Figyelő, 1992. szeptember-december (36. évfolyam, 36-53. szám)

1992-09-03 / 36. szám

2 TARTALOM Bóc Imre, Csizmadia Ervin és Ferge Zsuzsa írása 3 Hírek, tudósítások 4—5 Menekültpolitika Új népvándorlás? 6 Interjú Széles Gáborral és Palotás Jánossal 7 Kis magyar portfolió 9 Valuták és devizák 10 Lakossági megtakarítások A ráta rejtélye 11 GAZDASÁGPOLITIKA Milyen költségvetésünk van? ÁV Rt. — Egymilliárdos vagyon állami kézben 13 Szanálás privatizáció előtt 15 Ha én volnék a pénzügyminiszter Meddig csökken az ipar teljesítménye? 16 Hogyan alkalmazkodnak a magyar vállalatok? 17 Falusi turizmus? Gólyalátogatóban 23 Legkésebb reakciók, avagy a Waterlooi eső... 25 Osztják-e az FM derűjét a bankok is? 27 MAGÁNVÁLLALKOZÁSOK Amerikai Kereskedelmi Kamara A gazdaságpolitika első vonalában Vállalatalapítások, csődök 28 Mikor szólal meg a VOSZ? „Csak ha érintettek vagyunk...” 29 ■ BUSH Adalék az alaperőmű építéséhez Patikaprivatizáció 31 NEMZETKÖZI GAZDASÁG A dollár a választási harcban Iszlám gazdaság 32 A „tengerentúli kínaiak” Vállalatok világa 33 Fém-, energia- és gabonapiaci jelentés 34 Budapesti Értéktőzsde 35 Újdonságok 36 B. I., Láng és Pirityi Ottó írása 47 MONITOR 19—22 BUSINESS SCHOOL 37—45 ­l­z 1992. augusztus 1-jé­­től bevezetett új vám­­jogszabályok egyik nyertese a kedvezményezett szervezet mellett a másik, be­tűiben azonos állami szerve­zet, a MÁV. A kapacitás-kihasználatlan­sággal küszködő fuvarozó vál­lalat előbb szelíden rábeszélte a fuvaroztatókat, hogy nyissa­nak nála folyószámlát, ahol az ott elhelyezett pénzekre a piaci kamatnál jóval alacso­nyabb kamatot fizet. Ügyes Most újabb jelentős forrás­hoz jutott, mivel, a törvény be­tűit betartva, addig nem adja ki az árut a fuvaroztatónak, amíg az nincs elvámolva. Már­pedig az nem is olyan egy­szerű dolog. Hosszúak a so­rok, a vámosok számítógépei gyakran meghibásodnak. Jó esetben is legalább fél napot igénybe vesz a procedúra. Közben ketyeg a vagonállás­­pénz, s nem lehet az áruhoz jutni. A rendszer nagy veszte­sei ezúttal is a cégek és a vál­lalkozások. Hiszen amíg a fo­lyamatok lelassulnak, addig — a tárolással összefüggő vas­úti — vámköltségek emelked­nek. Erre mondaná az Ameriká­ból visszaszármazott egykori hazánkfia: „Ügyes!” DR. KOCSIS GYÖRGY Budapest FORUM Reorganizáció az élelmiszeriparban címben használt — maa­­napság divatos — kifeje- tBészés azt a folyamatot ta­karja, amikor nehéz pénzügyi helyzetbe került, de piacképes tevékenység folytatására alkal­mas gazdálkodó szervezet olyan, saját maga által kidolgo­zott megújulási programot in­dít, amihez különféle állami se­gítség is társul. Az lenne a kí­vánatos, ha a csődeljárások mi­nél nagyobb része ilyen reorga­nizációs programba menne át, illetve a csődeljárások megelő­zésére is minél több gazdál­kodó élne ezzel a lehetőség­gel. A Földművelésügyi Minisz­térium az élelmiszeripar négy­­ágazatát (hús-, baromfi-, kon­zerv- és boripar) minősíti jelen­leg válságosnak, s így ezek ter­melő szervezeteinél a reorgani­zációs programnak különösen nagy a jelentősége. Az Élelmi­szerfeldolgozók Országos Szö­vetsége az érintett hús- és kon­zervipari vállalatok vezetői ré­szére július 30-án tanácskozást szervezett, ahol a kibontako­zással kapcsolatos kérdések át­tekintésére került sor. A meg­beszélésen a vállalati szakem­berek mellett részt vettek, a Pénzügyminisztérium, az Ál­lami Vagyonügynökség, vala­mint az Országos Kereske­delmi­­és Hitelbank vezető szakemberei