Figyelő, 1994. április-június (38. évfolyam, 14-26. szám)

1994-04-07 / 14. szám

KRECZ TIBOR A minimális esély Óvatosan méregeti egymást a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövet­sége. Az előző parlamenti vá­lasztásokon főszerephez jutott két párt lőtávolságon kívül, látó­­távolságon belül összegyűjt min­den értékelhető információt. Egyelőre nem dőlt el, hogy milyen politikai maga­tartást tanúsítanak egymással szemben a kampány idején, valamint a két választási forduló között. Beléphet-e egyazon koalícióba az MDF és az SZDSZ? Ma még nem egyértelmű a kérdésre ad­ható válasz. Boross Péter kormányzása óta az MDF határo­zott cezúrát húzott az SZDSZ és az MSZP közé. A korábbi, árnyalatlan „baloldali-liberális” minősítés alkalmazásától egyre inkább tartózkodnak a megha­tározó kormánypárti politikusok. (A szocialisták pártját posztkommunista káderpártként minősítik a legnagyobb kormánypártban.) Az MDF hivatalos álláspontja szerint a honi politikai folklór nyelvén ,kemény magnak” nevezett társaság által vezetett SZDSZ-szel nem képzelhető el az együttműködés. A gondolat folytatása: mi e fogalom definíciója, és hol vannak személyekre lebontott határai? És mi történne (történhetne), ha nem a „kemény maggal” kellene tárgyalni? Az MDF egy tapodtat sem lép to­vább e gondolat mentén, annál világosabb viszont, hogy milyen megfigyelési pontnál állt meg. Kulcs­­fontosságú Kuncze Gábor pályafutása. Választási kampány idején egy párt miniszterel­nök-jelöltje (az országos választási lista vezetője) el­­vitathatatlanul frontember. Szerepe megkérdőjelez­hetetlen, ha — amint az szokásos — egyúttal pártja első számú embere is. Az SZDSZ nem az alapkép­let alapján állította ki választási frontemberét. Az SZDSZ kormányképessége esetén Kuncze Gábor ettől még nyugodtan hozzáláthat a kormányalakítás­hoz. De mihez lát hozzá, ha nem alakíthat kor­mányt? Hogyan készül fel erre az eshetőségre épp ezekben a hetekben? Nem kis fejtörést igényel el­igazodni a szabaddemokrata labirintusban. A párt elnöke is jelen van és cselekvőképes. Élvezi a párt­tisztséget legfeljebb a második vonalban viselő, de onnan, s a háttérből egyaránt hatóképes értelmiségi kör támogatását. A miniszterelnök-jelölt e minősé­gében szintén élvezi az említett kör (az MDF értel­mezése szerint ,kemény maga­ támogatását. A mi­niszterelnök-jelölt elemi érdeke, hogy politikai befo­lyását egyre növelje, hogy minden lehetséges vá­lasztási eredményre biztosítsa hátországát. A mi­niszterelnök-jelölt kulcsfigura az SZDSZ pártközi kapcsolatainak és belső viszonyainak alakításában. Ezekben a hetekben dől el, hogy tartósan az marad-e. A meghatározó politikai áramlatok és az azokat közvetítő orgánumok már sodorják a szabaddemok­ratákat. Kormánypárti sajtótálalás szerint az SZDSZ kampányfőnöke kijelentette: minimális az esélye az SZDSZ—MDF koalíciónak. Olvasható úgy is: van — igaz, minimális — esélye ennek a szövetségnek. Az ellenzéki sajtó ugyanerről a sajtó­­konferenciáról és ugyanerről a kijelentésről változa­tos interpretációkkal szolgál. Egy liberális lap sze­rint a kampányfőnök azt hangsúlyozta: csak liberá­lis többségű koalícióban vesznek részt (szocialista többségűben nem), s gyakorlatilag kizárt az MDF- fel való együttműködés. Egy szocialista lap szerint a kampányfőnök azt mondotta: nem sok esélyt lát az SZDSZ és az MDF koalícióra lépésére. A ko­rábbi szakszervezeti lap meg sem említi az MDF-re vonatkozó utalást, ellenben egy másik rovatban idéz egy Fodor Gábornak tulajdonított, kiragadott interjúrészletet: elkerülhetetlen a nagykoalíció. (A nagykoalíciónak szintén közkeletű értelmezése is­meretes Magyarországon.) Minden tálalásban, minden politikai értelmezés­ben — azok sokatmondó eltérése ellenére — van egy közös elem: eltűnt az a motívum, miszerint az MDF és az SZDSZ egymást abszolút kizáró ellensé­gek lennének a politikában, s az együttműködésük lehetőségét felvetők mind a „máglyán” végeznék. LÁZÁR ISTVÁN Vásárolj Krétán Hol is tartunk? Ez már a kapita­lizmus? Vagy még csak lépege­tünk feléje? Ennek eldöntéséhez szolgálhatnak adalékul az aláb­biak. Bevezetőül emlékeztetek arra, hogy a „létezett szocializ­mus” régiójában hol volt, hol nem volt országok sorakoztak. Mármint: ha bármit vásárolni kívántunk, az hol