak nem. Véleményünk először az volt — és ezt szakmailag ma is megalapozottnak tartjuk —, hogy egy német autógyárra kötelező előírás, amely autógyár évente 2—300 ezer darab személygépkocsit bocsát ki, túl szigorúnak tűnik a mi tervezett 50 ezer darabos termelésünk figyelembevételével. Kifogásolja a szerző, hogy a megbízó elzárkózott a város lakosságának átfogó egészségi vizsgálatától. Reméljük, azt a KHV törvényerőre emelkedése után sem fogja senki elvárni egy magáncégtől, hogy egészségügy, tb, vagy biztosítás szférájába tartozó feladatokat vállaljon magára. A gyár telepítéséről csak annyit: a magyar városok versenyeztek, hogy kihez települjön a Suzuki. A város vezetése még 1989-ben a helyi tervező vállalattal készíttetett egy hatásvizsgálatot a Suzuki városba településének hatásáról és ennek ismeretében nyújtott be pályázatot a Suzuki letelepítésére. Sokan tévesen környezetvédelmi hatástanulmánynak is hívják a KHV- t, a helyes környezeti hatástanulmány helyett. A környezetnek viszont van egy nagyon lényeges jellemzője: az ott élők munkalehetősége vagy munkanélkülisége. A vizsgálatot készítő mintha elfeledkezett volna arról, hogy a környezetben élők mentális világára a munkalehetőség legalább olyan hatással van, mint például egy oldószer-emisszió. Végezetül: az elkészült KHV-ról annyit: tudomásunk szerint az országban épülő más autógyárak környezetvédelmi megítélésében hivatkozási alapul szolgál tevékenységünk és a Környezetvédelmi Minisztérium is fel kívánja használni a tapasztalatokat, mielőtt a KHV-t rendeletileg szabályozná. DR ERDÉLYI LÁSZLÓ termelési igazgatóhelyettes Akik e héten nagyobb hirdetéssel tisztelték meg Olvasóinkat: Cédras/Bp.-i telefonkönyv (14. oldal) DDB/Benefon (14. oldal) DDB/Mobil (16—17. oldal) DDB/PVL (14. oldal) EduScho (20. oldal) Hajdúsági Gabonaipari Rt. (20. oldal) Kossuth Holding (28. oldal) KOTK (24. oldal) MHB (40. oldal) Ogilvy/Merkantil Bank (22. oldal) Postabank (8. oldal) PUBLICITAS/Createam (24. oldal) Rolitrom (24. oldal) Stúdió 10/IBUSZ BANK (26. oldal) TÉrpLi (22. oldal) SZÁMALK Okt. és Konzult. Közp. (34. oldal) Young & Rubicam/Benckiser (20. oldal) Young & Rubicam/Módusz (26. oldal) GAZDASÁGI HETILAP Az EUREPANSION tagja Főszerkesztő: dr. Varga György Főszerkesztő-helyettesek: Gömöri Endre, Vértes Csaba Olvasószerkesztő: Bertalanfy Judit Műszaki vezető: Tóth Attila Művészeti szerkesztő: Paczkó János Tervezőszerkesztők: Babay Zsolt, Dávid Gábor, Toman János Fotó: Erdei Katalin Grafika: Fintor: Gerse László Dokumentáció: Kápolnai Anna Szerkesztőségi titkán Makkai Erzsébet Rovatok: Fórum: Steiger Ödön Gazdaságpolitika: dr. Karsai Gábor Társadalom: Fricz Tamás Vállalatvezetés: Meixner Zoltán Magyar gazdaság: dr. Becsky Róbert, Eller Erzsébet, Fóti Péter, Zsubor Ervin Önkormányzat: Varga András Magánvállalkozások: Sóvári Gizella Mezőgazdasági Környezetvédelem: dr. Bonyhádi Péter Pénz- és tőkepiac: dr. Sebők Emília, Kurcz Adrienne, Garamvölgyi István Nemzetközi gazdaság: Gömöri Endre Tudománytechnika: Egyed László A szerkesztőség címe: Budapest V., Alkotmány u. 10. Levélcím: Budapest, Pf. 18. 1355. Telex: 22-66-13. Telefax: 132-2990. Titkársági telefon: 112-7664. Üzenetrögzítő 16 óra után: 111-7064. Munkatársak: 111-2014, 111-7064, 131-1302, 111-9664, 131-1564. Szedés és nyomdai előkészítés: Figyelő szerkesztősége Textline 5 rendszerrel CCS Hamburg ♦ ♦♦ Grafikai előkészítés, nyomás: SEMIC INTERPRINT Kft. Budapest Ügyvezető igazgató: Doktor Ferenc Nyomdavezető: Csemi Gábor HU ISSN 0015—086 X. Index: 25 283 Papír: FINNPAP, Helsinki ♦ ♦♦ SÜRGŐS HIRDETÉSEIT, ÜZLETI KÖZLEMÉNYEIT EGY HÉTEN BELÜL KÖZZÉTESSZÜK! HÍVJA A FIGYELŐ REKLÁMSZERKESZTŐSÉGÉT: 153-1935 131-0395. TELEFAX: 153-0106 ♦ ♦♦ Kiadja a Figyelő Rt Budapest V., Alkotmány utca 10. Telefon: 131-0395, 131-5372, 111-2137. Telefax: 153-0106 Felelős kiadó: Vas Éva ügyvezető igazgató ♦ ♦♦ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900, közvetlen befizetéssel, postautalványon, illetve átutalással a POSTABANK RT. 219-98636, HELIR 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Külföldi terjesztés: Kultúra Külkereskedelmi Vállalat, Budapest I., Fő u. 32. Előfizetési díj: egy évre 2124 Ft, félévre 1062 Ft, negyedévre 531 Ft. A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A Figyelőben megjelent írások másodközlésével kapcsolatban minden jogot fenntartunk. 1992. JÚNIUS 4.