Figyelő, 1992. június-augusztus (36. évfolyam, 23-35. szám)

1992-06-04 / 23. szám

2 TARTALOM Becsky Róbert, Csizmadia Ervin és Fóti Péter írása 3 Hírek, tudósítások 4—5 Tripartizmus: Illúzió vagy lehetőség? 6 Egyházi ingatlanok 7 m smmsmnam Kárpótlási jegyek... Bankárok a kamatokról 9 Valuták és devizák 10 Befektetési alap Állami értékpapírok 11 Deficit és válságkezelés 13 Maastricht és Visegrád 15 A hazai szénbányászat felszámolása Százéves tapasztalatok 18 Decentralizált privatizáció, második menet Piacvédelem — hozzászólás Oblath Gábor cikkéhez 19 Belkereskedelem 1991 Áruellátás, piac 21 Rádiótelefónia: Nem a rendszerben a hiba 23 Piacfigyelő — Kerékpár 25 MEZŐGAZDASÁG Egy közgazdász képviselő az agrárválságról 27 Lakáskényszerek és otthonüzletek 29 Mándy Loránd esete az FM-mel 30 Vállalkozási méretstruktúra 31 Vállalkozók véleménye Vörös Porsche 32 A tisztes vállalkozás esélyei 33 A Világbank a környezetről 34 OECD: Szerény prognózis _ A német ÁVÜ agrárprogramja Vállalatok világa 35 Fém-, energia- és gabonapiaci jelentés 36 Budapesti Értéktőzsde Tőzsdén, de tőzsdén kívül 37 Bóc, Láng R. és Pirityi Ottó írása 39 FORUM NAGYON ROSSZ, TENDENCIÓZUS BEÁLLÍTÁS Válasz Lengyel László írására Lengyel László, az ismert politi­kus, politológus, szociológus, me­nedzser, közíró stb. „Egy rossz di­lemma” című írásában (Figyelő, 1992/21. szám) a kormányzat négy tagjának tulajdonított gazdaságpoli­tikai nézeteket bírált. Az eddigi megnyilatkozásaimat, a gazdaság­­politikáról vallott álláspontomat is­mertető mindössze egy bekezdés tele van — finoman szólva — tár­gyi tévedéssel, kissé drasztikusab­ban fogalmazva tendenciózus csúsztatással, valótlan állítással. 1. Nem igaz az a megállapítás, mely szerint 1990 nyarán élénkítést javasoltam volna Rabár Ferenc pénz­ügyminiszterrel és Surányi György bankelnökkel szemben. Lengyel Lászlót emlékeztetem arra, hogy az általa jelzett időszakban a keleti piacok összeomlására való gazdaság­­politikai felkészülés volt napiren­den. Ha valaha, akkor az új kor­mány megalakulását követő első 100 napban lehetett sikeresebben fel­készülni a már akkor is látható keleti összeomlás és gazdasági modellvál­tás nemzetgazdasági és vállalatgaz­dasági következményeire. Ekkora bűn lett volna, ha erőteljesebb rete­szelés, termékváltás, beruházásösz­tönzés, vállalkozásserkentés révén az ország — no és persze a kormány —a jelenleginél kisebb termelés-visz­­szaeséssel, munkanélküliséggel, reál­jövedelem-csökkenéssel és bizalom­­vesztéssel jut át az átalakulás legne­hezebb szakaszán? Egyébként doku­mentálható, hogy a növekedésösz­tönzéssel szemben a szelektív kíná­latösztönzés szükségességét vallot­tam. 2. Soha sehol nem mondtam, nem írtam le azt a Lengyel László által nekem tulajdonított állítást, mely szerint „a magyar gazdaság alapvető problémái az Európai Kö­zösséggel való társult tagság meg­szerzése nyomán lényegében meg­oldódtak. A tőkehiány megszűnt, a piackorlát eltűnt, az ipar lehetősé­gei soha nem látottak.’’Csak mellé­kesen hívom fel Lengyel László fi­gyelmét arra a tényre, hogy a tár­sult tagság, mint nemzetközi jogi kategória nem létezik, e fogalmat nem is használtam. Az ő interpretá­ciójával szemben mindvégig azt hangsúlyoztam, hogy az EK-val kötött társulási egyezmény a ma­gyar gazdaság első világháború óta rendkívül szűk külgazdasági mozgásterét tágítja, enyhíti a kisor­­szági létből fakadó hátrányokat, ja­vítja a magyar gazdaság nemzetkö­zi munkamegosztásba való bekap­csolódásának feltételeit. 3. Durva csúsztatás nekem tulaj­donítani azt az állítást, mely sze­rint egyetlen igazi akadálya van an­nak, hogy a magyar ipar az euró­pai piacokra szállítson: a pénzügyi visszafogás. Aki olvasta írásaimat, az emlékszik rá, hogy arra hívtam fel a figyelmet: a magyar gazdaság­politika eddig egyoldalúan a rest­rikció, a liberalizáció és a deregulá­ció eszköztárát vezette be, hiányoz­tak viszont a promóció elemei. A restrikció a kínálatösztönző gazda­­ságppolitika szükséges, de nem elégséges feltétele. 