Figyelő, 2007. január-március (51. évfolyam, 1-13. szám)

2007-02-08 / 6. szám

Jíj '­­ 32-3 HP A táborvezető és korlátai E­bben az évben először február 2-án ült össze a Fidesz or­szággyűlési képviselőcsoportja. Lett volna mit megbe­szélni, hiszen január 15-én Áder Jánost és Schmidt Mári­át Fidesz- és magyarellenes kapitalizmuspártolással vádolta meg a „polgárok" egyetlen napilapja. Ám Orbán Viktor nem adott lehetőséget a közös megbeszélésre, helyette kordonbontó regge­li tornára vitte teljes csapatát. Nem kérdés, hogy ez a lépés meg­szilárdította Orbán Viktor Fideszen belüli hatalmát. Dilemmája más lehetett: mit tartson célravezetőbbnek? A radikálisokat is ma­gában foglaló egységes jobboldal összetartását, vagy a mérsékelt politizáláshoz való visszatérést, és a miniszterelnöki poszt vissza­szerzéséhez szükséges felelős politikusi imázs megőrzését. Erre a dilemmára a kordonbontó pénzek egy­értelmű választ adott. Vajon Orbán Viktor miért keresett jog­ellenes - bár kétségtelenül médiaképes - megoldást az egyébként valóban jog­ellenes Kossuth téri kordonproblémára? Miért fontosabb a politikai üzenet a radi­kálisoknak, mint a jog betartása? ...EGY A ZÁSZLÓ. A Kossuth téri rá­csok szétszerelése jelzi: Orbán továbbra is kitart az „egy a tábor, egy a zászló" jelszóval leírt politikai straté­gia mellett. A Fidesz vezetője ezek szerint még mindig nem tud le­térni arról az útról, amely nem hozott sikert sem a 2002-es, sem a 2006-os országgyűlési választásokon. Miért? Először is azért, mert ahol „polgárháború" van, ott egy a tábor, egy a zászló - és ezért egy ellenzéki vezető van. Másodszor, a po­litikai irányvonal, azaz a megkérdőjelezhetetlen vezetői pozíció megtartása érdekében, úgy látszik, Orbán a miniszterelnöksé­gért épített imázsát is hajlandó a végletekig rombolni. Orbán ed­dig is az ország egyik legmegosztóbb politikusa volt, amitől azon­ban még lehetett volna miniszterelnök-jelölt. Eddig ügyeskedve lavírozott a jobboldalinak nevezett tábor egyben tartása érdeké­ben, miközben - „ideológianélküliségre" hivatkozva - nem hasz­nálta a „jobboldali" címkét és elhatárolódott a szélsőjobboldali megmozdulásoktól. A kordonbontással azonban időben azonna­li kapcsolatot teremtett saját személye és a teret rögtön birtokba venni szándékozó szélsőségesek között. A pajszeres, csavarhúzós vezér, aki munkabrigádokat szervez képviselőkből azzal a jelszóval, hogy „elég a jogászkodásból", már nem egy miniszterelnök-jelölt pozíciója. Orbánból olyan politikus lett, aki már csak kemény szavakkal és gyakorlati tettekkel tarthat­ja egyben táborát. Tetteinek következményét pártelnökként tudja vállalni: például azt, hogy a radikális jobboldal 2007-es akcióiról beszámoló média tudósításaiban, politikai ellenfelei pedig kam­pányokban hozzáteszik majd, hogy hogyan is kezdődött, ki indí­totta el. Tudatosítani fogják Orbán szerepét a történetben. A mi­niszterelnökségtől ez az akció még messzebbre repítette. Amit tennie érdemes tehát: alkalmas miniszterelnök-jelöltet találni. KETTŐS MEGÍTÉLÉS. Orbán Viktor mai imázsa (választói megítélése) kezd na­gyon hasonlítani az egykori Torgyán Jó­zseféhez: az utcai harcos, aki népszerű az „egyszerű" nép körében, de ellenszen­ves a felelősen szavazó választók többsé­gének körében. Ezt a választói képet ma már nehezen lehet megváltoztatni. Ennek egyik módja az lenne, ha a Fidesz elnöke hosszabb időre kivonulna a közéletből, és visszatérve teljesen más arcot mutatna a választóknak. Orbánnak azonban nincs ideje visszavonulni. A Fidesz Kossuth téri kordonbontásával tovább erősödött az a választói érzés, hogy Orbán Viktor nem jó „arc" miniszterelnök­jelöltnek 2010-ben. Ha ez az akció racionális, azaz a politikai logi­ka alapján végiggondolt volt, akkor egyértelmű, hogy Orbán Vik­tor is úgy ítélheti meg: míg ő képes egyben tartani a tábort, addig a Fidesz egy második vonalbeli vezetője alkalmas lehet a minisz­­terelnök-jelölti szerepre. Schmidt Máriának az emlékezetes Népszabadság-cikkben te­hát igaza volt: 2010-ben nagy valószínűséggel, az Orwell Állat­farmjából ismert Jones gazda nem jön vissza, mert nem lesz ké­pes rá. A parlamenti többség birtokában, 2010-től azonban bármi történhet vele. Nem véletlen, hogy Kósa Lajos, Áder Já­nos, Pokorni Zoltán, és Rogán Antal ott sem voltak a kordon­bontáson. Valaki közülük két év múlva akár miniszterelnök-je­lölt lehet... A szerző a Political Capital Institute igazgatója. Tovább erősödött az a választói érzés, hogy Orbán Viktor nem jó »arc« miniszterelnök­jelöltnek 2010-ben.­ ­ Somogyi Zoltán a fideszes kordonbontásról 16 FIGYELŐ 2007. február 8-14.

Next