Figyelő, 2010. szeptember-december (54. évfolyam, 39-52. szám)
2010-11-18 / 46. szám
lisan kizsákmányolja az embert" - sugallja a The Idler (A semmittevő) című, évente megjelenő brit folyóirat is, amelynek csigákkal díszített honlapján a fogyasztói társadalmon kívüli élet szépségeire okítják az érdeklődőket. Nemrégiben az Idler szülőről is könyvet jelentettek meg Nagy-Britanniában. Ebben azt taglalják, miként kell a gyermekeket megkímélni az iskolai hajszoltságtól, a túlzott elvárások okozta stressztől, az állandó teljesítménykényszertől. Külön kötet szól az Idler-élet örömeiről; ennek legfőbb mondandója, hogy a tökéletes szabadság a kötelező és béklyóba verő munka világán kívül található. Vajon miből lett elegük e fiataloknak, miért választják inkább a társadalom perifériáján történő vegetálást? „Semmiképpen sem lehet az az élet célja, hogy napi tizenkét órát dolgozzunk, s azért keressünk minél több pénzt, hogy felesleges tárgyakkal vegyük körbe magunkat" - mondják a „mozgalom" hívei. A szociológusok a trend kapcsán azt is vizsgálják, miért válik egyre erőszakosabbá a munka világa, miért nő a megaláztatás, és emelkedik ennek kapcsán a depressziósok száma. „Projektet bíznak rád, az elvárás magas, ugyanakkora pénzügyi eszközök nem adottak, ami automatikusan frusztrációhoz vezet" - fejtegeti egy „semmittevő". A jelek szerint a munka francia világában valami valóban nem stimmel. Az elmúlt két évben a France Télécom került a figyelem középpontjába, ahol a cég munkatársai közül több mint harmincan menekültek a stressz elől a halálba. Az esetek hátterében az évek óta tartó átszervezések menedzseri módszerei és a munkahelyi légkör állt. Tavaly év végén a Renault autógyártót ítélte el a francia bíróság, amiért az egyik mérnök a túlzott munkahelyi elvárások miatt öngyilkosságot követett el. A cégnél még további három alkalmazott vetett véget életének 2006-ban és 2007-ben, a Peugeot- Citroënnél pedig hatan tettek ugyanígy. Az autógyáraknál pszichológusok segítségével programot indítottak a túlterheltség és a stressz legyőzésére, de a szakszervezetek szerint a teljesíthetetlenül magas irányszámokat csak a 2008-as válság kirobbanása után mérsékelték. SZABADON, DE EGYEDÜL. A „társadalmon kívüliek" száma fokozatosan növekszik. Az új jelenség láttán a kutatók arra is figyelmeztetnek, hogy aki kilép a munka világából, az a szocializáció hálójából is kiesik. Mivel nincs pénzük, nem töltődnek fel baráti környezetben, s elmaradnak a közös nyaralások is. Emellett tízből csak ketten élnek társsal, mert az emberek zöme képtelen elviselni a tétlenséget. A szabadúszó életmód pedig egy idő után ugyanolyan pszichológiai és szociális nyomást jelent, mint a mindennapi hajtás, amelyből elmenekültek. Nicolas Sarkozy köztársasági elnök persze nem elsősorban rájuk célozva hangsúlyozza a munka értékét, s azt vétkesek, akik nem járulnak hozzá a közterhek viseléséhez. Mindazonáltal ez a társadalmi miliő is hozzájárul ahhoz, hogy csodabogarakként tekintsenek rájuk. A francia lapok arra nem vállalkoznak, hogy akárcsak megbecsüljék e különös életforma gyakorlóinak számát, csupán figyelmeztetnek: brit, német, sőt olasz követőik is akadnak. Az érintettek azonban azt felelik: mi csak arról döntöttünk, hogy pár évig nem igazodunk a társadalmi normákhoz, nem veszünk részt a nagy fogyasztásban, nincs itt semmi probléma. Erről meggyőzni a környezetüket viszont már majdnem olyan nehéz, mintha dolgoznának. CSEKE HAJNALKA, PÁRIZS A szociológusok a trend kapcsán azt is vizsgálják, miért válik egyre erőszakosabbá a munka világa, miért nő a megaláztatás, és emelkedik ennek kapcsán a depressziósok száma. 2010. november 18-24. FIGYELŐ 25 HAZAI CELVALTOK Jótékonysági szervezet élén elnöklő ex-bankár, menedzserből lett apáca, a multis ranglétrát megunó friss vállalkozó - noha Magyarországon még nem számít elterjedtnek a francia kiszállók mintája, itthon is sokan keresgélik már az életet a nagybetűs Cégen kívül. A trendkutatók által „célváltókként” emlegetett csoport tagjai többéves multis munkatapasztalat után, 35-40 évesen lépnek ki a vállalattól, és inkább saját vállalkozásba kezdenek, vagy nonprofit szervezetet alapítanak (Kiugró teljesítmények - Figyelő, 2009/21. szám). Ha munkahelyváltásig sokan nem is jutnak el, értékrendet már tágabb kör cserél ebben az életkorban. Főleg a magasan képzett munkavállalókra jellemző egyfajta posztmodern attitűd: ők azok, akik nem tartanak televíziót a lakásukban és a bioétkezés mellett tették le a voksukat. Sokan kacsintgatnak a lazább tempót diktáló életvezetés felé is, ezt mutatja az úgynevezett slow-mozgalmak növekvő népszerűsége (Lassítósáv - Figyelő, 2009/20. szám). Igaz, a túlpörgetett életvitellel való szakítás csak egy szűk kör kiváltsága: 2008-ban egy reprezentatív mintán alapuló felmérés során a megkérdezettek csupán egy százaléka képviselte ezt a „luxust”. Üzletileg viszont kifizetődő lehet, ha valaki a csigatempóra fókuszál. Egyes kutatók azt prognosztizálják, hogy a lassítás jelentősége növekedni fog, ezért sikeressé válhatnak azok a termékek és szolgáltatások, amelyek hitelesen tudják képviselni a lassú életvitelt."