Figyelő, 1997. január-február (41. évfolyam, 1-9. szám)
1997-01-30 / 5. szám
VetésKO-2- TIbor b&r3 * tr"...... ÉGNI KELL! Újabb részvénykibocsátás előtt áll a Magyar Olajipari (Mol) Rt. A privatizáció következő szakaszának kimenetelét befolyásolja, hogy meddig tart még a bizonytalanság a cég gáz-nagykereskelmi üzletága körül. A Gazprom ugyanis nem adta fel terveit: meg akarja szerezni a Dunántúlt a Moltól. Két héttel ezelőtt ugyancsak a gázüzletágra tett ajánlatot egy észak-amerikai minicég, a Tenneco. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-ben eljátszottak a gondolattal: mi lenne, ha megváltozna a Mol-privatizáció menetrendje? .* Hamarosan a Mal Rt. részvényeinek 20 százalékát is piacra dobhatja az ÁPV Rt., már amennyiben nem módosítja a nemzeti olajtársaság privatizációjáról készített stratégiát. A részvénykibocsátás alkalmával az árfolyamot befolyásoló tényezők egyike a cég gázüzletága körüli polémia volt. Az 1996 végén a gázár emeléséről hozott kormányzati döntés nem csupán a regionális energiaszolgáltató cégek számára volt fontos, hanem a Mol Rt.-nek is. A nagykereskedői monopolhelyzetben lévő Molt törvényben megszabott ellátási kötelezettség is terheli. A földgáz árviszonyai miatt a cég éveken át ráfizetett a gázforgalmazásra. A mostani áremelés után csökkenhet ez a veszteség. Talán e tényező, s a várhatóan tovább növekvő ár révén középtávon biztos haszonnal kecsegtető gázforgalmazás perspektívája játszott közre abban, hogy az amerikai Tenneco cég 1996/1997 fordulóján ajánlatot tett az ÁPV Rt.-nek: szakmai befektetőként stratégiai hányadot vásárolna egy, a Mólról leválasztott gázipari társaságban. A Tenneco számára kétségkívül kiváló üzlet lenne a vásárlás. A Mól Rt.-nél kisebb befektető a Kelet- és Nyugat-Európát összekötő vezetékhálózat közepében találhatná magát, s ebben a pozícióban várhatná a további magyarországi áremeléseket. Az ÁPV Rt. vezérkarát zavarba hozta az aján GYORS EMELKEDÉS Kevesen hitték volna tavaly novemberben, hogy két hónap alatt megduplázódhat a Mol részvényeinek árfolyama a Budapesti Értéktőzsdén. A privatizáció második fordulójában 50 százalék alá csökken az állami tulajdon aránya, ami további biztosíték lehet a pénzügyi befektetők számára, hogy a társaság jövőjét kevésbé befolyásolhatják majd aktuálpolitikai csatározások. Egyes piaci elemzők 30-50 milliárd forintos nyereség-előrejelzésekkel kecsegtetik a befektetőket, ha ez esetleg valóra válik, az ötezer forint fölé is feltornázhatja a papír árfolyamát. lat. Az érvényes privatizációs menetrend szerint 1997 februárjáig - elsősorban külföldi pénzügyi befektetők számára - piacra kellene dobni a Mal Rt. részvényeinek legfeljebb 20 százalékát, s közben gondoskodni arról, hogy az állam kezében maradó, stratégiai befolyást biztosító részvényhányad pontosan szerepeljen az állam vállalkozói vagyonáról szóló törvényben. Az amerikaik ajánlata némileg elterelte a figyelmet egy másik piaci szereplő, az orosz Gazprom Rt. magyarországi mozgásáról. A Gazprom és a Mol kapcsolatai azt példázzák: miként szerez érvényt akaratának a világpiaci tekintetben stratégiai jelentőségű és fölényben lévő szállító egy kisebb piac maghatározó cégével szemben. A Gazprom 1994-ben a magyar fél értésére adta, hogy ezután minden külkereskedelmi partnerével egy leánycégén keresztül kíván kapcsolatot tartani. A magyarok legfeljebb annyit tehetnek, hogy beszállnak egy ilyen leánycégbe. Ezzel az egyszerűsítéssel írható le az a folyamat, amelynek végén felerészt magyarországi (Mal Rt., Mineralimpex Rt., DKG East Kft.), felerészt orosz (Gazexport) tulajdonosi körrel megalakult Magyarországon a Panrusgáz Rt. A magyar részesedés 1995-ben a Mól Rt.