Figyelő, 1994. október-december (38. évfolyam, 40-52. szám)
1994-10-20 / 42. szám
Marketing-program (c®” 15. oldalról.) kékről is célszerű megfelelő képet alkotni. Az idén harmadszorra rendezett őszi Budapesti Nemzetközi Borfesztivál és az annak keretében megtartott Budai Borvásár már sok külföldi érdeklődőt is vonzott és belföldi sajtóvisszhangja is erősebb volt, mint a korábbiaknak. A fővárosban megnyitandó Magyar Borok Háza és a borvidékeken kialakítandó regionális borházak szintén az idegenforgalmi kapcsolatokat hivatottak erősíteni, miközben a külföldi borkereskedőknek is lehetőséget nyújtanak a magyar borok minél szélesebb választékának megismerésére. A Magyar Bor Akadémia 1992-ben megalakult, amely nemzetközi szintű rendezvényeivel, a külföldnek szóló kiadványaival szintén a magyar borok presztízsét hivatott növelni. A Kereskedelemfejlesztési Alap a nemzetközi szakember-találkozókat és a magyar borászatot bemutató Tények Könyvét támogatja. A már ma is működő angliain kívül több országban tervezik borirodák megnyitását. DR. OSZOLI ÁGNES— MOLNÁR ESZTER Avatási ceremónia a tokaji borrendben. Magyarországon az idén október közepéig 17 borrend volt, amelyeknek a tagjai egy-egy borvidékhez vagy pezsgőmárkához kapcsolódóan ápolják a hazai borkultúrát. Október 15-én alakult meg Balatonbogláron a Sajtóborrend, amelynek tagjai a médiában teszik ugyanezt. ERDEI KATALIN FELVÉTELE Borút Baranyában Az alig harminc kilométeres út Palkonyától Villánykövesden, Villányon, Nagyharsányon, Kisharsányon, Nagytótfalun, Siklóson át Máriagyűdig lassan hajtva is csak fél óra. Ám a menetidő akár több naposra nyújtható, sőt turistacél is lehet a környék, ha a térség kínál valamit. Például a borkultúráját: Villány a vörös, Siklós és környéke a fehérborát, Palkonya a védett pincesorát, a többi település pedig borpincéket, szállást, étkezést, programokat. Egyszóval ez a borút olyan kitörési lehetőség az itt élőknek, amelyre érdemesnek látták megalapítani a Villány—Siklósi Borút Egyesületet. A gondolat régi ugyan, mégis akkor nyert konkrét tartalmat, amikor polgármesterek, szőlész-borászok, vállalkozók az idén áprilisban Nyugat-Európa borútjaival ismerkedtek. Tiffán Ede kertészmérnök, magántermelő villányi borozójában öt éve fogadnak előre bejelentett csoportokat. A Tiffán-név bekerült az európai bortörténetbe: Hollandiában Kelet-Európa legjobb bora minősítést kapott a Villányi Siklós Borút Egyesület elnökének 1992-es békoportója. Palackozott boraikat Hollandiába, Németországba, Angliába szállítják, de jut belőlük a Gundel Étterem és a Hilton Szálló asztalaira is. Nem mindegy, hogy a bort milyen áron és milyen módon adják el. Jelenleg ezen a vidéken nem a több száz, illetve több ezer forintos palackonkénti ár a jellemző — ennyi a Tiffán-borok ára —, hanem a nyolcvan forintos. Minőségi bort kínálva a borút utasainak, ez az üvegenkénti nyolcvan forint megtöbbszörözhető. Van, aki a háznál akarja a jövőben is eladni a borát: Boncz Attila szőlész pár éve már bekapcsolódott a falusi turizmusba. A kétszoba-összkomfortos vendégházban megszállók a kerthelyiségben felszolgált, kemencében sült vagy bográcsban főtt ételeket, meg a kecskesajtot jól megfizetik. A vendégek lopóval a kezükben bármikor lemehetnek a pincébe, s kedvük szerint fogyaszthatnak a hordókból. Sarkadi Eszter, a baranyai Tourinform borút menedzsere a hét település (Máriagyűd Siklóshoz tartozik) közös vonásaként a minőségi bort említi. A teendőket jelzi például, hogy csak Villányban legalább harmincöt fogadóképes gazda kellene, s nincs tíz sem. Tavasztól már szervezett turistacsoportok járják a Villány—Siklósi borutat. Nyugat-európai tapasztalatok szerint a borturizmus kétharmad részben belföldieket vonz, s csak egyharmadában külföldi turistákat. L. CSÉPÁNYI KATALIN FIGYELŐ 1994. OKTÓBER 20. 