Figyelő, 2001. június-szeptember (45. évfolyam, 26-39. szám)

2001-07-12 / 28. szám

CÉG + PIAC Legalább ennyire szerepet játszottak azonban a jelenlegi helyzet kialakulásában a Ford belső viszályai. „Akkora hang­súly került a költségcsökken­tésre, az akciócsoportokra és az új teamekre, hogy szem elől veszítik, ami igazán fontos” - állítja David E. Cole, az Ann Arbor-i Center for Automotive Research igaz­gatója. Az elmúlt években a Ford legtapasztal­tabb munkatársai közül sokan távoztak, rész­ben más cégek csábították el őket, részben nyugdíjba mentek. Az agyelszívás, valamint a költségcsökkentési és gyorsítási kényszer ma­gyarázhat olyanfajta gikszereket, amilyen pél­dául a legutóbbi Explorer-visszahívást szüksé­gessé tette. Miközben extra minőségellenőr­zés folyt a megújult Explorer hibamentességé­nek biztosítása érdekében, a tervezési fázis­ban senkinek nem jutott eszébe, hogy miután a karosszéria 6,4 centiméterrel szélesebb lett, a szerelőszalagnál odébb kellene helyezni az erőátviteli szíj egyik tartóoszlopát. A hanyag­ság következménye 53 ezer vadonatúj terep­járó visszahívása lett, mert előfordulhatott, hogy az abroncsokon akár 20 centiméteres hasadások vannak. Nasser reméli, hogy a folyamatos minőség­és termelékenységjavítást célzó Six Sigma rendszer segítségével a Ford a jövőben kikü­szöbölheti a hasonló malőröket. A Six Sigmá­­val statisztikai elemzésekre támaszkodva le lehet hatolni amúgy megold­hatatlan problémák gyökeré­hez. A Ford egy éve kezdte az új technikával képezni mene­dzsereit, és a szisztéma már hozott eredményeket. Tavaly például az új Lincoln LS szedánnál az a gond adódott, hogy a motor nem indult mindig az első próbálkozásra. Egy csoport a Six Sigmát használva visszapörgette a jármű gyártási folyamatát, és rájött, hogy a hibát egy csavar okozza, amelyet nem szorítottak meg teljesen. A dolog nyitja az volt, hogy a munkások rossz szerszámot használtak. A Ford tavaly 52 millió dollárt spórolt a Six Sig­­mának köszönhetően, az idén pedig ugyan­ebből 300 millió dolláros megtakarításra szá­mít. KEZDETI EREDMÉNYEK. De ha a Six Sigma ilyen nagyszerű, miért nem javul a minőség a Fordnál A társaság illetékesei szerint igenis javul, csak éppen időbe telik, mire ez tudato­sul is. „Az eddigi Six Sigma-projektekkel sike­rült néhány nagyon jó eredményt elérni, de még nincs elég belőlük ahhoz, hogy kihatással legyenek az általános teljesítményre” - mond­ja Richard Parry-Jones, a globális gyártmány­­fejlesztésért és minőségért felelős alelnök. Ahogyan a minőség, úgy az alkalmazotti morál is hagy maga után kívánnivalókat. Sok Ford-dolgozó kijött a sodrából, amikor a vál­lalati kultúra felrázásának jegyében Nasser nem a veteránok közül, hanem kívülről vá­lasztott embereket magas menedzseri posz­tokra. A Ford designstúdiójának élére a nagy­nevű J. Mayst, az új Volkswagen tervezőjét hívta oda, a kiterebélyesedett luxusautó-üz­letág irányításával pedig a BMW volt elnökét, Wolfgang Reitzlét bízta meg. Tanácsadója, Tichy szerint a változtatások fogadtatását előre lehetett látni, s törvényszerű volt, hogy a bebetonozott menedzserek ellenkezéssel re­agáljanak. „Vérfrissítésre van szükség, így le­het megváltoztatni a génállományt - fogal­maz -, a régi gárda fenyegetve érzi magát és dühöng.” De ami talán a legnagyobb indulatokat vál­totta ki a Ford középvezetőinek körében, az a tavaly bevezetett alkalmazott-értékelési rendszer. Utasításba kapták, hogy mint felet­tesek egy görbe mentén osztályozzák beosz­tottjaikat: 10 százalék A-osztályzatot kap, 80 százalék B-t, 10 százalék C-t. Egy C esetén nincs prémium, két C egymás után pedig az­zal