Figyelő 16. (1884)
Váczy Jnos: Vachott Sándor élete
szu dani, hogy e vagy ama tehetség mily viszonyban van azon genrelegnagyobb képviselőjével, melynek több-kevesebb sikerrel ő is munkája vala. Ez az oka, hogy még a mi kis irodalmunkban is sokszor nem épen jeles írókról terjedelmes életrajzokat olvasunk, míg másokról, kik a figyelmet talán inkább megérdemlenék, alig bírunk néhány sornyi följegyzést. Az irodalomtörténetnek nem föladata az író családi s magánviszonyait a legapróbb részletekig kinyomozni, csupán annyiban, amennyiben működésével kapcsolatban áll. Az irodalomtörténetet a nemzeti szellem fejlődésének rajzává kell emelni úgy, miként azt leginkább a francia és angol irodalomtörténet írói teszik. Így aztán az igazság szeretete s a kegyelet megkövetelik, hogy a nemzet első rangú vezércsillagai mellett a szerényebb tehetségekről is megemlékezzünk, kik nem teremtettek ugyan világhírű műveket, nem a legelső sorban vitték a nemzeti szellem fejlődésének fáklyáját, de egész lélekkel esküdtek alá s követték azt jó és balsorsban egyaránt. Vachott Sándor nem tartozott a nemzet fáklyavivői közé.. Egyszerű, de nemes érzésű, komoly, de emberszerető volt teljes életében. Működésével a negyvenes években mindenütt elismerést aratott. Keveset írt, de az a kevés többet ér, mint némely szapora író kötetre menő művei. Az irodalmi vitákban nem igen vett részt, visszavonult jobbára , csak saját keble érzéseit varázsolta költészetté. Hatása ép ezért nem igen nagy volt. Egy pár nevezetes költeménye tartotta fenn csupán nevét irodalmunkban. Ez okból, úgy hiszem, az igazi költészet kedvelői s irodalmunk iránt mélyebb részvéttel viseltetők előtt nem volt fölösleges Vachott S. emlékét kissé fölújítanom. Róla alig jelent meg egy pár sor ismertetés vagy bírálat azon kívül, amit Erdélyi János Szépirodalmi Szemléjében találunk följegyezve, s Tóth Lőrincnek, a veterán írónak emlékbeszéde, melyet azon célból tartott, hogy az elhunyt költő családjának fölsegélésére bírja az írói segélyegyletet. Ez emlékbeszédből az életrajzi adatokat többnyire én is átvettem, s lehetőleg keveset olvaszték műveinek ismertetésébe s bírálatába. Mert én úgy vagyok meggyőződve, hogy kisebb költőink életének részletes rajza egyhangú, fárasztó s unalmas. Szükséges ugyan életének kimagaslóbb momentumait ismernünk, de csak annyit, mennyi a legszorosabb kapcsolatban van működésével, mennyi világot vet rá, mint emberre s mint az irodalomnak egy bizonyos munkájára.* * * Vachott Sándor 1818. évi nov. 17-én született Gyöngyösön régi, nemes családból,*) melynek ősei IV. Béla király korában, J) A családnak, valamint a költő ifjú korának rajzát Vahot Imre emlékezéseiből merítettem. De nem tartottam szükségesnek mindenütt idézgetni. Vachott Sándor élete