Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1834-1835 (1. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1834)
1834-08-02 / 23. szám
FILLÉRTÁR. [Augustus’ 2-kátt no A’ kenyérfa nyolcz egymás után következő hónapok alatt adja gyümölcsét. Fris korában ehetés végett az érettségnek azon mérséke választatik, mikor lisztes a’ húsa, melly állapotja a’ haj’ szinéről ismerszik meg. Készités módja abban áll, hogy vastag szeletekre vágatván, eleven szénén megsüttetik. Igen hó kemenezébe is tétethetik, hol addig hagyatik, mígnem feketedni kezd haja. Akármelly módon süttetik meg, levakartatik szenes része; belseje fejér és puha mint a’ lágy kenyér’ bele, íze pedig alig különbözik kevés articsókával egyesített gabonakenyérétől. Hogy ezen eledellel egész esztendőt át élhessenek az óczeán szigetiek, a’ gyümölcsei bővölködő időt használják, midőn mindennapi szükségre el nem fogyaszthatják, ’s akkor a’ feleslegből kovászt készitnek, melly megromlás nélkül sokáig tartathatik. Meg szűnvén a’ fa gyümöltsözni, megelégesznek ezen kovászszál, melly kemenezében süttetik, ’s az ebből nyert kenyérfélének savanyus íze épen nem kellemetlen. A’ kenyérfáért Otahitiba a’ végre ment angol kiküldöttség, hogy ezen fa a’ trópikusi angol gyarmatokba elszaporíttathassék, külön említést érdemel. Minden utazóknak, de kivált Cook kapitánynak tudósításai igen nagy reményeket igérének a’ kenyérfaművelésnek hasznairól; a’ gyarmatosok esedetének a’ kormánynál számukra ezen csudálatos fa’ megszerzése végett, ’s óhajtásuk elfogadtatott. Egy felséges 250 tonnás hajó Otahitiba rendeltetett Bligh urnak, akkor egyszerű hadnagynak, de ki utóbb admirálissá emelkedett, parancsnoklata alatt. O Cookot követte volt utazásaiban, ’s több alkalommal nagy talentomoknak és minden próbát kiállandó vitézségnek nyilvános jeleit adá. A’ kiküldöttség 1787 elindult, ’s tiz hónapi hajózás után Otahitiban leve. A’ szigetiek buzgalommal fogadák; ezer kenyérfűtőnél több tétetett cserepbe és ládába, ’s öntözésre elegendő vízmennyiséggel szállíttatott hajóra. Az ezen megrakodásra kivántatott munka öt hónapig tartott, úgy hogy a’ kiküldöttség csak 1798. elején lehete kész visszaindulásra. Eddig minden kedvezett, de Otahitiból kiindulás után az árulás minden sikert elvesztetett. A’ hajónép’ nagyobb részéből szövetkezett czimboraság, melly addig legnagyobb titokban tartatott, kitört huszonkét napi hajózás után; a’ parancsnok, kinek vitézségét jól ismerők a’ lázadók, aludtában megfogatott, és tizennyolcz hű maradt szerencsétlen társaival egy csajkába tétetett; a’ lázadók nekik hajózásuk’ vezérletére némelly eszközöket ’s nehány napra enni inni valót, egy kevés bort és rumot hagyván, ezzel sorsukra bízák, elvivén a’hajót, melly csakhamar kivűl jön a’ láthatáron. Most a’ tizenkilencz elhagyott egy fedetlen csajkában a’ világtenger’ közepén, minden ismeretes földiül iszonyú rémtávolságra volt! Nem csüggedtek el; Bligh a’ rendíthetetlen szilárdságnak példáját adá, igazgatván a’ csajkát, folytatván észrevételit ’s jegyzéseket írogatván. Végriségi fáradalmak és szenvek után, mellyek a’ szerencsétlenek közűl csak egyet emésztenek meg, Ceupangba jutottak, Timor szigetébe, csajkájokban 1,200 mértföldnél nagyobb utat tettek. A’ holland kormányzó részvéttel fogadá őket, milyet kalandjok és helyezetök oly méltánylag gerjeszte, ’s tizenkettő közülök nem sokára visszatérhetett Európába. Bligh parancsnok érdemlett igazságot nyere Angolországban; nemhogy vétkéül tulajdoníttatott volna a’ kiküldetés’ rossz foganata, hanem még hajós kapitányságra emeltetett, ’s ugyan azon végre az elsőnél nevezetesb második kiküldöttség bízatott rá. Ezt semmi visszás történet nem zavarván meg, az Otahitiba hajózás csak nyolcz hónapig tartott; három hónapra 1200 kenyérfűtőnél több vala hajón, ’s a’ két hajónak két évi távolléte után a’ kiküldöttség megérkezik Angliába egyetlen egy ember veszteség nélkül, így az angol gyarmatok majd negyven esztendő óta birtokában vagynak a’ kenyérfának. Az ezen szerzeményből támadt remények azonban nem teljesültek mind be; az uj fának gyümölcsét rabszolgáik’ táplálatául számolák, de ezek töbre becsülik a’ pirángot (bananes) mellynek fája szintoly könnyen miveltethető, hamarabb és többet gyümölcsözik. Az európaiak’ ínye különbözik a’ négerekétől; a’ kenyérfa’ gyümölcse nekik nagyon tetszik, és azt sok képen készítik meg, az angol szakácsok’ útmutatása szerint, így a’ két növény divatozand ’s ékesítni fogja azon tartományokat, mellyekben diszlik, mivel a’ pizángültetvény igen becses látmányu, a’ kenyérfa pedig méltán fogand helyet