Figyelő 17. (1884)
Koltai Virgil: A specifikus magyar műdal kifejlődése
20 A specificus magyar műdal kifejlődése lett a dalforma s úgy daloltak, hogy fülsértő disharmoniát hallattak. Az utánzás bármily hű, bármily művészi, sohasem teheti ránk az eredeti hatását. Petőfi eredeti s nagy költői tehetség volt, innen rendkívüli hatása. De hatásának volt egy más oka is. „Az a varázs, mely Petőfi költészetét övedzi, nemcsak a költészet varázsa. Bizonyára nagy lyrai költő s a legnagyobb angol, francia, német költőkkel is versenyez, — nekünk pedig kétszerte nagy, mert a magyar költői szellem legerőteljesebb kifejezője, — de mindez magában nem fejti meg azt a rendkívüli varázst, amelyet költeményei reánk gyakorolnak. Életének és halálának szintén része van e varázsban, életében és halálában szintén annyi költészet nyilatkozik, mint műveiben, e kettő egymásra hat és egymást emeli; kalandos ifjúsága, regényes szerelme, a forradalom, melynek költője, a csaták, melyekben lantjával és kardjával küzd, halála a csatamezőn már magában megragadják a képzelmet s a szívet felindulással töltik el........ De Petőfi költészete különben is oly szoros kapcsolatban van életével, hogy egyik a másikat magyarázza; nemcsak élményeiben írt, mint Goethe, hanem saját életét írta meg, vagy jobban mondva, mintegy előttünk élte le s innen összes költeményeinek bizonyos drámai érdeke van. *)“ Mint tudjuk, G’zuczor nem lehetett népdalaiban oly közvetlen, mint Petőfi. Nem engedte ezt már állása, de nem is voltak oly élményei, a melyek a teljes átérzettség s egyéni hév melegét önthették volna dalaira; mint Kisfaludy Károly és Vörösmarty kortársa forma és tartalom tekintetében ezek hatása alatt áll, a kik a tiszta népiesség fogalmára s jelentőségének még nem emelkedtek fel; különben is öntudatos cél lebegett szeme előtt; a népnek finomabb, ízlésesebb dalokat nyújtani, hogy a piszkosabbakat kiküszöbölje. Mindenesetre hálára méltó törekvés volt, bár akadna manapság is Czuczornak utánzója! Petőfi költészete nagy fordulatot jelez költészetünk fejlődésében, de Czuczoré e fordulat bekövetkezését előre láttatja , s ha Petőfi dalait az egész nemzet énekli, vannak Czuczornak is dalai, amelyeket mindenki ismer. Czuczor abban a korban, amidőn Petőfi fellépett, már csaknem teljesen lemondott a költészetről s a tudományos irodalom terére lépett, de Petőfi sem soká ragyogott, üstökös volt „mely jött és távozék“, de a fény, a melyet költészetünkre vetett, soha sem enyészik el. Mielőtt Petőfi lantja egészen elnémul, megfújja a forradalom harsány trombitáját, s mielőtt Czuczor teljesen lemond a költészetről a küzdő nemzet fülébe harsogja ’) Gyulai Pál : Petőfi Sándor költészete, 1—2. 1.