Figyelő, 2009. január-március (53. évfolyam, 1-13. szám)

2009-01-01 / 1. szám

Min­fi P­o­s­t­a Pénzügyi trükkök L­apjuk rendszeres olvasója vagyok, mert írásaik többnyire szakmailag színvonala­sak, megközelítésük kiegyensúlyozott. Ez az oka annak, hogy a pénzügyi szektorral fog­lalkozó írásukkal (Csődbe húznak - Figyelő, 2008/50. szám) kapcsolatban kifogást eme­lek. Helyszűke miatt mind­össze néhány megjegyzésre szorítkozom. 1. A címlap banki trükköket említ, maga a cikk már pénzügyi szolgáltatókról, illetve ügynö­kökről szól. A felsorolt példák többsége nem, vagy nem első­sorban banki termék. 2. Nem kétlem, hogy a má­­sodikként felsorolt „trükk" zug­ügynökök és hasonló szerep­lők eszköztárában előfordulhat, de kizárt­nak tartom, hogy bankokkal összefüggés­be lenne hozható, azaz a kontextusra va­ló tekintettel, ahogy az 1. pont, ez is kifeje­zetten alkalmas arra, hogy a bankok rossz hírét keltse. 3. Több példa arról szól, hogy az ügyfél­nek nem kellene szintetikus terméket vá­sárolnia, hiszen az adott pozíciót maga is elő tudja/tudná állítani. Ez természetesen igaz, ahogy kenyeret is tudnának sütni, ru­hát is tudnának szőni. Az emberek mégis többnyire az erre szakosodott termelőktől veszik meg ezeket a termékeket. Ez a piac­­gazdaság lényege. 4. A „devizatrükk" fejtegetései előtt ér­tetlenül áll az ember, hiszen a bankok év­századok óta így működnek, azaz egy árfo­lyamon vesznek, egy másikon eladnak, ami közte van az a bank haszna. Az meg triviá­lis, hogy az árfolyamot a kereslet és a kínálat mozgatja (hogy tudniillik amelyik a nagyobb, abba az irányba tendál az árfolyam). 5. A cikk elmarasztalja a Lehman- és más kötvényeket értékesítő pénzügyi szolgáltató­kat. Megítélésem szerint ezek a szolgáltatók csak akkor marasztalhatók el, ha nem tettek eleget törvényben foglalt tájékoztatási/fel­­világosítási kötelezettségü­knek (Mi FI­D). Ha eleget tettek, akkor nem érheti őket szemre­hányás. Az, hogy utólag a Lehmanhoz kötő­dő és más befektetések rossznak bizonyul­tak, nyilván nagyon sajnálatos, ahogy még sok száz, vagy ezer más részvény és egyéb befektetés értéke is nagyon jelentősen csök­kent ezekben a hónapokban, komoly vesz­teséget okozva a befektetőknek. 6. Az ingatlanalapokkal kapcsolatos írás nemcsak nyegle, de minimum tendenció­zus. Az ingatlanalap-kezelés komoly szak­értelmet kívánó tevékenység (nem „lénye­gében nulla hozzáadott értékű"). A komoly alapok éveken keresztül szolid (korrekt) hozamot biztosítot­tak a befektetőknek. A belföldi kamatok/állampapírhozamok ugrásszerű emelkedése hozta védhetetlen helyzetbe ezeket az alapokat, mivel az ügyfelek - egyébként érthető módon - tömegesen vonták ki a pénzü­ket. A likvid pénzeszközök el­fogyása után maradt volna az ingatlanok kényszerértékesítése mé­lyen nyomott árakon, ami természetesen súlyos veszteséget okozott volna a megma­radt ügyfeleknek, továbbá rendszerkocká­zatot - ingatlanpiaci összeomlást - is oko­zott volna. A felügyeleti intézkedés ezt aka­dályozta meg. Összességében kicsit lehangoltan kell megállapítanom, hogy az írás sok részigaz­ság mellett egészében hamis, illetve dema­góg (ami persze tautológia, hiszen a dema­gógiának pontosan az a lényege, hogy rész­igazságokkal operál­.­­ Tisztelt Elnök úr, megtisztelő lapunk egészéről alkotott véle­ménye, és biztosítjuk, hogy az Ön által kriti­zált összeállítás esetében is színvonalasan, kiegyensúlyozottan igyekeztünk bemutat­ni a pénzügyi szektor trükkjeit, az ügyfelek, befektetők szemszögéből nézve. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az összeállításunk cél­ja nem a pénzügyi szektor működésének át­fogó feltérképezése volt, hanem kifejezetten a hazai gyakorlat negatív példáinak bemu­tatása. Észrevételei kapcsán a következőket tartjuk fontosnak megjegyezni. 1. A címlapon már csak a korlátozott fe­lület miatt is koncentráltak - megenged­jük: a figyelemfelkeltés érdekében olykor leegyszerűsítőek­­ az üzenetek. Abban ter­mészetesen nincs vita közöttünk, hogy a trük­kök jelentős része nem kifejezetten bankner mikhez kapcsolódik. 2. A hitel és a befektetési életbiztosítás egy­idejű eladása arra példa, hogy a jutalékér­dekelt ügynökök miért adnak el nagy szám­ban olyan terméket, amely az ügyfél érdeke­ivel ellentétes. Nem értjük, hol keltjük a ban­kok rossz hírét. 3. Nyilvánvaló, hogy kenyeret az emberek többsége a boltban veszi, s az is, hogy hitelt a banktól kér. Ez azonban nem jelenti azt, hogy racionális befektetői magatartás pél­dául a betétet és befektetési jegyet kapcsolt konstrukcióban megvenni - az kizárólag az adott bankcsoport érdeke. 4. A devizatrükknél természetesen nem az a problémánk, hogy a banknak haszna van a vételi és az eladási árkülönbségen. A gond az, hogy az ügyfél nem tudja, milyen árfolya­mon kötöttek neki, azt a bank utólag állapít­ja meg az ügyfél tájékoztatása, és a vele tör­ténő egyeztetés nélkül. 5. Lehman-ügyben nem azért marasztal­ták el a szolgáltatókat, mert eladták a rossz­nak bizonyult terméket, hanem azért, aho­gyan ma viselkednek. Hibásnak bizonyult minősítések alapján minimális kockázatú­ként hirdetve adták el a később értékük nagy részét elvesztő kötvényeket, most pedig szó­ba sem állnak a károsultakkal. 6. Az ingatlanalapok esete megosztja a szakmát, sok piaci szereplő sem értett egyet a felfüggesztéssel. A nulla hozzáadott érté­kű tevékenység pedig természetesen nem min­denkire vonatkozik, de bizonyára Ön is ismer olyan alapkezelőt, amelynek ingatlanalapját jórészt az anyabank fiókjainak helyet adó in­gatlanokkal töltötték fel, s a sokmilliárd fo­rintos alap kezelésére elég volt egy-két em­bert alkalmazni. Ehhez képest elég magas dí­jakat szedtek „békeidőben" a befektetőktől, akik most mégis egyedül fizetik meg a hibás­nak bizonyult szabályozás árát. A Szerk. FELCSUTI PÉTER a Magyar Bankszövetség elnöke Vélemény? Megjegyzés? Írjon! figyelo@sanomabp.hu A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy a leveleket szerkesztve közölje, s azok tartalmával nem feltétlenül ért egyet. 2009. január 1­7. FIGYELŐ 3

Next