Figyelő, 2009. július-szeptember (53. évfolyam, 27-39. szám)
2009-07-02 / 27. szám
Ming posta Bioetanol Ha valaki túl részletes és pontos szakmai ismeretekkel rendelkezik egy adott szakterületről, akkor az adott témában közölt publikációkban előforduló általánosítások, egyszerűsítések nagyon tudják zavarni - ezzel intett türelemre egyik ismerősöm, mellesleg az Európai Parlament egyik magyar képviselője, amikor az elmúlt években felbosszantott egy-egy, a bioetanolról szóló tudományos látszatú bulvárértekezés. A Figyelő viszont nem egy igénytelen bulvártermék, talán ezért zavar különösen a témában a közelmúltban megjelent anyag (Bioetanol békalencséből - Figyelő, 2009/20. szám) néhány megállapítása. Az írás szerint „Mostanra többé-kevésbé bebizonyosodott, hogy a kukoricából általában nemigen éri meg bioetanolt előállítani, legalábbis a kukoricaszemek keményítőjéből nem. Ugyanis az ehhez szükséges energia (...) több mint a kinyerhető." Sommás vélemény ez egy létező iparágról, amelynek szereplői a jelenleg ipari méretekben elérhető legmodernebb biotechnológiai módszereket alkalmazzák környezetkímélő üzemanyag előállítására, és emellett a matematika alapvető törvényeit is használják. Ez utóbbit arra, hogy ne csináljanak olyan butaságot, hogy egy energiahordozó előállításához több energiát használnak fel, mint amenynyit a termék tartalmaz. Mert ha igen, az a tevékenység nem lenne gazdaságos. A bioetanol-gyártás környezetre gyakorolt hatásának igazolására vannak tudományosan elfogadott módszerek. Azt, hogy a Hungrana Kft. által előállított bioüzemanyag a foszszilis üzemanyag felhasználásához képest mennyivel kevesebb üvegházhatású gázt bocsát ki, egy független és erre a tevékenységre akkreditált kutatóintézet számítása 57 százalékban határozta meg. Ez az arány (ami egyébként az előbb említett energiahatékonysági mutató is egyben) tovább javul majd a biomassza alapú energiának a bioetanol-gyártáshoz való további felhasználásával. A Hungranánál két éve helyeztük üzembe Magyarország első bioetanol-gyárát. Az üzem megnyitóján arra is ígéretet tettem, hogy ha a második/harmadik generációs technológia ipari méretekben elérhető lesz, azt is elsőként fogjuk bevezetni. Továbbmegyek, a cikkben említett békalencséhez nagyon hasonló területeken is vannak ígéretes kutatási eredményeink. Már ma is részben biogázt használunk fel a bioetanol-termeléshez, és ennek arányát tovább növeljük a közeljövőben. A fejlődés tehát nem állt meg. A zöld energiapolitikában pont az a nagy lecke, hogy nincs és belátható időn belül nem is lesz olyan alternatívája a fosszilis energiahordozóknak, amely egyedül és egy lépésben képes kiváltani azokat. Néhány százalékos alternatívák vannak, amelyek együttesen kínálnak komoly potenciált. LENGYEL ATTILA ügyvezető igazgató, Hungrana Kft. Netes véleménye I nternetes oldalunkra (www. fn.hu/hetilap) a hazai tehetségek felfedezéséről, gondozásáról és menedzseléséről szóló összeállításunkhoz (Miként legyünk agyhatalom? - Figyelő, 2009/26. szám) érkeztek az alábbi hozzászólások: ■ A szocializmus egyik legnagyobb hibája az volt, hogy középszerű emberek próbáltak megbirkózni felelős pozíciókban olyan feladatokkal, amelyek még tehetségek számára is nagy falatot, komoly kihívást jelentettek. Ezek az emberek tisztában voltak szerény képességeikkel, ebből fakadóan érdekeltek voltak a tehetségek kiszorításában, a szerényebb képességű, következésképpen irányítható beosztottak kinevezésében. Könnyű elképzelni, ha a szerénynél is egyre szerényebb képességű emberek vezetnek egy országot, akkor azzal mi történik. Fia a hatalomban dilettánsok ülnek, és nem engedik érvényesülni a tehetségeket, akkor az ország süllyedni fog. Van egy festmény, amelyen Voltaire beszélget III. Frigyessel az uralkodó könyvtárszobájában. Utóbbi áll, Voltaire pedig ül az uralkodó jelenlétében. Mert az etikettnél fontosabb mindkettőjük számára az, amiről beszélgetnek, és egy voles uralkodó megbecsüli a tehetségeket, mert tudja, hogy ők virágoztatják fel az országot. Neki nincs más dolga, „csak"annyi, hogy a tehetségek számára élhető országot teremtsen, és mivel a rendezőelv a tehetségeket részesíti előnyben, nem a dilettánsokat, az ország szükségszerűen fejlődni fog. stim ■ A művészvilágról tudok nyilatkozni. A protekció ebben a körben nagy úr. Valakinek a valakije mindenáron művész akar lenni. Semmi sem számít, mindent megtesz érte. Ő jut előbbre, ő tesz sikeres vizsgát, a tehetséget viszont kiszórják, mert nem fér bele a létszámba. Más kérdés, hogy az idő viszont őt igazolja, mert hiába a papír, ha nincs tehetség. MOLNARY ! Vélemény? Megjegyzés? Írjon! figyelo@sanomabp.hu A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy a leveleket szerkesztve közölje, s azok tartalmával nem feltétlenül ért egyet. -----------------h ZZ h v. www.bankarkepzo.hu Több mint 20 év tapasztalat 50.000 oktatott hallgató