is. (Az FM — a meghívás ellenére — nem kép­viseltette magát.) A tanácskozáson megállapí­tották, hogy a gazdálkodás megújulása, illetve a privatizá­ció között szoros, kölcsönös­ségi kapcsolat van, amennyi­ben a privatizációnak is a meg­újulást kell szolgálnia, de ered­ményes privatizáció nemigen képzelhető el a megújulás első lépései, a gazdálkodó szerve­zet valamiféle rendbehozatala nélkül. Ennek felismerése ma már kormányzati körökben megtörtént. Most már csak a szaktárcák, az ÁVÜ és a pénz­intézetek összehangolt lépése­ire volna szükség mielőbb. Ed­dig és jelenleg ezt még nem ér­zékelik a nehéz helyzetbe ke­rült termelő szervezetek. A tapasztalatok szerint azok az átalakulások, amelyek nem jártak együtt tőkebevonással, semmiféle eredményre nem ve­zettek, a gazdálkodás helyzete attól mit sem változott. Azok a gazdálkodók pedig, akik — akár csődeljárás keretében, akár azt megelőzendő — ren­delkeznek a megújuláshoz megfelelő elképzeléssel, termé­keikre vevővel, nemhogy segít­séget nem kapnak, hanem jobb híján közömbösséget, rosszabb esetben elutasítást tapasztal­nak törekvéseikkel szemben. Egyik példája ennek, hogy a csődeljárást kezdeményező, ál­lami tulajdonú vállalatok eseté­ben a tulajdonos (az állam) kí­vülállóként viselkedik velük szemben. Semmi törekvést nem mutat annak érdekében, hogy adós vállalatai és hitelező intézmé­nyei (APEH, Vám- és Pénzügy­­őrség, Társadalombiztosítási Igazgatóság vagy a jelentős ál­lami tulajdonú pénzintézetek) megállapodását elősegítse. Még érthetetlenebb a bankok­nak az a gyakorlata, hogy kizá­rólag szervezetet, nem pedig üzletet hajlandók csak finanszí­rozni. Ennélfogva egy csődeljá­rás alatt lévő vállalat hiába ta­lál termékére olyan megbíz­ható külföldi vevőt, akinek fi­zetőképességét 100 százalékos bankgarancia igazolja, a hazai bankok a termelést nem hajlan­dók meghitelezni. Egyszerűen nem adnak esélyt arra, hogy életképes, de súlyos likviditási helyzetbe került vállalat kilá­baljon nehéz helyzetéből. A tanácskozáson ismét iga­zolódott az az ÉFOSZ által hangoztatott állítás, hogy az élelmiszeripart, s így a mező­­gazdaságot sem elsősorban a piacok elvesztése, hanem a pénzügyi feltételek drasztikus romlása (támogatáscsökken­tés, magas kamatok, a bank­­rendszer rugalmatlansága) vitte válságba. S ebből addig nincs kiút, amíg a pénzügyi szervek (az állami irányítás és a bankok) nem állnak a terme­lők oldalára; amíg nem hajlan­dók megkülönböztetni és en­nek megfelelően kezelni a kriti­kus helyzetbe került vállalato­kat. Pedig a fojtogató likviditási gondokkal küzdő vállalatok, vállalkozások esetében is van megoldás. Ha az állam (szak­tárcák, ÁVÜ) melléjük áll, ha tudnak termelni, ha termékeik­nek tudnak fizetőképes piacot találni, s ha elképzeléseiket egy reorganizációs program­ban össze tudják rendezni. Miután az állami garancia­­vállalás lehetőségei végesek, és miután a hitelezők — érthe­tően — futnak a pénzük után, a rendezés csak jól átgondolt, reális vállalati program eseté­ben jöhet számításba. A kibon­takozás útját minden vállalat­nak önmagának kell megkeres­nie, kidolgoznia, de ha ez meg­történik, akkor az állam a ter­hek mérséklésével segíti a vál­ságból való kitörést. Az ÉFOSZ azzal a céllal szervezte meg a tanácskozást , amelyhez hasonló néhány héttel korábban a baromfiipar termelő szervezetei részére is rendezett —, hogy egyrészt fel­hívja a figyelmet a lehető­ségre, másrészt felajánlja segít­ségét tagszervezetei számára a reorganizációs program elké­szítéséhez. PIROS LÁSZLÓ főtitkár Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetsége Akik e héten nagyobb hirdetéssel tisztelték meg Olvasóinkat: Bp.