Figyelő 21. (1886)
Szalay Gyula: Feleletek Petőfi Sándor "A királyokhoz" című költeményére
hoz Állhat Munkács, állhat akasztófa, De keblemben boszúvágy nem áll, Szidalmidértest válaszolja néked Egy vétke nélkül káromolt király! Kassán, nyomatott Werfer Károlynál. I Honfi szózat. " (Petőfi „Királyokhoz“ czimzett verse ellen.) Szólunk, mint szabad Magyarhoz illik, Honfitársak nyílt, őszinte szót; Nemzet éltünk e dicső szakában Leplezetlen adjuk a valót. — A magyar nép szivében király s trón Hő szerelme rendületlen áll ; S bár mit mond az éretlen Petőfi, Él fölöttünk szeretett király. Él e hon dicső kegyes királya, S méltán hódol neki a Magyar, Mert e szép hon fölvirágozásán Fáradozva minden jót akar: És a hitelen betyári nyelvű Dalnok erre behunyá szemét; Holtig hű magyarra nyomni készül A gyalázó hűtlenség jegyét. Lesz-e nemzet-őrsereg honunkban, Mely e hűtelent fogadja be ? Ezt,aki hon, és királynak, béké s csendnek Őréül eskütt, s már megtéré ! Süss gyalázat-bélyeget arcára Polgártárs ki eddig hű talál, Ah ! ne hallgass áruló szavára, S mondsza velünk: éljen a király! E zavar halászt, e béke és hon Gyűlölőt mindenki vesse meg ; Trón s király ellen ha szólna többé Vakmerőn, hon átok sújtsa meg : Dögmirígytől könnyebb óvakodni Mint lazító szók hatásitól ; Szemtelen, ki hű nemzet nevében A királyról tiszteletlen szól. Megkonduland hűtelen fölötted Mit megingatsz, a halálharang ; Egy hű nemzet ennyi sérelemről Hozzá illő büntetést adand. Feleletek Petőfi Sándor „A királyokhoz“ című költeményére