Figyelő, 2004. szeptember-december (48. évfolyam, 40-53. szám)

2004-11-04 / 45. szám

A­z Általános Értékforgalmi Bank (ÁÉB) Rt. többségi tulajdonosa és egyben elnök­vezérigazgatója már grü­ndolja azt a több százmillió dolláros közép- és kelet­európai pénzügyi holdingot, ahol hazatérését követően kamatoztathatja pénzügyi képességeit. PORTRÉ-BESZELGETÉS MEGDET RAHIMKULOVVAL MEG KELL ŐSZÜLN­ I a napokban családi vállal­kozásán, a Ráfiját Kft-n ke­resztül 64,6 százalékos tulaj­dont szerzett az ÁÉB-ben.. Ez nem kis meglepetés volt a pi­ac számára, hiszen nyolc év­vel ezelőtt, amikor megvásárolták a ban­kot, a főszerepet a Gazprom játszotta, és gyanítható, hogy akkor nem pontosan egy ilyen végkifejlet állt a forgatókönyvben.­­ Valóban, amikor a Gazprom és a Gaz­prombank 1996-ban megvásárolta az ÁÉB részvényeit, még természetesen mások vol­tak a tervei a bankkal. A Gazprom régi ve­zetősége, amelynek tagjaival több mint 30 éven át dolgoztam együtt, Magyarországot - gazdasági potenciálja, földrajzi elhelyez­kedése, valamint a területén áthaladó föld­­gázvezetékek alapján - stratégiai ország­ként, a Molt pedig stratégiai partnerként kezelte a gázértékesítés terén az egész régi­óban. Abban az időben kormányzati szin­ten is több nagy volumenű nemzetközi pro­jektről megállapodtak. Pontosan ezen el­képzelések miatt született meg a döntés, hogy megvásároljuk az ÁÉB-t, s e célok megvalósítása érdekében érkeztem én is 1994-ben ide. Előbb a Mal és a Gazprom ve­gyes vállalata, a Panrusgáz vezérigazgatója voltam, e pozíció 1996-ban egészült ki az ÁÉB elnök-vezérigazgatói tisztével. Mind­ezek után azonban a Gazprom új veze­tősége sajnos megváltoztatta a cég Magyar­­országra és a régióra vonatkozó beruházási stratégiáját. A korábban prioritásként ke­zelt tervek háttérbe szorultak, így az anya­­vállalatot sem fűzték többé olyan pénzügyi érdekek a bankhoz, mint korábban. - Ennek köszönhető tehát, hogy Önnek ilyen tetemes tulajdonrészt sikerült sze­reznie az ÁÉB-ben? - Ez csupán az egyik ok - igaz, valószínű­leg a legfontosabb. Másfelől viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a bank, ame­lyet megvettünk, gyakorlatilag a csőd szé­lén állt. Saját tőkéje a nullával volt egyenlő, a veszteség tetemes összegre rúgott, és még sorolhatnám a lkokat, amelyekkel akkoriban meg kellett küzdenünk. Ahhoz, hogy a bank mielőbb kijusson e nehéz hely­zetből, elsősorban tőkeemelésre volt szük- 68 FIGYELŐ 2004. november 4-10.

Next