4. Soha sehol nem írtam, mond­tam, hogy 1992-ben gazdasági nö­vekedés lesz. Ha Lengyel László vette volna magának a fáradságot, és utánanéz, horribile dictu, ponto­san idéz az elmúlt évben megjelent írásaimból, akkor tudhatná: az volt a véleményem, amit ma is képvise­lek, hogy a kelet-európai piacok ösz­­szeomlásával kapcsolatos sokkha­tást követően 1992-ben az összes export fog nőni. Az export növeke­dését időbeli késéssel követi a GDP bővülése, s elképzelhető, hogy az év végén megindul a megélénkülés. Az ismert közíró figyelmét nem árt felhívni arra, hogy a gazdaság­­politikai elemzés azért mégiscsak szigorúbb műfaji követelményeket támaszt, mint a karcolat vagy az esz­­szé. A kutatói tisztesség nagyobb tiszteletet követel az idézetek forrá­sai iránt. Persze értem, hogy Len­gyel László siet korábbi politikai és személyi befektetéseinek hoza­ma után. De ennyire fogytán van már szusz? Csalárd módszerek nél­kül már nem megy? Kár a szakmai közélet fogyatkozó tisztaságáért és az egykori kutatóért! DR KÁDÁR BÉLA Van-e „szennyes” háttere a Magyar Suzuki Rt.-nek? A Figyelő 1992/18. számában ,A magyarországi Suzuki »szennyes« háttere” címmel jelent meg egy cikk, a Környezeti Hatás­vizsgálat jogsza­bályi hiányosságairól. Tehát a cikk nem arról szól, ami a címe, ezzel megtéveszti az olvasókat és az eny­hén szólva kétértelmű címmel rossz fényben tünteti fel a Magyar Suzuki Rt.-t A szerző — aki egyébként titoktar­tási kötelezettséget vállalt, mint min­den szakmai titokkal foglalkozó ter­vező — feltételezett és több téves in­formációt közölt a cikkében. A KHV-vel kapcsolatos jogszabályi rendezetlenségre nem kívánok reagál­ni, csak annyit, ahogy tudomásunkra jutott, hogy egy ilyen hatásvizsgálat kötelezettségeit kívánják törvényerő­re emelni, vállalatunk vezetése úgy döntött, nem várja meg a törvényt hanem azt megelőzve elkészíttetjük a hatásvizsgálatot. A szerző saját érzéseire hagyatko­zik, amikor összeférhetetlennek ítéli meg egy mérnökiroda megbízását. Azon mérnökiroda megbízását, amely a japán Suzuki Motor Corp. tervei alapján a technológia honosítá­si munkáit végezte azzal a kiemelt ki­tétellel, hogy tevékenységeit úgy kell ellátni, hogy annak alapján az összes szakhatósági hozzájárulás beszerez­hető legyen. A hatástanulmány felépítésében következetesen ragaszkodtunk a ren­delkezésünkre álló KHV „tervezet” tartalmi felépítéséhez. Az adatszolgáltatás nehézkessége teljes mértékben érthető volt, hiszen a KHV készítésekor — újabb téve­dés a szerzőtől — még nem alakult meg a vegyes vállalat; azt az egyik alapítói vállalat, a 100 százalékig ma­gyar Autókonszern Rt. készíttette. A vegyes vállalat megalakulása előtt természetesnek tekinthető, hogy a ja­pán fél nem szívesen szolgáltatott ki részletes technológiai adatokat. A fő vita nem a vizsgálat követ­keztetéseiről folyt, hanem pontosan arról, hogyan értelmezzük azt a tényt, hogy a magyar területi határér­tékeknek a kibocsátásaink megfelel­tek, de a német TA Luft előírásainak nem. Véleményünk először az volt — és ezt szakmailag ma is megalapo­zottnak tartjuk —­, hogy egy német autógyárra kötelező előírás, amely autógyár évente 2—300 ezer darab személygépkocsit bocsát ki, túl szigo­rúnak tűnik a mi tervezett 50 ezer da­rabos termelésünk figyelembevételé­vel. Kifogásolja a szerző, hogy a meg­bízó elzárkózott a város lakosságá­nak átfogó egészségi vizsgálatától. Reméljük, azt a KHV törvényerőre emelkedése után sem fogja senki el­várni egy magáncégtől, hogy egész­ségügy, tb, vagy biztosítás szférájába tartozó feladatokat vállaljon magára. A gyár telepítéséről csak annyit: a