Figyelő, 2009. január-március (53. évfolyam, 1-13. szám)
2009-01-01 / 1. szám
Minfi Posta Pénzügyi trükkök Lapjuk rendszeres olvasója vagyok, mert írásaik többnyire szakmailag színvonalasak, megközelítésük kiegyensúlyozott. Ez az oka annak, hogy a pénzügyi szektorral foglalkozó írásukkal (Csődbe húznak - Figyelő, 2008/50. szám) kapcsolatban kifogást emelek. Helyszűke miatt mindössze néhány megjegyzésre szorítkozom. 1. A címlap banki trükköket említ, maga a cikk már pénzügyi szolgáltatókról, illetve ügynökökről szól. A felsorolt példák többsége nem, vagy nem elsősorban banki termék. 2. Nem kétlem, hogy a másodikként felsorolt „trükk" zugügynökök és hasonló szereplők eszköztárában előfordulhat, de kizártnak tartom, hogy bankokkal összefüggésbe lenne hozható, azaz a kontextusra való tekintettel, ahogy az 1. pont, ez is kifejezetten alkalmas arra, hogy a bankok rossz hírét keltse. 3. Több példa arról szól, hogy az ügyfélnek nem kellene szintetikus terméket vásárolnia, hiszen az adott pozíciót maga is elő tudja/tudná állítani. Ez természetesen igaz, ahogy kenyeret is tudnának sütni, ruhát is tudnának szőni. Az emberek mégis többnyire az erre szakosodott termelőktől veszik meg ezeket a termékeket. Ez a piacgazdaság lényege. 4. A „devizatrükk" fejtegetései előtt értetlenül áll az ember, hiszen a bankok évszázadok óta így működnek, azaz egy árfolyamon vesznek, egy másikon eladnak, ami közte van az a bank haszna. Az meg triviális, hogy az árfolyamot a kereslet és a kínálat mozgatja (hogy tudniillik amelyik a nagyobb, abba az irányba tendál az árfolyam). 5. A cikk elmarasztalja a Lehman- és más kötvényeket értékesítő pénzügyi szolgáltatókat. Megítélésem szerint ezek a szolgáltatók csak akkor marasztalhatók el, ha nem tettek eleget törvényben foglalt tájékoztatási/felvilágosítási kötelezettségüknek (Mi FID). Ha eleget tettek, akkor nem érheti őket szemrehányás. Az, hogy utólag a Lehmanhoz kötődő és más befektetések rossznak bizonyultak, nyilván nagyon sajnálatos, ahogy még sok száz, vagy ezer más részvény és egyéb befektetés értéke is nagyon jelentősen csökkent ezekben a hónapokban, komoly veszteséget okozva a befektetőknek. 6. Az ingatlanalapokkal kapcsolatos írás nemcsak nyegle, de minimum tendenciózus. Az ingatlanalap-kezelés komoly szakértelmet kívánó tevékenység (nem „lényegében nulla hozzáadott értékű"). A komoly alapok éveken keresztül szolid (korrekt) hozamot biztosítottak a befektetőknek. A belföldi kamatok/állampapírhozamok ugrásszerű emelkedése hozta védhetetlen helyzetbe ezeket az alapokat, mivel az ügyfelek - egyébként érthető módon - tömegesen vonták ki a pénzüket. A likvid pénzeszközök elfogyása után maradt volna az ingatlanok kényszerértékesítése mélyen nyomott árakon, ami természetesen súlyos veszteséget okozott volna a megmaradt ügyfeleknek, továbbá rendszerkockázatot - ingatlanpiaci összeomlást - is okozott volna. A felügyeleti intézkedés ezt akadályozta meg. Összességében kicsit lehangoltan kell megállapítanom, hogy az írás sok részigazság mellett egészében hamis, illetve demagóg (ami persze tautológia, hiszen a demagógiának pontosan az a lényege, hogy részigazságokkal operál. Tisztelt Elnök úr, megtisztelő lapunk egészéről alkotott véleménye, és biztosítjuk, hogy az Ön által kritizált összeállítás esetében is színvonalasan, kiegyensúlyozottan igyekeztünk bemutatni a pénzügyi szektor trükkjeit, az ügyfelek, befektetők szemszögéből nézve. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az összeállításunk célja nem a pénzügyi szektor működésének átfogó feltérképezése volt, hanem kifejezetten a hazai gyakorlat negatív példáinak bemutatása. Észrevételei kapcsán a következőket tartjuk fontosnak megjegyezni. 1. A címlapon már csak a korlátozott felület miatt is koncentráltak - megengedjük: a figyelemfelkeltés érdekében olykor leegyszerűsítőek az üzenetek. Abban természetesen nincs vita közöttünk, hogy a trükkök jelentős része nem kifejezetten bankner mikhez kapcsolódik. 2. A hitel és a befektetési életbiztosítás egyidejű eladása arra példa, hogy a jutalékérdekelt ügynökök miért adnak el nagy számban olyan terméket, amely az ügyfél érdekeivel ellentétes. Nem értjük, hol keltjük a bankok rossz hírét. 3. Nyilvánvaló, hogy kenyeret az emberek többsége a boltban veszi, s az is, hogy hitelt a banktól kér. Ez azonban nem jelenti azt, hogy racionális befektetői magatartás például a betétet és befektetési jegyet kapcsolt konstrukcióban megvenni - az kizárólag az adott bankcsoport érdeke. 4. A devizatrükknél természetesen nem az a problémánk, hogy a banknak haszna van a vételi és az eladási árkülönbségen. A gond az, hogy az ügyfél nem tudja, milyen árfolyamon kötöttek neki, azt a bank utólag állapítja meg az ügyfél tájékoztatása, és a vele történő egyeztetés nélkül. 5. Lehman-ügyben nem azért marasztalták el a szolgáltatókat, mert eladták a rossznak bizonyult terméket, hanem azért, ahogyan ma viselkednek. Hibásnak bizonyult minősítések alapján minimális kockázatúként hirdetve adták el a később értékük nagy részét elvesztő kötvényeket, most pedig szóba sem állnak a károsultakkal. 6. Az ingatlanalapok esete megosztja a szakmát, sok piaci szereplő sem értett egyet a felfüggesztéssel. A nulla hozzáadott értékű tevékenység pedig természetesen nem mindenkire vonatkozik, de bizonyára Ön is ismer olyan alapkezelőt, amelynek ingatlanalapját jórészt az anyabank fiókjainak helyet adó ingatlanokkal töltötték fel, s a sokmilliárd forintos alap kezelésére elég volt egy-két embert alkalmazni. Ehhez képest elég magas díjakat szedtek „békeidőben" a befektetőktől, akik most mégis egyedül fizetik meg a hibásnak bizonyult szabályozás árát. A Szerk. FELCSUTI PÉTER a Magyar Bankszövetség elnöke Vélemény? Megjegyzés? Írjon! figyelo@sanomabp.hu A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy a leveleket szerkesztve közölje, s azok tartalmával nem feltétlenül ért egyet. 2009. január 17. FIGYELŐ 3