volt, hol nem volt a boltban. Szerencsés emberként többször is jártam Görög­országban. S amikor még csak háromévenként kap­tunk nyugati valutát, úticélom háromszor is Kréta szigete volt. Mindháromszor megfordultam Kelet- Kréta egyik, a felkapott turistahelyektől már elég tá­voli kisvárosában. Mint nálunk Mátészalka. A neve Palaikastro. Volt (van?) ott egy családias, kicsike bolt, pár négyzetméteren, telizsúfolva. A véletlen úgy hozta, hogy e boltban fedeztem föl magamnak egy igen finom, Tulip márkájú hol­land májkonzervet. A csodás régészeti lelőhely, Zak­­ros felé menet vásároltunk be akkor, és miután ott megkóstoltuk ezt a kulináris leletet, visszafelé ismét megálltunk a boltnál, és annyit vettünk a hirtelen megkedvelt csemegéből, hogy még haza is hoztunk belőle. Három évre rá, második krétai utunk során — bár akkor már észleltük, hogy ez a konzerv egész Görögországban számos helyen kapható — a kívánt mennyiséget ismét e boltocskában szereztük be ma­gunknak. Úgyszintén a harmadik krétai úton, hat év után. A boltos mellesleg visszatéréseinkkor mindig megismert, tört angolsággal emlékeztetett előző vá­sárlásainkra — örvendeztünk egymásnak. Mindezt azért rögzítem itt, mert tavaly óta van — volna — egy igen megkedvelt hazai csemege­uborka-márkám. Minthogy ez itt nem a reklám — sem az antireklám! — helye, nem írom le a nevét. Fel-felbukkanása rejtély. Folyamatos beszerzése lehetetlen. Előfordul a Meinlnél, a Klauzál téri Ská­lában, amely most már Kaiser, hirtelen nyíló, majd felszámoló diszkontokban, kis maszekoknál. Mikor hol. Azután eltűnik. S e rejtélyességével még igen sok más árucikkel rokon. Talán Krétára, Palaikastróra kellene menni érte? FIGYELŐ 1994. ÁPRILIS 7. 3 SIPOSS ZOLTÁN Talán csak a szem szikrázik Az ország, amelyben élünk, különös hely. Mindig törté­nik valami, ami ellentmond józan észnek, logikának, gaz­dasági racionalitásnak. A dol­gok csavarosak, fartonfúr­­tak, feje tetejükre állítottak, alakjukat mintha vidámparki görbetükör torzítaná el. Egy hír kapcsán mifelénk nem az a vizsgá­lat tárgya, mi ez, hanem hogy mi van mö­götte, mit akar elrejteni. Vegyünk egy teljesen hétköznapi példát. Egyik napilapunk hírül adja: rövidesen levált­ják az állami tulajdonban lévő, s az ÁV Rt.-hez tartozó Szikra Lapnyomda vezetőjét. Annak a cégnek az első emberét, amely a két legnagyobb példányszámú — amúgy ellen­zéki — napilapot állítja elő. A helyzetet bo­nyolítja: küszöbön áll a Szikra privatizációja. Március 30-án el is indult a cég vagyonának 10 százalékát kitevő 180 millió forint névér­tékű részvénycsomag jegyzése kárpótlási je­gyek ellenében. Az ÁV Rt. vezetői ugyanak­kor kijelentették: a privatizáció során feltétel­ként szabják az ideológiamentes működést, s elsősorban külföldi szakmai befektetőkre vár­nak. A következő 3—4 évben ugyanis a Szikra technológiai fejlesztésére legalább 1 milliárd forint pótlólagos tőkebevonásra lenne szüksége. A vezetőváltás hírére az egyik fő­­szerkesztő azonnal reagál: felkészültek min­denre, akár arra is, hogy lapjukat külföldön nyomtassák. Egy napilapot. Külföldön. Korai lapzárta, szállítási bonyodalmak. A főszerkesztő rögtön rút cselt gyanít. Ta­pasztalatai alapján ez nála önvédelmi reflex; Abszurdisztánban semmi sem lehetetlen. Mert aki állami nyomdával dolgoztat, annak félnie kell, ha a vezért leváltják. Félni, mert újságja nem kifejezetten kormánypárti orgánum, s ma már nem egy esetben bebizonyosodott: a kor­mány az állam. Mert egy ilyen váltás nem le­het véletlen. Biztosan bizalmi ember kerül erre a posztra, aki majd igyekszik meggátolni az ellenzéki sajtó működését. Mivel a szer­kesztőséghez és a kiadóhoz nem lehet hozzá­nyúlni — végrehajtott privatizáció —, majd a nyomtatást nehezítik meg. S akkor már más­ról is szó van. Vezércselről, a médiaháború legújabb csodafegyveréről, új front megnyitá­sáról, a sajtószabadság veszélyeztetéséről... Adódik a következtetés: jobb, ha saját nyomdád van. Vagy saját államod, s nem kell aggódnod. Imigyen a hírcsokor, amely egy esetleges vezércsere hátországáról beszél. Aztán jön még egy hír: minden (vagy a fele) igaz, de sze­mélycsere nélkül. És akkor most mi van? Az van, hogy nem is ez a nyomda az ügy. Hanem a légkör. Amelytől a szem szikrázik. Ez az ország különös hely. NÉZŐPONTOK

Next