Figyelő 16. (1884)

Jakab Elek: Csokonai életéből

CSOKONAI ÉLETÉBŐL. I. Csokonai három utolsó életévében Debrecenben élvén, ke­vés jó emberei közt, a legjobbal s rá legtöbb befolyással bíróval, Kazinczy Ferenccel levelezett. Ez irodalmi megbízásokat adott neki, ezek egyike Dayka verseinek s poezisének megbírálása volt, miről két kézirati ívet írt s levélalakban 1803. február 20-án küldötte el hozzá Debrecenből. Egészen bizalmas és őt jellemző őszinte ítélet az, éles észszel s tudományosan írva, sok, merőben új részlettel a magyar prozódia teréről, meleg elismeréssel a szép, sőt jeles versek, szigorú kritikával a középszerűek vagy gyöngék irányában. Csokonai e széptani dolgozata hosszasan lap­pangott Kazinczy Ferencnél, Toldy 1845-ben „Csokonai Éle­teiben (Előszó LXIV. lapon és a CXII. lap 2-ik hasábja 38. sorában) elveszettnek írja; de később megkerült s nemzeti köl­tészetünk javára nem rég közre is bocsáttatott. *) Máskor Csokonai kéri fel Kazinczyt, hogy neki munkáihoz szükséges könyvet adjon, vagy utasítsa, hol található meg ez vagy amaz. Meg máskor munkásságáról értesíti: min dolgozik, miket tervez. Egy versbe foglalt levelében kalandját írja le, hogy indult el az ő felkeresésére, gyalog, Szikszón miként áltatták, hogy mily közel van Regmec, míg reményét veszítve, hogy hozzá illő alkalmat találjon, megállapodott, íráshoz kezdett, s költői ta­nyáját ott rendezte be. Rendkívül érdekes e verses levél pongyo­laságáért s a tárgyak túlhalmozásáért, miket Csokonai abban Ka­­zinczyval közölt. Utána néztem a Kazinczy- és Csokonai-kiadásoknak, nem találtam felhasználva e levelek adatait a megérdemelt mértékben, csak érintéseket láttam egyik-másik részletről; én bővebb kivo­ *) Megjelent ily című könyvben: Dayka Gábor költeményei. (Olcsó Könyvtár). 96—109. 11. Figyelő XVI.1

Next