-nél összpontosult. A Panrusgáz Rt. története a gazdaságdiplomáciai konfliktusok sorozataként is leírható. A magyar fél - közelebbről a Mól Rt. - nyilvánvalóan húsdarálóba került. A Gazprom a gáz eladójaként és mint a Panrusgáz Rt. résztulajdonosa a gáz közbeiktatott kereskedőjeként diktál az üzletben. A magyaroknak azt kell mérlegelniük, hogy milyen hévvel tiltakoznak e pozíció ellen. Az oroszok ugyan megkerülhetetlen szállítók, eddig azonban nem éltek vissza erejükkel, az ártárgyalásokon sem túlságosan kemények a Mal Rt.-vel szemben. A magyarok minden óvatossága ellenére azonban az orosz medve kimutatta foga fehérjét: 1996. március elsején J. M. Urinszon, a magyar-orosz kereskedelmi kapcsolatok kormányközi bizottságának orosz vezetője Dunai Imre akkori ipari és kereskedelmi miniszterrel együtt olyan memorandumot írt alá Budapesten, melynek tartalmából az következik, hogy attól a naptól nem a Mal Rt.-t, hanem a Panrusgaz Rt.-t illeti a jamburgi egyezmény szerint járó földgázszállítási opció (Figyelő, 1996/12. szám). Tudni kell, hogy a jamburgi építkezésben való részvételért az oroszok részben gázzal fizetnek a magyaroknak. Egy keretmegállapodás 2008-ig - évi 2 milliárd köbméterig - gázvásárlási opciót biztosított a Mal Rt.nek; ez az opció vagyoni érétkű jogként szerepelt a társaság első részvénykibocsátási tájékoztatójában. A Dunai-Urvaszon memorandum után azonban a Mal Rt. nem saját vagyoni értékű iperaként, hanem csak egy, 50 százalékban a tulajdonában lévő cég kereskedelmi opciójaként említheti a jamburgi jogot. Az eset politikai vihart kavart Budapesten. Dunai miniszter akkoriban úgy nyilatkozott, hogy az oroszoknak írt külön levélben kifogásolta az opciós jog átruházását. Dunai azóta távozott posztjáról, a Gazprom vezetői nem reagáltak a levélre, a magyar fél képviselői pedig láthatólag nem forszírozzák, valójában melyik céget is illeti az opciós jog. A következő, vitára okot adó terv a magyarországi gáz-nagykereskedelem jövőjéről szól. A hatályos jogszabályok szerint a Mal Rt. nagynyomású vezetékrendszer, kompresszor-állomások és tárolók tulajdonosaként, természetes monopóliumként szállítja az országba érkező gázt a magyar felhasználóknak. A Panrusgáz Rt. orosz tulajdonosának értelmezése szerint, ha megépítik a maguk vezeték-, kompresszor-, tárolórendszerét, akkor a Panrusgáz is kaphat nagykereskedelmi engedélyt. Erről az elképzelésről kérdezte a Figyelő Mihail Rahimkulovot, a Panrusgáz Rt. vezérigazgatóját, aki válaszában megerősítette: terveik szerint 1999-re megépítik a Nyugat-Magyarországot Észak-Dél irányban átszelő (Szlovákia felől Ivánkánál belépő, s a szlovén határon kilépő) vezetéket. A vezérigazgató közölte: a Panrusgáz Rt. igazgatósága már elfogadta az *• 1997. január 30. jgyeid 13