Figyelő, 2016. április-június (60. évfolyam, 17-26. szám)
2016-06-02 / 22. szám
NÉVJEGY ■ 1978-ban született Komáromban, nős, két gyermek édesapja. ■ 2002-ben végzett a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán. 2002-ben szerzett először ország gyűlési képviselői mandátumot, már négy ciklus óta tagja a parlamentnek. ■ 2010 júniusától a miniszterelnök szóvivője, 2012. júniustól a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára. ■ 2014. júniustól külgazdasági és külügyminiszteri helyettes, 2014. szeptembertől külgazdasági és külügyminiszter. FOTÓK: KŐHALMI PÉTER Ha bekövetkezik a Brexit, akkor lehetőség nyílik a Huxitra? - Nem tudom, hányszor kell még elmondanunk, hogy Magyarország jövője az EU-ban van. Erős Magyarországot erős unió nélkül nem tudok elképzelni. Ezen a szövetségen mindkét fél nyer, az EU-nak és nekünk is hasznos. - Nekünk különösen az, mert ki vagyunk szolgáltatva az uniós támogatásoknak. - Mi szerves részei vagyunk ennek a közösségnek. Az EU-s források nem adományok, hiszen egyrészt Magyarország is fizet be az uniós kasszába, másrészt a csatlakozáskor születtek megállapodások, amelyeket betartottunk. A vámok lebontása vagy a piacaink megnyitása a megállapodás részét képezte. Arról nem is beszélve, hogy az EU-s források jelentős része multinacionális vállalatokhoz került, ők is profitálnak tehát belőle. A legfrissebb GDP-adatok mégis azt mutatják, hogy erősen függ az uniós pénzektől a magyar gazdaság. A források kétségtelenül fontos szerepet játszanak. A felhasználásuk kapcsán a kormány úgy döntött, hogy a 2014- 20-as időszakban azok 60 százalékát közvetlenül gazdaságfejlesztésre fordítjuk. Azonban az EU-s tagságunk nem csak a pénzről szól. Integráns részei vagyunk az uniónak, mert a csatlakozáskor ez volt a cél. - Az eurózónába is ilyen elszántan szeretnénk integrálódni? - Az alaptörvényünk világosan fogalmaz, a forint a magyar fizetőeszköz. Az elmúlt évek európai fejleményei azt mutatják, hogy csak akkor szabad bevezetni az eurót, ha mind az adott ország, mind pedig a zóna tökéletesen felkészült rá. - Mi mikor leszünk felkészültek? -Ez fontosabb kérdés annál, hogy tippelgessünk. - Komoly befektetői tárgyalásokról hallani mostanában. Mi az, amit elárulhat ezekről? - A feldolgozóipari kibocsátásunknak ma már 30,1 százaléka az autóiparból érkezik. Tehát az autóipar és az azt kiszolgáló elektronika, valamint a szolgáltató ágazatok azok a területek, ahol mi most kedvező esélyekkel tudunk indulni a befektetőkért folytatott öldöklő küzdelemben. Annyit mondhatok, hogy valóban komoly beruházások előkészületei zajlanak. - Új szereplők érkeznek? - Alapvetően már itt működő cégekről van szó. Gyilkos harc folyik a világban a beruházásokért. Folyamatosan jelennek meg és válnak egyre erősebbé a vetélytársak, a beruházási igények ennek megfelelően egyre nagyobbak. Soha korábban nem kellett ennyit dolgozni egy-egy beruházásért, mint most. Példátlan rekord, hogy a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) tavaly 67 beruházás tárgyalásait tudta sikeresen lezárni. Ezek 13 ezer új munkahelyet teremtenek. -A felpörgő beruházási aktivitás miért nem látszik a statisztikán? A KSH a hét elején majdnem tízszázalékos visszaesésről jelentett az első negyedévre. - A tavaly lezárt rekordszámú tárgyalás eredménye a második fél évtől érezteti a hatását a számokban. - Jól látjuk, hogy a beruházásösztönzésben felértékelődtek az ázsiai befektetők? - Sokat dolgoztunk ennek érdekében, a keleti nyitás ugyanis nemcsak az exportpromóciót jelenti, hanem a beruházásösztönzést is. Egyre több kínai japán, indiai, dél-koreai cég hoz gyártókapacitásokat Európába. Az a célunk, hogy ezekből minél több hozzánk kerüljön. - Ez mind szép, de közülük mennyi állít elő valódi hozzáadott értéket? A cél végül is az, hogy ne bérmunkapiac legyünk. - Most értünk ahhoz a lépcsőfokhoz, hogy ezek a vállalatok nemcsak termelési, hanem kutatás-fejlesztési, innovációs központként tekintenek ránk. Fontos, hogy a nagyok, mint a Bosch, a GE vagy a német autógyártók már nem gyártásban gondolkodnak. Folyamatosan jönnek létre a regionális szolgáltató központok, 91 van belőlük, 37 ezer embernek adva munkát. Különösen fontosnak tartom, hogy ebbe a vérkeringésbe be tudjuk kapcsolni a vidéki egyetemi városokat is. Jó az, ha a megyeszékhelyeken jelen vannak a nagynevű vállalatok, az erős brandek, mert azok megtartják a munkaerőt. Ezért tárgyaltam rengeteget az NGM-mel arról, hogy a kutatás-fejlesztési célú adókedvezményt mindenképpen vegyük bele a jövő évi adócsomagba. Érdekes kettősség kezd kialakulni a kormányzaton belül. Mintha a multik inkább a Külügyminisztériumon keresztül próbálnának gazdasági előnyökhöz jutni nálunk. Hogyhogy nem a nemzetgazdasági tárcát keresik meg? - Mi fő profil szerint külgazdasággal is foglalkozunk, és hozzánk tartozik a beruházásösztönzési ügynökség, a támogatásokat rajtunk keresztül érhetik el ezek a cégek. - De most konkrét adójavaslatokról van szó, amelyekért nem az NGM-ben, hanem a külügyben lobbiznak a külföldi társaságok. Amikor a nagyvállalatokkal tárgyalok, mindig megkérdezem, hogyan látják az itteni helyzetet, min lehetne még javítani. Az általuk megtett javaslatokról aztán egyeztetek az NGM-mel. Ráadásul szerencsés egybeesés, hogy a nemzetgazdasági miniszterrel, Varga Mihállyal régóta jó barátok vagyunk. Ez meghatározza a jó intézményközi együttműködést. Egyéb ► 2016/22. FIGYELŐ 15