-i Közgazdaságtud. Egy. V. K. (42. oldal), Bp.-i Köz­gazdaságtud. Egy. V. K. (39. oldal), Cédrus Reklám Kft./MTT (18. oldal), CONT­­ROLL Reklámügynökség/ Controll Okt. Közp. (42. ol­dal), EUROPOOL Befekte­tési Alap Kft. (9. oldal), Ga­rancia Bt./Egri Dohánygyár (22. oldal), Hat Reklám és Kereskedelmi Kft./Suzuki (18. oldal), Hermina Iroda­ház Kft. (14. oldal), HUN­­GEXPO/GAN Biztosító (12. oldal), I. C. M. (22. oldal), In­ternational Business School (39. oldal), Külkeresk. Okt. és T.képz. Kft. (24. oldal), Külkeresk. Okt. és T.képz. Kft. (42. oldal), London Stú­dió (45. oldal), Magyar Hir­dető (24. oldal), MHB (48. ol­dal), Nemzetközi Bankár­képző Közp. Rt. (41. oldal), Nemzetközi Menedzser Köz­pont (38. oldal), OMEGAG­­LEN Brit—Magyar Vez. Kft. (12. oldal), Pallas P. R./Chinoin (14. oldal), Posta­bank (8. oldal), PROFINFO Rt. (14. oldal), PUBLICI­­TAS/Inter Europa Bank (12. oldal), Relaxa Ma­gyar—Német Inn. Kft. (41. oldal), Stúdió 10 Reklámügy­­nökség/Ibusz Bank Rt. (24. oldal), SZÁMALK Open Bu­­siness School (39. oldal) ­figyelő-GAZDASÁGI HETILAP Az EUREXPANSION tagja Főszerkesztő: dr. Varga György Főszerkesztő-helyettesek: Gömöri Endre, Vértes Csaba Olvasószerkesztők: Bertalanfy Judit, dr. Münz András Műszaki vezető: Tóth Attila Művészeti szerkesztő: Paczkó János Tervezőszerkesztők: Babay Zsolt, Dávid Gábor, Toman János Fotó: Erdei Katalin Grafika: Fintor: Gerse László Dokumentáció: Kápolnai Anna Szerkesztőségi titkán Makkai Erzsébet Rovatok: Fórum: Steiger Ödön Gazdaságpolitika: dr. Karsai Gábor Társadalom: Fricz Tamás Vállalatvezetés: Meixner Zoltán Magyar gazdaság: dr. Becsky Róbert, Eller Erzsébet, Fóti Péter, Zsubor­ Ervin Önkormányzat: Varga András Magánvállalkozások: Sóvári Gizella Mezőgazdaság­i Környezetvédelem: dr. Bonyhádi Péter Pénz- és tőkepiac: dr. Sebők Emília, Kurcz Adrienne, Garamvölgyi István Nemzetközi gazdaság: Gömöri Endre Tudomány­­­technika: Egyed László A szerkesztőség címe: Budapest V., Alkotmány u. 10. Levélcím: Budapest, Pf. 18. 1355. Telex: 22-66-13. Telefax: 132-2990. Titkársági telefon: 112-7664. Üzenetrögzítő 16 óra után: 111-7064. Munkatársak: 111-2014, 111-7064, 131-1302, 111-9664, 131-1564. Szedés és nyomdai előkészítés: Figyelő szerkesztősége Textline 5 rendszerrel CCS Hamburg ♦ ♦♦ Kiadja a Figyelő RL Budapest V., Alkotmány utca 10. Telefon: 131-0395, 131-5372, 111-2137. Telefax: 153-0106 Felelős kiadó: Vas Éva ügyvezető igazgató ♦ ♦♦ Grafikai előkészítés, nyomás: SEMIC INTERPRINT Kft. Budapest Ügyvezető igazgató: Doktor Ferenc Nyomdavezető: Csemi Gábor HU ISSN 0015—086 X. Index: 25 283 ♦ ♦♦ SÜRGŐS HIRDETÉSEIT, ÜZLETI KÖZLEMÉNYEIT EGY HÉTEN BELÜL KÖZZÉTESSZÜK! HÍVJA A FIGYELŐ REKLÁMSZERKESZTŐSÉGÉT, 153-1935, TELEFAX: 153-0106 ♦ ♦♦ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900, közvetlen befizetéssel, postautalványon, illetve átutalással a POSTABANK RT. 219-98636, HELIR 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Külföldi terjesztés: Kultúra Külkereskedelmi Vállalat, Budapest I., Fő u. 32. Előfizetési díj: egy évre 2124 Ft, félévre 1062 Ft, negyedévre 531 Ft. A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A Figyelőben megjelent írások másodközlésével kapcsolatban minden jogot fenntartunk. 1992. SZEPTEMBER 3.

Next