Figyelő 13. (1882)

Abafi Lajos: A göcseji Helicon

A GÖCSEJI HELICON. A mintegy 15 négyszög­ mérföldre terjedő Göcsej vagy Gil­­gácsa 1­­90 falvai egyikében, Petri-Keresztúrban lakott e század elején népies költőnk Horváth Ádám, elváltan második nejétől, egészen gazdaságának és az irodalomnak élve. Itt foganatosíthatta öreg napjaira, ifjúságának egyik óhajtását, mely nem volt más, mint irodalmi társaság alakítása. Már 1786-ban fáradozott ily tár­saságnak összehozásában, de ezt abban hagyva csatlakozott a Kazinczy-Bacsányi-Baróti-féle Múzeum társasághoz, valamint az „Orpheus“ körül csoportosult társasághoz. Ennek megszűntével egyedül folytatta útjait, míg végre a század első tizedében sze­gényes magányában, egyszerre látott maga körül egy kis köl­tői kört. Kicsiny volt ez a kör, és nem képezett szerves társulatot; az érdekes benne csak az, hogy tagjai — Horváthon kívül­i nőkből állottak. Létezéséről egyedül Horváthnak Kazinczyhoz intézett leveleiből van tudomásunk. Első nyoma 1814-be vezet vissza. Ez év nagypéntekén írja Horváth Kazinczynak : A Poé­­sist nem tsak gyakorlom, hanem egy Götseji Helicon fel­­állíthatása reménysége alatt szoros kötelességemmé is tettem, a Helicon pedig így kerekedett: Dóczy Trézsi, özvegy Farkas Sándorné, nekem földim, és Bajomban osztályosom, férje halála­kor szomorú verseket írt: — sem én, sem más nem tudtuk az­előtt ebbeli tehetségét; — de a versek is,ollyanok voltak, hogy nehéz volt az ő tsinálmányjának hinni: — Én hát reá kértem, hogy levelezzen velem versekben: — szót fogadott, — és még sze­­rentsésebbnek mutatta magát a levelezésben, mint a halottas énekben; az én egy, és barátom’ két Leányinknak ez ösztönt ') Rövid leírását lásd „Göcseji népdalok. Kőváry Béla gyűjteményéből kiadta Aban Lajos­ című művecske előszavában. Figyelő XIII.

Next