Figyelő, 1992. szeptember-december (36. évfolyam, 36-53. szám)
1992-09-03 / 36. szám
2 TARTALOM Bóc Imre, Csizmadia Ervin és Ferge Zsuzsa írása 3 Hírek, tudósítások 4—5 Menekültpolitika Új népvándorlás? 6 Interjú Széles Gáborral és Palotás Jánossal 7 Kis magyar portfolió 9 Valuták és devizák 10 Lakossági megtakarítások A ráta rejtélye 11 GAZDASÁGPOLITIKA Milyen költségvetésünk van? ÁV Rt. — Egymilliárdos vagyon állami kézben 13 Szanálás privatizáció előtt 15 Ha én volnék a pénzügyminiszter Meddig csökken az ipar teljesítménye? 16 Hogyan alkalmazkodnak a magyar vállalatok? 17 Falusi turizmus? Gólyalátogatóban 23 Legkésebb reakciók, avagy a Waterlooi eső... 25 Osztják-e az FM derűjét a bankok is? 27 MAGÁNVÁLLALKOZÁSOK Amerikai Kereskedelmi Kamara A gazdaságpolitika első vonalában Vállalatalapítások, csődök 28 Mikor szólal meg a VOSZ? „Csak ha érintettek vagyunk...” 29 ■ BUSH Adalék az alaperőmű építéséhez Patikaprivatizáció 31 NEMZETKÖZI GAZDASÁG A dollár a választási harcban Iszlám gazdaság 32 A „tengerentúli kínaiak” Vállalatok világa 33 Fém-, energia- és gabonapiaci jelentés 34 Budapesti Értéktőzsde 35 Újdonságok 36 B. I., Láng és Pirityi Ottó írása 47 MONITOR 19—22 BUSINESS SCHOOL 37—45 lz 1992. augusztus 1-jétől bevezetett új vámjogszabályok egyik nyertese a kedvezményezett szervezet mellett a másik, betűiben azonos állami szervezet, a MÁV. A kapacitás-kihasználatlansággal küszködő fuvarozó vállalat előbb szelíden rábeszélte a fuvaroztatókat, hogy nyissanak nála folyószámlát, ahol az ott elhelyezett pénzekre a piaci kamatnál jóval alacsonyabb kamatot fizet. Ügyes Most újabb jelentős forráshoz jutott, mivel, a törvény betűit betartva, addig nem adja ki az árut a fuvaroztatónak, amíg az nincs elvámolva. Márpedig az nem is olyan egyszerű dolog. Hosszúak a sorok, a vámosok számítógépei gyakran meghibásodnak. Jó esetben is legalább fél napot igénybe vesz a procedúra. Közben ketyeg a vagonálláspénz, s nem lehet az áruhoz jutni. A rendszer nagy vesztesei ezúttal is a cégek és a vállalkozások. Hiszen amíg a folyamatok lelassulnak, addig — a tárolással összefüggő vasúti — vámköltségek emelkednek. Erre mondaná az Amerikából visszaszármazott egykori hazánkfia: „Ügyes!” DR. KOCSIS GYÖRGY Budapest FORUM Reorganizáció az élelmiszeriparban címben használt — maanapság divatos — kifeje- tBészés azt a folyamatot takarja, amikor nehéz pénzügyi helyzetbe került, de piacképes tevékenység folytatására alkalmas gazdálkodó szervezet olyan, saját maga által kidolgozott megújulási programot indít, amihez különféle állami segítség is társul. Az lenne a kívánatos, ha a csődeljárások minél nagyobb része ilyen reorganizációs programba menne át, illetve a csődeljárások megelőzésére is minél több gazdálkodó élne ezzel a lehetőséggel. A Földművelésügyi Minisztérium az élelmiszeripar négyágazatát (hús-, baromfi-, konzerv- és boripar) minősíti jelenleg válságosnak, s így ezek termelő szervezeteinél a reorganizációs programnak különösen nagy a jelentősége. Az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetsége az érintett hús- és konzervipari vállalatok vezetői részére július 30-án tanácskozást szervezett, ahol a kibontakozással kapcsolatos kérdések áttekintésére került sor. A megbeszélésen a vállalati szakemberek mellett részt vettek, a Pénzügyminisztérium, az Állami Vagyonügynökség, valamint az Országos Kereskedelmiés Hitelbank vezető szakemberei