Figyelő 16. (1884)

Váczy Jnos: Vachott Sándor élete

szu­ dani, hogy e vagy ama tehetség mily viszonyban van azon genre­­legnagyobb képviselőjével, melynek több-kevesebb sikerrel ő is mun­kája vala. Ez az oka, hogy még a mi kis irodalmunkban is sokszor nem épen jeles írókról terjedelmes életrajzokat olvasunk, míg má­sokról, kik a figyelmet talán inkább megérdemlenék, alig bírunk néhány sornyi följegyzést. Az irodalomtörténetnek nem föladata az író családi s magán­viszonyait a legapróbb részletekig kinyomozni, csupán annyiban, a­mennyiben működésével kapcsolatban áll. Az iro­dalomtörténetet a nemzeti szellem fejlődésének rajzává kell emelni úgy, miként azt leginkább a francia és angol irodalomtörténet írói teszik. Így aztán az igazság szeretete s a kegyelet megkövetelik, hogy a nemzet első rangú vezércsillagai mellett a szerényebb tehetsé­gekről is megemlékezzünk, kik nem teremtettek ugyan világhírű mű­veket, nem a legelső sorban vitték a nemzeti szellem fejlődésének fáklyáját, de egész lélekkel esküdtek alá s követték azt jó és bal­sorsban egyaránt. Vachott Sándor nem tartozott a nemzet fáklyavivői közé.. Egyszerű, de nemes érzésű, komoly, de emberszerető volt teljes éle­tében. Működésével a negyvenes években mindenütt elismerést ara­tott. Keveset írt, de az a kevés többet ér, mint némely szapora író kötetre menő művei. Az irodalmi vitákban nem igen vett részt, visszavonult jobbára , csak saját keble érzéseit varázsolta költészetté. Hatása ép ezért nem igen nagy volt. Egy pár nevezetes költeménye tartotta fenn csupán nevét irodalmunkban. Ez okból, úgy hiszem, az igazi költészet kedvelői s irodalmunk iránt mélyebb részvéttel viseltetők előtt nem volt fölösleges Vachott S. emlékét kissé fölújítanom. Róla alig jelent meg egy pár sor is­mertetés vagy bírálat azon kívül, a­mit Erdélyi János Szépiro­dalmi Szemléjében találunk följegyezve, s Tóth Lőrincnek, a veterán írónak emlékbeszéde, melyet azon célból tartott, hogy az elhunyt költő­ családjának fölsegélésére bírja az írói segélyegyletet. Ez emlékbeszédből az életrajzi adatokat többnyire én is átvettem, s lehetőleg keveset olvaszték műveinek ismertetésébe s bírálatába. Mert én úgy vagyok meggyőződve, hogy kisebb költőink életének részletes rajza egyhangú, fárasztó s unalmas. Szükséges ugyan életének kimagaslóbb momentumait ismernünk, de csak annyit, mennyi a legszorosabb kapcsolatban van működésével, mennyi vilá­got vet rá, mint emberre s mint az irodalomnak egy bizonyos munkájára.* * * Vachott Sándor 1818. évi nov. 17-én született Gyöngyösön régi, nemes családból,*) melynek ősei IV. Béla király korában, J) A családnak, valamint a költő ifjú korának rajzát V­a­h­o­t Imre em­lékezéseiből merítettem. De nem tartottam szükségesnek mindenütt idézgetni. Vachott Sándor élete

Next