járhat, hogy az illetőt alacsonyabb beosz­tásba helyezik vagy elbocsátják. Az egyes al­kalmazottak teljesítményét nem valamilyen előre megállapított norma szerint mérik te­hát, hanem a hasonló munkát végző alkal­mazottakéval vetik össze, ami egy hagyomá­nyosan paternalisztikus társaságnál gyökeres változás. A módszer azt célozta volna, hogy kiszűrjék az alulteljesítőket, és csapatszelle­met teremtsenek. De az alkalmazottak sze­rint pontosan ellenkező volt a hatása. „Ha Európai optimizmus ■ Ha a michigani Dearbornban nyomott is a hangulat, Kölnben, a Ford európai főhadiszállásán óvatos derűlátás uralkodik manapság. Nem csekély fordulat ez: a hat év alatt ugyanis, amíg a Ford hengerelt az Egyesült Államokban, európai divíziója folyamatosan veszített pia­ci részesedéséből. A dolgok most változnak, köszönhetően a Ford-kíná­­lat impozáns új darabjának, a múlt év vége óta kapható 20 ezer dollá­ros Mondeo szedánnak. Az európai autósok körében a Mondeo hódít, s a felpezsdülés meg­dobta az 1998 óta a piacon lévő, de egy darabig csak mérsékelten fo­gyó 15 ezer dolláros Focus eladásait is. A befolyásos Auto Motor und Sport magazin a Mondeót ítélte a legjobbnak a maga osztályában - előrébb rangsorolva a népszerű Volkswagen Passatnál -, s hozzáfűzte, hogy a Focus jobban kezelhető, mint a General Motors német leány­­vállalata által gyártott Opel Astra. „Európában olyan ihletből születő járművek kellenek, amelyekre tulajdonosaik büszkék, és amelyeket örömmel vezetnek” - mondja Nick Scheele, a Ford of Europe 57 esz­tendős elnöke. A siker eredményeképpen a Ford európai piaci részesedése - a Volvo, a Jaguar, az Aston Martin és a Land Rover luxusmárkák nélkül - a ta­valyi azonos időszakban regisztrált 8,5 százalékról az idei év első négy hónapjában 9,1 százalékra nőtt. A népszerű személyautókkal sikerült a mérleget is pozitívvá tenni. Miután 2000-ben 1,1 milliárd dollárt ve­szített, a Ford európai részlege az idén az első negyedévben 88 millió dolláros nyereséget ért el 8,7 milliárd dolláros árbevétel mellett. Amióta tavaly januárban átvette az elnöki tisztséget, Scheele legin­kább a Ford of Europe 1 milliárd dolláros szerkezetátalakítására össz­pontosított. A gyors eredmények miatt vélik úgy sokan Detroitban, hogy ő fogja megkapni a Ford globális autógyártási tevékenységének - jelenleg betöltetlen - irányítói posztját. Scheele viszont, miközben a híreszteléseket nem kommentálja, egyelőre azt sem akarja deklarálni, hogy a Ford európai fordulata immár teljes siker. Először is, az európai piac szűkülése miatt a verseny erősödőben van. Másodszor, a szerke­zetátalakítás jelentős hozadékai csak 2002-ben mutatkozhatnak meg. A jövő feladata a motorgyártás konszolidációja az angliai Dagenham­­ben és az összeszerelő kapacitás mérséklése a kontinensen. Emellett a Ford 400 millió dollárt fordít a hatalmas kölni összeszerelő üzem kor­szerűsítésére, valamint arra, hogy a francia PSA Peugeot Citroennel kö­zösen üzemanyag-takarékos dízelmotorokat fejlesszen ki. Elemzők úgy vélik: ha a Ford újra előretör Európában, annak a legfőbb oka az lesz, hogy olyan gépkocsikat készít, amilyenekre az autósoknak igényük van. A márka 1994-ben a piac 12,1 százalékát mondhatta magá­énak. A következő hat esztendőben részesedése évről évre csökkent, mi­vel a detroiti vezetők súlyosan félreismerték a piaci trendeket, így példá­ul a Ford elmulasztott egyterűt gyártani, holott ma ez a piaci szegmens pezseg a legjobban. Azután a 12 ezer dolláros Fiesta, amellyel a kisautók kategóriájában van jelen, már 12 éves, ami csaknem kétszerese a rivális modellek átlagos korának. 46 FIGYELŐ 2001.július 12-18.

Next