is. (Az FM — a meghívás ellenére — nem képviseltette magát.) A tanácskozáson megállapították, hogy a gazdálkodás megújulása, illetve a privatizáció között szoros, kölcsönösségi kapcsolat van, amennyiben a privatizációnak is a megújulást kell szolgálnia, de eredményes privatizáció nemigen képzelhető el a megújulás első lépései, a gazdálkodó szervezet valamiféle rendbehozatala nélkül. Ennek felismerése ma már kormányzati körökben megtörtént. Most már csak a szaktárcák, az ÁVÜ és a pénzintézetek összehangolt lépéseire volna szükség mielőbb. Eddig és jelenleg ezt még nem érzékelik a nehéz helyzetbe került termelő szervezetek. A tapasztalatok szerint azok az átalakulások, amelyek nem jártak együtt tőkebevonással, semmiféle eredményre nem vezettek, a gazdálkodás helyzete attól mit sem változott. Azok a gazdálkodók pedig, akik — akár csődeljárás keretében, akár azt megelőzendő — rendelkeznek a megújuláshoz megfelelő elképzeléssel, termékeikre vevővel, nemhogy segítséget nem kapnak, hanem jobb híján közömbösséget, rosszabb esetben elutasítást tapasztalnak törekvéseikkel szemben. Egyik példája ennek, hogy a csődeljárást kezdeményező, állami tulajdonú vállalatok esetében a tulajdonos (az állam) kívülállóként viselkedik velük szemben. Semmi törekvést nem mutat annak érdekében, hogy adós vállalatai és hitelező intézményei (APEH, Vám- és Pénzügyőrség, Társadalombiztosítási Igazgatóság vagy a jelentős állami tulajdonú pénzintézetek) megállapodását elősegítse. Még érthetetlenebb a bankoknak az a gyakorlata, hogy kizárólag szervezetet, nem pedig üzletet hajlandók csak finanszírozni. Ennélfogva egy csődeljárás alatt lévő vállalat hiába talál termékére olyan megbízható külföldi vevőt, akinek fizetőképességét 100 százalékos bankgarancia igazolja, a hazai bankok a termelést nem hajlandók meghitelezni. Egyszerűen nem adnak esélyt arra, hogy életképes, de súlyos likviditási helyzetbe került vállalat kilábaljon nehéz helyzetéből. A tanácskozáson ismét igazolódott az az ÉFOSZ által hangoztatott állítás, hogy az élelmiszeripart, s így a mezőgazdaságot sem elsősorban a piacok elvesztése, hanem a pénzügyi feltételek drasztikus romlása (támogatáscsökkentés, magas kamatok, a bankrendszer rugalmatlansága) vitte válságba. S ebből addig nincs kiút, amíg a pénzügyi szervek (az állami irányítás és a bankok) nem állnak a termelők oldalára; amíg nem hajlandók megkülönböztetni és ennek megfelelően kezelni a kritikus helyzetbe került vállalatokat. Pedig a fojtogató likviditási gondokkal küzdő vállalatok, vállalkozások esetében is van megoldás. Ha az állam (szaktárcák, ÁVÜ) melléjük áll, ha tudnak termelni, ha termékeiknek tudnak fizetőképes piacot találni, s ha elképzeléseiket egy reorganizációs programban össze tudják rendezni. Miután az állami garanciavállalás lehetőségei végesek, és miután a hitelezők — érthetően — futnak a pénzük után, a rendezés csak jól átgondolt, reális vállalati program esetében jöhet számításba. A kibontakozás útját minden vállalatnak önmagának kell megkeresnie, kidolgoznia, de ha ez megtörténik, akkor az állam a terhek mérséklésével segíti a válságból való kitörést. Az ÉFOSZ azzal a céllal szervezte meg a tanácskozást , amelyhez hasonló néhány héttel korábban a baromfiipar termelő szervezetei részére is rendezett —, hogy egyrészt felhívja a figyelmet a lehetőségre, másrészt felajánlja segítségét tagszervezetei számára a reorganizációs program elkészítéséhez. PIROS LÁSZLÓ főtitkár Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetsége Akik e héten nagyobb hirdetéssel tisztelték meg Olvasóinkat: Bp.