Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)

1835-07-01 / 20. szám

154 Fillér tár, mennyit szükségesnek gondol az elébe szabott papirosnem’árkusához, a’vizet kiszivárogtatja be­lőle , 's a’ pépet elegyengeti a’ formán, melly­­’a rámába csinált drót rostély egy kissé nagyobb a’ készítendő papirosivnél, mellyre egy más ráma nyomatik merítés alatt, épen olyan nagyságú mint a’ leendő papiros. Kimerítés után leveszi a’ le­gény a’ rámát, a’ formát pedig egy félszeges deszkán társának taszítja, ki az ivet posztó da­rabra terjesztvén, az üres formát visszaadja; a’ papirosivre ismét posztót terít, arra megint papi­rost tesz, és így halmozza egy csomóba az ive­ket egy vagy két száz számig. Az ilyen cso­mókból sajtolással nyomatik ki a’ viz, ’s azáltal az iveknek is összébbállás adatik. Utóbb lesze­detvén a’ papiros a’ posztódarabokról, külön is­mét kisajtoltatik, ’s annál töbször, minél finomabb lesz a' papiros. Azután kiszárítatik, leginkább nádszálakon, léghuzam nélkül; szárítás után megenyveztetik , mi így történik. Több ívnek timsós enyves lébe mártásából áll az enyvesés, melly levet réztálban tartanak. Az enyvezett papiros újra megszárittatik, az öszveragadt ivek külön rakatnak , a’ hibásak ki­szedetnek , ’s a’ kész jó konezokba (író papiros 24, nyomtató 25 ivjével) rakatik. Ezt egy nagy széles sajtóban öszvenyom­ják, megsimítják, ösz­­vecsinálják, 20 konezonként (rizmánként), mellyek ismét megnyomatnak és 10 rizmánként — bálokba csinálva — áruba bocsátják. Didót 1801 kitalál­ta, fasképen kelljen papirost akármelly tetszés, hosszú, széles és erős formában készíteni, a’ nélkül, hogy egyenként kellene ivenként merít­­getni; ezt a’ találmányt egy angol tökéletesí­tette, 's most Berlinbe bevitetett, író-, rajzoló-, czukor-papiros oly masszákból készül, mellyek­­nek forrásuk nem ment rothadásig. Ez a’ papiros tömött, kemény és rugó erejű. Nyomtatni, réz­­metszésre , 's kártyának való papiros rothadt pépből készül. Tarka papiros vagy színes ron­gyokból , vagy festett masszából készül, vagy szárítás után festetik és nyomatik; ide tartoznak a’ török (hihetőképpen német találmány) márvá­­nyos papiros és több e’félék. A’ fejér papiros nagyságánál fogva király-papirosra, melly leg­nagyobb, median - papirosra, közönséges, ga­vallér-papirosra , melly legkisebb és levélírásra van határozva, osztatik. Különböző rendelteté­sénél fogva osztják a’ papirost, iró-, nyomtató-, vastag- és itató-papirosra. A’ nyomtató-papiros enyvezetlen, nagyon megrothadt papiros. Az itató enyvezetlen szürke. Az iró-papiros ismét kóta-papiros (melly vastag), továbbá finom, alább és legalábbvaló irópapiros; hozzá tartozik a’ can­cellaris- és concept-papiros, melly az irópapiro­sok’ alábbvaló neme. Az aranyos és ezüstös pa­piros egyik oldalán érez levélkékkel boritatik. A’ maroquin-papiros veres bőr szinü. Kőpapiros föld- vagy vaskeverékkel készült éghetetlen pa­piros. A’ grand colombier d’Annonay föld­abrosznak való papiros nevét az annonayi (az ar­­déchei d­ep.) fabrikától kapta. Velinpapiros szí­vós, egyforma masszából készül, különben sváj­­czi, angol és franczia papirosnak is mondatik; a’ közönséges papirostól abban különbözik , hogy egészen sima, és nem drótrostélyos formában ké­szítetik, mellyre nézve semmi karikák nincsenek benne, és a’ finom iró-papiroshoz vagy a’ szüzek’ pergamentjéhez (francz. velinhez) hasonló. Né­­mellyek ennek feltalálást Didót franczia könyv­nyomtatónak tulajdonítják (1782), mások a’ leve­gőhajó’ feltalálójának J Mongolfiernek (1785). A’ rongyokon kívül még sok plánta-matériák is al­kalmatosok papiros-készítésre. Dr. Schaeffer re­­gensburgi superintendens 1765 észt, tett próbái­nál fogva m­egismertette, hogy papirosok a’ nyárfa’ gyapotjából, darázs-fészkekből, gyalu­­forgácsokból, fadarabokból, mohból, tüskéből, nád­szárból és diófa - levelekből is készítethet­nek. Senger annak zöld nyálkahinárt, conservát, Losd­ge gyapjas rongyú csert ajánl pakoló papi­rosnak. A’ chinaiak bambuszt, eperfa - kérget, selymet, a’ japániak papirosfahéjat, morus papy­­riferát használnak annak, mmellyet riskása­ enyvel készítenek. A’ vékony rostos asbest éghetetlen papirost ad. Sok ideig Francziaország és Genua adtak jó papirost az Európaiaknak; későbben Hol­land kerítette azt kezére, természetes akadályai (rongya és jó vize nem lévén) mellett is, és mai napig is megtartja elsőségét, kivévén az angol velint, melly rajzolásra az övénél jobb. A’ né­metországi papiros általánosan alábvaló a’ külső országiaknál. A’ papier - machéból, öszvezuzott papiros masszából, készítenek némelly szép izlésü apróságokat is, mint szelenezéket, almáriomocs­­kákat, ’s a’ t. Mai képünk a’ Fiume meletti nagy papiros­­gyárt adja elő, melly nehány évek óta Smith és Meynier urak’ tulajdona, ’s hol a’ fentemlí­­tett tetszős hosszúságú, úgynevezet végtelen pa­piros készül, mellyen a’ fillértár is nyomtattatik. — Ezen fabrika épen most lévén leggyorsabb előhaladásában , mellynek következésében nem so­kára a’ kiterjedtebb franczia ’s angol ilynemű in­tézetekkel fog vetélkedni, részletes leírását még egy ideig halasztanunk kell. — A’ képnek kö­zepén látszik a’ remek Ludovicaútnak egy része, melly óriási válalatnak rajzolatjait ’s leírását szin­te más alkatommal közlendjük tisztelt olvasóink­kal. — A’ hegy’ csuccsán szemléltetik a’ Fran-

Next