magyar városok versenyeztek, hogy kihez települjön a Suzuki. A város vezetése még 1989-ben a helyi terve­ző vállalattal készíttetett egy hatás­­vizsgálatot a Suzuki városba települé­sének hatásáról és ennek ismereté­ben nyújtott be pályázatot a Suzuki letelepítésére. Sokan tévesen környezetvédelmi hatástanulmánynak is hívják a KHV- t, a helyes környezeti hatástanul­mány helyett. A környezetnek vi­szont van egy nagyon lényeges jel­lemzője: az ott élők munkalehetősé­ge vagy munkanélkülisége. A vizsgá­latot készítő mintha elfeledkezett vol­na arról, hogy a környezetben élők mentális világára a munkalehetőség legalább olyan hatással van, mint pél­dául egy oldószer-emisszió. Végezetül: az elkészült KHV-ról annyit: tudomásunk szerint az ország­ban épülő más autógyárak környezet­védelmi megítélésében hivatkozási alapul szolgál tevékenységünk és a Környezetvédelmi Minisztérium is fel kívánja használni a tapasztalato­kat, mielőtt a KHV-t rendeletileg sza­bályozná. DR ERDÉLYI LÁSZLÓ termelési igazgatóhelyettes Akik e héten nagyobb hirdetéssel tisztelték meg Olvasóinkat: Cédras/Bp.-i telefonkönyv (14. oldal) DDB/Benefon (14. oldal) DDB/Mobil (16—17. oldal) DDB/PVL (14. oldal) EduScho (20. oldal) Hajdúsági Gabonaipari Rt. (20. oldal) Kossuth Holding (28. oldal) KOTK (24. oldal) MHB (40. oldal) Ogilvy/Merkantil Bank (22. oldal) Postabank (8. oldal) PUBLICITAS/Createam (24. oldal) Rolitrom (24. oldal) Stúdió 10/IBUSZ BANK (26. oldal) TÉrpLi (22. oldal) SZÁMALK Okt. és Konzult. Közp. (34. oldal) Young & Rubicam/Benckiser (20. oldal) Young & Rubicam/Módusz (26. oldal) GAZDASÁGI HETILAP Az EURE­PANSION tagja Főszerkesztő: dr. Varga György Főszerkesztő-helyettesek: Gömöri Endre, Vértes Csaba Olvasószerkesztő: Bertalanfy Judit Műszaki vezető: Tóth Attila Művészeti szerkesztő: Paczkó János Tervezőszerkesztők: Babay Zsolt, Dávid Gábor, Toman János Fotó: Erdei Katalin Grafika: Fintor: Gerse László Dokumentáció: Kápolnai Anna Szerkesztőségi titkán Makkai Erzsébet Rovatok: Fórum: Steiger Ödön Gazdaságpolitika: dr. Karsai Gábor Társadalom: Fricz Tamás Vállalatvezetés: Meixner Zoltán Magyar gazdaság: dr. Becsky Róbert, Eller Erzsébet, Fóti Péter, Zsubor­ Ervin Önkormányzat: Varga András Magánvállalkozások: Sóvári Gizella Mezőgazdaság­i Környezetvédelem: dr. Bonyhádi Péter Pénz- és tőkepiac: dr. Sebők Emília, Kurcz Adrienne, Garamvölgyi István Nemzetközi gazdaság: Gömöri Endre Tudomány­­­technika: Egyed László A szerkesztőség címe: Budapest V., Alkotmány u. 10. Levélcím: Budapest, Pf. 18. 1355. Telex: 22-66-13. Telefax: 132-2990. Titkársági telefon: 112-7664. Üzenetrögzítő 16 óra után: 111-7064. Munkatársak: 111-2014, 111-7064, 131-1302, 111-9664, 131-1564. Szedés és nyomdai előkészítés: Figyelő szerkesztősége Textline 5 rendszerrel CCS Hamburg ♦ ♦♦ Grafikai előkészítés, nyomás: SEMIC INTERPRINT Kft. Budapest Ügyvezető igazgató: Doktor Ferenc Nyomdavezető: Csemi Gábor HU ISSN 0015—086 X. Index: 25 283 Papír: FINNPAP, Helsinki ♦ ♦♦ SÜRGŐS HIRDETÉSEIT, ÜZLETI KÖZLEMÉNYEIT EGY HÉTEN BELÜL KÖZZÉTESSZÜK! HÍVJA A FIGYELŐ REKLÁMSZERKESZTŐSÉGÉT: 153-1935 131-0395. TELEFAX: 153-0106 ♦ ♦♦ Kiadja a Figyelő Rt Budapest V., Alkotmány utca 10. Telefon: 131-0395, 131-5372, 111-2137. Telefax: 153-0106 Felelős kiadó: Vas Éva ügyvezető igazgató ♦ ♦♦ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900, közvetlen befizetéssel, postautalványon, illetve átutalással a POSTABANK RT. 219-98636, HELIR 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Külföldi terjesztés: Kultúra Külkereskedelmi Vállalat, Budapest I., Fő u. 32. Előfizetési díj: egy évre 2124 Ft, félévre 1062 Ft, negyedévre 531 Ft. A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A Figyelőben megjelent írások másodközlésével kapcsolatban minden jogot fenntartunk. 1992. JÚNIUS 4.

Next