Figyelő, 1993. április-június (37. évfolyam, 13-25. szám)

1993-05-06 / 18. szám

MŰKINCS PÉCSI SZECESSZIÓ Legyen világosság! Egy Adolf Hitlert profilból ábrázoló festett öntvénydombormű jónéhány német és osztrák turistát megállásra késztetett az áprilisi pécsi műkincsvásárban A tenyérnyi nagyságú — s a háború előtt nyil­ván (tíz)ezerszámra ki­bocsátott igénytelen — relief ezer schillinges árát azonban a kuncsaftok (ne­vetve) sokallták. Ugyancsak vonzotta a szemet egy Telepy Károly aláírását viselő festmény. A 60-szor 70 centis visszafo­gottan romantikus, kissé idősebb Markó hatását tanú­sító tájképről természetesen nem hiányoztak a festő ko­rának jellegzetes motívu­mai, a vízpart, a romos templom, az idilli fák, a táj méretéhez képest kiszolgál­tatottan kicsi, de boldognak tűnő figurák. A tulajdonos állította, hoy a kép vitatha­tatlanul eredeti, és indulás­ként ötvenezret kért érte. A szemlélők viszont el tudtak képzelni más verziót is az egyébként arányos, ízléses, hangulatos alkotás eredeté­ről. Például azt, hogy egy névtelen, ám jókezű Te­­lepy-követő vagy tanítvány munkája, esetleg egy képző­művészetin tanuló növen­dék közgyakorlata ez a meglehetősen olcsón kínált mű. Megkérte viszont az árát egy békéscsabai kereskedő két múlt századi, szignózat­­lan, ismeretlen műhelyből származó, 50-szer 50 centis osztrák festményért. Pár­ban akarta eladni e két ugyancsak romantikus alko­tást, összesen kétszázeze­rért. Az egyik kép alpoki tá­jat ábrázolt, tóval és vadá­szokkal, a másik vízima­lom környéki idillt. Kár, hogy a romantikus stílusje­gyeket remekül használó festő személye ismeretlen. A megvilágosodás igé­nyétől hadd lépjek kicsit „hátrébb”, a világosság igé­nyéhez. Eddigi beszámoló­im során nem szóltam ar­ról, milyen gazdag a pécsi vásár „lámpabörzéje”. Nem elsősorban a kommersz pet­róleumlámpákra gondolok — bár azok között is lelhe­tő értékesebb darab —, ha­nem a század első felében gyártott elektromos réz- és facsillárokra. Persze ezek között sok a hiányos illetve a működésképtelen darab. Van, amelyiknek a búrái hi­­bádznak, van amelyiknek a foglalatai sem teljesek. A három-, öt-, hat-, hét- és nyolcágú nem működő, de még reperálható rézcsillá­rok ára négy- és tízezer fo­rint között mozog. Legtöbb­jük díszítése meglehetősen eklektikus: a barokk elemei dominálnak a rézdomborítá­sokon, de felfedezhetők gó­tikus motívumok is. Emel­lett találtam jónéhány faj­tiszta szecessziós lámpát is. A hibátlan, minden üvegbú­­ráját megőrző, működőké­pes, többágú rézcsillárok ára viszont húszezerről star­tol, és a legszebbekért elké­rik a hatvanezer forintot is. Ám ezek a drágább lámpák igazi iparművésze­ti csemegének számíta­nak. Akárcsak az aranyszínű­re festett gyertyaizzós fa­csillárok. Ezúttal csak egy hibátlan facsillárt láttam Pé­csen, s ezért a hétágú barok­kos darabért 35 ezret várt volna el gazdája. A csillár mennyezeti csatlakozóját megbámult bojtok fedték, s paszománt díszítette a csil­lár rúdját az izzók felett is. A legszebb lámpát egy román árusnál fedeztem fel. Ő kétezer márkát kért elegáns jószágáért, de a ta­pasztalat az, hogy a kikiáltá­si ár megfelelő taktikával szinte a felére lealkudható. Az egyágú csillár fényét egy petróleumlámpa szol­gáltatta. A petróleum tartá­lyát sárga és barna szecesz­­sziós virágmintás porcelán rejtette. A fényt színes vi­rágmintás tejüveg búra szűr­te meg. A búra szélén tizen­öt centi hosszú, vékonyka üvegrúderdő csilingelt. Az egész csillár három figurák­kal dúsan díszített, széles rézlánc segítségével rögzít­hető a plafonhoz. UNGÁR TAMÁS A Sotheby’s 20—30 ezer forintra becsüli ezt a 19. századi 25 cm magas török, aranyozott ezüst ékszerdoboz II FIGYELŐ 1993. MÁJUS 6. KIÁLLÍTÁS A SZÉCHENYI KÖNYVTÁRBAN Az angol királynő Évszázadok óta fogadók, szállók, vendéglők viselik a nevét Nemzeti könyvtárunk be­mutatót rendez saját tulaj­donú és kölcsönzött mű­kincseikből a hazánkba láto­gató angol királyi pár tiszte­letére. A kiállítás első része ma­gyar királyok portréit vonul­tatja föl legszebb kódexeink és ősnyomtatványaink lapja­in. Az angol királyi pár meg­tekintheti — többek között — Szent István képmását a Képes Krónikában, Szent Lászlóét a Thúróczy-króniká­­ban, Mátyás király, Beatrix királyné és Corvin János tró­nörökös megjelenítéseit hat corvinában. Régi metszetek Angliát, Oxfordot és a király­nő által különösen kedvelt windsori kastélyt idézik. A magyar államiság írásos do­kumentumai közül az Arany­bulla és a másolatban mellé­helyezett Magna Charta az angol és a magyar jogalko­tás 13. századi párhuzamos­ságát mutatja. A második rész II. Erzsé­bet magyar szépanyjára, Rhédey Claudiára emléke­zik. A gyönyörű erdélyi grófnő Alexander Württem­berg német herceg felesége lett, fiuk az angol királyi házba nősült. Rhédey Clau­dia unokája, Queen Mary, nagyanyja volt II. Erzsébet­nek. A fiatalon, lovas bal­eset folytán elhunyt Rhédey Claudia életének és halálá­nak felvillantása mellett a Rhédeyek ma föllelhető írá­sos és tárgyi dokumentumai — köztük Rhédey Ferenc er­délyi fejedelem arcképe, a grófi címeres levél és egy régi női díszruha a család történelmi és mű­pártoló te­vékenységét illusztrálják. Az utolsó tárlók azt köve­tik nyomon, hogy az angol királyi család életének egyes eseményei és velük párhuza­mosan Rhédey Claudia törté­nete hogyan jelenik meg a magyar sajtóban, egészen 1910-ig, amikor V. György hitveseként Rhédey Claudia unokája Anglia trónjára ke­rül. Külön tárló hívja fel a fi­gyelmet a walesi herceg, a későbbi VII. Edward ma­gyarországi népszerűségére. (A kiállítás május 16-ig tart nyitva.)

Next