17 BIZALMI MŰFAJ Zwack és a bor Két évvel ezelőtt igazi unikumnak számított, hogy a Zwack Unicum birodalom feje átrándult a borszakmába. A borpiacon való jelenlét nemcsak tartósnak bizonyul, hanem itthon és főként a világban a különleges minőségű Bátaapáti Kastélyborok a magyar bor jó hírének újrateremtésében a vezető helyen szerepelnek. A borról, annak semmihez nem fogható kereskedelméről Zwack Péter hitvallását adja most közre a Figyelő. — A magyar borok, enyhén szólva is kifogásolható minőségével 1990-ben, washingtoni nagykövet koromban a követségi fogadások alkalmával gyakorta szembetalálkoztam. Ez volt az a negatív élmény, amely később személyes kihívássá vált, ha alkalmam lesz rá tevőlegesen is részt veszek egyik nemzeti jelképünk feltámasztásában. 1992-ben Tolna megyében, a bátaapáti szövetkezet területén, a régi Apponyi-pince körzetében lévő szőlőkre alapozva létrehoztuk az Eurobor Kft.-t. Ebben a neves Antinori és az Agri-holding olasz cégek, a német Raide Maister Ulrich vállalkozás és jómagam magánbefektetőként veszünk részt. Öt világszerte keresett, korszerű fajtára, a chardonnayra, a cabernetre, a kékfrankosra, a traminire és a zöld veltelinire alapozzuk a borkészítést. Jelenleg 300 ezer, később az új területek belépésével legfeljebb 500 ezer palack, a legkényesebb igényeket is kielégítő bort érlelünk, többet — éppen a minőség védelme miatt — nem. Borainknak több mint kétharmadát exportáljuk, csupán 90 ezer üveg kerül hazai forgalomba. A világpiacon az Antinori-hálózat segítségével Németországba és a Skandináv államokba jutnak el Bátaapátiról a boraink. Mellesleg Piero Antinorit, az Eurobor egyik tulajdonosát a világ legnevesebb három borszakértője közé sorolom. Magyarországon a Zwack Unicum csoport egyik tagjára a Zwack Kereskedelmi Kft.-re bíztam a forgalmazást. Akkor hát sínen van minden, csak várni kell a 200 millió forintos befektetés hozadékát, ami évek múltán ugyan, de bizonyosan megtérülést és később hasznot eredményez. Mégsem ilyen egyszerű a helyzet, mert engem általában is izgat a magyar borok sorsa. Legalább tucatnyi helyen termelnek ma Magyarországon jó, sőt kiváló borokat, ám ezeket a világ vezető államainak igényes üzletláncai, és kedvelt vendégfogadó helyei nem ismerik. Nem szerepelnek ugyanis azokon a borkínálati listákon, amelyekből a tulajdonosok vagy a forgalmazók választhatnak. Ezekre a lajstromokra csak hoszszú távú marketingmunkával lehet felkerülni, amelynek az alapja a gyakorlatban igen nehezen megvalósítható, mégis nagyon egyszerű gondolat: „a bor személyes, bizalmi műfaj’! A nagy borimportőrök ügynökei rendszeresen látogatják a vevőiket. Nekünk is saját ügynököket kellene fizetni, akik a „nagyok” forgalmazói mellett a bormintáinkra támaszkodva elvégeznék az agymosást. Egy-egy ilyen nívós borügynök legalább 50—100 ezer dollárba kerülne évente. Tapasztalom a magyar borkereskedők tisztességes ártól való tartózkodását, olykor félelmét is. Pedig a nemzetközi borvilágban egészen természetes, hogy a jó minőségért viszonylag sokat kell fizetni, így aztán nem lehet csodálkozni, ha a palackonként 3 dollárért kínált magyar borokra az USA- ban azt mondják: jó minőség nem lehet ilyen olcsó. A bátaapáti borokat New Yorkban például 8—10 dollárért adjuk. T. D. I.