Figyelő, 2017. október-december (61. évfolyam, 40-52. szám)

2017-10-05 / 40. szám

terkurzusra Szobra, ami óriási élmény volt Sokkal másképp gondolkodtam utána a zenéről, az adott darabokról. Amúgy én sok Bogányi-koncerten jártam 6-7 éve­sen és kértem aláírást, csak akkor még nem nagyon zenéltem aktív szinten. A Virtuózoknak köszönhetően jó kapcso­latot ápolunk Gerivel, ami nagyon-na­­gyon jó dolog.­­ A Virtuózok indulásakor sokan cso­dálkoztak és szkeptikusok voltak. Bevinni egy ilyen műsort a tévébe főműsoridőben! B. G.: Ezt csak megerősíteni tudom, mert ott voltam az elején. Én voltam az egyike azoknak, akik odaálltak, s ját­szottam a legeslegelső sajtótájékoztatón, mert úgy gondoltam, hogy bár kockáza­tos a dolog, de kockáztatni kell. Benne volt a siker potenciális lehetősége. Úgy­hogy ilyen szempontból nemcsak Ma­gyarországon egyedülálló dolog, hanem világszinten is. Egy újabb magyar siker­­történet, amelyet nemzetközileg szintén óriási érdeklődés övez. B. M.: De tényleg hatalmas dolog. Teg­nap például taxival mentem haza, és a sofőr úgy köszöntött: „Jó napot kívánok, művész úr!” Egész úton a Virtuózokról beszélgettünk. Olyan embereknek, akik nem biztos, hogy meghallgatják a komoly­zenét, nem biztos, hogy elmennek kon­certre, a tévé által kicsit közelebb hoztuk a klasszikus zenét.­­ Térjünk vissza a közös munkára. Kik a kedvenc szerzők, egyáltalán vannak-e közös kedvencek, vagy úgyis „Geri” dönt? B. M.: Mindig közösen döntünk a mű­sorról. Most Schubertet kultiváljuk úgy­mond, szóval sok darabot játszunk tőle. A december 6-i koncertnek az első felét Schubert-művekből állítjuk össze, illetve már össze is állítottuk. Nagyon izgalmas koncertnek nézünk elébe. B. G.: Több szempontnak kell megfe­lelni, zeneileg, technikailag, és az is na­gyon fontos, hogy például mit szeretne Misi. Szívesen megosztok egy belső be­szélgetést, ha Misi nem bánja. B. M.: Nem bánom. B. G.: Azt mondta nekem úgy fél évvel ezelőtt, hogy Schubert egyik legnehezebb szonátáját szeretné eljátszani. A lélekje­lenlétemnek köszönhetően nem ejtettem el a telefont, vagy nem mondtam valami olyat, amit nem kellett volna. Az első reakcióm körülbelül annyi volt, hogy hát ezt nem kéne. Utána szerencsére eszembe jutott: én is ilyen bolond voltam. Ez egy 45 perces mű, ami nem való egy 14 éves fiatalembernek. Aztán elkezdte játszani, én meg elkezdtem mondani néhány olyan összefüggést, amely nem technikai, még csak nem is feltétlenül zenei dolog, sokkal nehezebb és sokkal mélyebb. Misi azon­nal megértette, megérezte. Óriási dolog volt ezt megélni. Én minden koncerten máshogy játszom. Előzetes megbeszélés nélkül játszom másként, tehát Misit rá­kényszeríteni arra, hogy ott, a helyszínen „éles” lélekkel figyelje, mi történik. Az a célom, hogy minden fellépés alkalmával gyakoroljuk azt, hogy az egyedi és meg­ismételhetetlen. Nem egy betanult pro­dukciót adunk elő, hanem ott, a helyszí­nen éljük meg a zenét. - Boros Misi, meddig akarsz Misi lenni? Ezt a megszólítást kéred még jelenleg. B. M.: Ezt kérem, igen, egyelőre hanya­golom a Mihályt. Ez a Misi úgy jött, hogy a tévében így írták ki a nevem, s azóta rám ragadt. Nem szeretnék még Mihály lenni, mert eléggé fiatal vagyok, Misi szeret­nék maradni minimum 18 éves koromig. - Egyikük sem a zene fellegvárában ül, hanem teljesen sokszínű életet élnek. B. G.: Azt gondolom, hogy ez a nor­mális. Ez az egészséges. -Misi, milyen edzésre jársz most éppen? B. M.: Most teniszezek, hetente egy­szer. A jégkorong októberben kezdődik, Pécsett ugyanis nincs fedett pálya. - Nem félted a kezed? B. M.: Nem. A hoki kevésbé veszélyes, mint a foci. A hokiban nagyon komoly védőfelszerelések vannak, ott kevésbé érzem magam veszélyben. - Bogányi Gergely a zongoratervezé­sen kívül mi mindent csinál még? B. G.: Többek között én is nagyon sze­retek teniszezni. Csodálatos trénereim vannak Vácott.­­ Egyikük sem költözött Budapestre, ott élik a világukat, ahol születtek. Miért? B. M.: Nekem így egyszerűbb. Én Pécsett születtem, s ott él a tanárom, Megyimóreczné Schmidt Ildikó, hozzá járok a művészeti gimnáziumba. Geri is rengeteget segít nekem, ami nagyon jó ki­egészítés. Igen jól érzem magam Pécsett, szerintem az a legjobb, ha otthon maradok. B. G.: Én pedig Vácott születtem, váci vagyok, nagyon szeretem a várost. Buda­pestet is szeretem, de nem úgy hozta az élet, hogy itt éljek. - Meddig tart ez a szép munkakap­csolat? B. M.: Örökre. B. G.: Ennyi. - Tehát amikor Misi 34 éves lesz, ak­kor is négykezest játszanak? B. G.: Azt nem tudom. Szerintem si­mán. Csak azt tudom, hogy én például a saját mesteremmel, Baranyay tanár úrral örömmel játszom a mai napig négykezest, vagy a mai napig is kikérem a tanácsát. KERTÉSZ VIKTÓRIA A muzsikusokkal készült videoriportunkat megtekinthetik a figyelo.hu/video oldalon. 2017/40 FIGYELŐ 1­73 BODÁNYI GERGELY 1974-ben született Vácott Négyéves korától zongorázik 1984-ben vették fel a Zeneakadémia különleges tehetségek osztályába Fellépett a világ leghíresebb koncertter­meiben Repertoárján több mint harminc zongoraverseny és a zongorairodalom jelentős része szerepel BOROS MISI 2003-ban született Hároméves korában gitárt kért a szüleitől Négyesztendősen kezdett zongorázni 11 évesen megnyerte a Virtuózokat A tehetségkutatóig gyermekszínészkedett a Pécsi Nemzeti Színházban Az idén jelent meg az első lemeze­ s ÉLETFORMA | KULTÚRA

Next