-i Közgazdaságtud. Egy. V. K. (42. oldal), Bp.-i Közgazdaságtud. Egy. V. K. (39. oldal), Cédrus Reklám Kft./MTT (18. oldal), CONTROLL Reklámügynökség/ Controll Okt. Közp. (42. oldal), EUROPOOL Befektetési Alap Kft. (9. oldal), Garancia Bt./Egri Dohánygyár (22. oldal), Hat Reklám és Kereskedelmi Kft./Suzuki (18. oldal), Hermina Irodaház Kft. (14. oldal), HUNGEXPO/GAN Biztosító (12. oldal), I. C. M. (22. oldal), International Business School (39. oldal), Külkeresk. Okt. és T.képz. Kft. (24. oldal), Külkeresk. Okt. és T.képz. Kft. (42. oldal), London Stúdió (45. oldal), Magyar Hirdető (24. oldal), MHB (48. oldal), Nemzetközi Bankárképző Közp. Rt. (41. oldal), Nemzetközi Menedzser Központ (38. oldal), OMEGAGLEN Brit—Magyar Vez. Kft. (12. oldal), Pallas P. R./Chinoin (14. oldal), Postabank (8. oldal), PROFINFO Rt. (14. oldal), PUBLICITAS/Inter Europa Bank (12. oldal), Relaxa Magyar—Német Inn. Kft. (41. oldal), Stúdió 10 Reklámügynökség/Ibusz Bank Rt. (24. oldal), SZÁMALK Open Business School (39. oldal) figyelő-GAZDASÁGI HETILAP Az EUREXPANSION tagja Főszerkesztő: dr. Varga György Főszerkesztő-helyettesek: Gömöri Endre, Vértes Csaba Olvasószerkesztők: Bertalanfy Judit, dr. Münz András Műszaki vezető: Tóth Attila Művészeti szerkesztő: Paczkó János Tervezőszerkesztők: Babay Zsolt, Dávid Gábor, Toman János Fotó: Erdei Katalin Grafika: Fintor: Gerse László Dokumentáció: Kápolnai Anna Szerkesztőségi titkán Makkai Erzsébet Rovatok: Fórum: Steiger Ödön Gazdaságpolitika: dr. Karsai Gábor Társadalom: Fricz Tamás Vállalatvezetés: Meixner Zoltán Magyar gazdaság: dr. Becsky Róbert, Eller Erzsébet, Fóti Péter, Zsubor Ervin Önkormányzat: Varga András Magánvállalkozások: Sóvári Gizella Mezőgazdasági Környezetvédelem: dr. Bonyhádi Péter Pénz- és tőkepiac: dr. Sebők Emília, Kurcz Adrienne, Garamvölgyi István Nemzetközi gazdaság: Gömöri Endre Tudománytechnika: Egyed László A szerkesztőség címe: Budapest V., Alkotmány u. 10. Levélcím: Budapest, Pf. 18. 1355. Telex: 22-66-13. Telefax: 132-2990. Titkársági telefon: 112-7664. Üzenetrögzítő 16 óra után: 111-7064. Munkatársak: 111-2014, 111-7064, 131-1302, 111-9664, 131-1564. Szedés és nyomdai előkészítés: Figyelő szerkesztősége Textline 5 rendszerrel CCS Hamburg ♦ ♦♦ Kiadja a Figyelő RL Budapest V., Alkotmány utca 10. Telefon: 131-0395, 131-5372, 111-2137. Telefax: 153-0106 Felelős kiadó: Vas Éva ügyvezető igazgató ♦ ♦♦ Grafikai előkészítés, nyomás: SEMIC INTERPRINT Kft. Budapest Ügyvezető igazgató: Doktor Ferenc Nyomdavezető: Csemi Gábor HU ISSN 0015—086 X. Index: 25 283 ♦ ♦♦ SÜRGŐS HIRDETÉSEIT, ÜZLETI KÖZLEMÉNYEIT EGY HÉTEN BELÜL KÖZZÉTESSZÜK! HÍVJA A FIGYELŐ REKLÁMSZERKESZTŐSÉGÉT, 153-1935, TELEFAX: 153-0106 ♦ ♦♦ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900, közvetlen befizetéssel, postautalványon, illetve átutalással a POSTABANK RT. 219-98636, HELIR 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Külföldi terjesztés: Kultúra Külkereskedelmi Vállalat, Budapest I., Fő u. 32. Előfizetési díj: egy évre 2124 Ft, félévre 1062 Ft, negyedévre 531 Ft. A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A Figyelőben megjelent írások másodközlésével kapcsolatban minden jogot fenntartunk. 1992. SZEPTEMBER 3.