Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)

1835-03-28 / 4. szám

Fillért á­r. alakban adott ki négy esztendő múlva ezen czím alatt: „Organon der rationellen Jnd­ítmtbe." Svein­ben 1810. ’s franczia, olasz, angol, magyar, és orosz nyelvekre is lefordítatott. Ez a’ hal­hatatlan munka mai napig is folyvást tartó dühös pennaharczokra ’s gyakran a’ legalacsonyabb szen­vedelmek’felébredésére ada alkalmat. Vége hossza nem volt a’ gúny- ’s rágalomírásoknak, de Hahne­mann az ellenféltől származott munkákra soha sem felelt, noha igazának teljes érzetében az Allopat­­hia ellen több ízben kikelt. Sok méltatlanságot kellett neki szenvednie Lipcsében is, hol végre 1811 állandólag letelepedett, hogy ott az uj gyógy­­tudományt taníthassa, ’s tizenegy esztendeig gya­­korlá és tanitá itt soha sem csökkenő buzgalommal ’s fáradhatatlan szorgalommal az általa felfedezett gyógyászatot. Ezen időszak’ szüleménye ,,Siebne 2h'3end­mítteltel­re" czimü munkája, mellyben közli az általa nagy szorgalommal ’s csudálatra méltó pontossággal legnagyobbrészt öntestén megvizs­gált gyógyszerek’ tiszta munkálatait, mellyeknek öszvesége az emberiségre nézve megbecsülhetetlen kincs. Lipcsében az általa tett rendkívüli gyógyí­tások szinte felgerjeszték ellene orvostársainak ’s a’ patikáriusoknak irigységét, ’s privilegiumik sértéséül vévén azt, hogy Hahnemann maga osztja gyógyszereit betegeinek, kérelemmel járultak a’, kormányszékhez , melly ellent nem állhatván, egy rescriptum által 1880. az önkészítette gyógysze­rek’ adását megtiltotta; mi őtet arra indítá, hogy legtöbb beteget nem vállalt fel inkább, mintsem meggyőződése szerint ne adja nekik a’ gyógyszert, mi elmulhatatlan feltétele tudományának. Azon­ban Ferdinand anhalt-kötheni herczeg, nem csak teljes szabadságot engede neki fővárosában , ha­nem udvari tanácsosává ’s orvosává is kinevezé; ’s ott mai napig is csüggedhetetlen szorgalommal munkálkodik az uj tudomány’ tökéletesbítésén. Szakadatlan munkálkodásának és vizsgáló­dásának gyümölcse, ’s minden munkáinak koro­nája az, mellyben a’ chronikus nyavalyák’ termé­szetéről és gyógyitásmódjáról értekezik, mellyből eddig 4 darab jelent meg. Valamint sok ellen­ségre, úgy sok pártolóra is talált uj tudománya, de elsőség mind eddig nem adatott annak közönsé­­­­gesen. Ezen tudománynak azonban számtalan halandó köszönheti már egészséges életét, maga a’ feltaláló is, kinek fris épsége bámulatosan igazolja alaposságát, mert 79 esztendős korában még elég erőt érze magában másodszor is meg­házasodhatni , mi a’ múlt esztendő vége felé va­lóban meg is történt. Ezen tudomány’ misége, mint már neve is kifejezi, abban áll, hogy mindig oly gyógyszer adassék a’ betegnek, melly az egészségeseknél a’ gyógyítandó betegséghez hasonlót, de nem egyenlő szenvedést okoz, a’ honnan legfőbb elve a’ tudo­mánynak­: similia similibus curantur. Hogy pe­dig olyan gyógyszer valamelly betegséghez fel—­találtassék, egészségesekkel teszen a’ homoeopatha próbákat, hogy rajtok a’ gyógyszer’ munkálatját megtudja. Azon meggyőződésben, hogy minden betegség nagy elfogadással bír az illő gyógyanyag iránt, ’s a’ gyógyító szernek ereje igen finom elosztással növekedik, igen apró adatokban nyújtja az orvosságot, és egyszerre mindig csak egy or­vosságot, ’s uj adatot vagy orvosságot nem előbb mintsem az elsőnek munkálatja megszűnik. A’ mellett szoros diétát parancsol, hogy az orvosság’ hatása semmi által ne háborítassék. Legnagyobb figyelmét a’ betegség’ symptomáira fordítja, neve­zetesen az úgy nevezett subjectumi symptomákra, a’ betegnek saját érzelmeire, mellyek eddig nem szokott megfontolással fürkésztetnek ’s jegyeztet­nek meg. Kevéssé gondol ellenben a’ betegség’ legközelebbi okával, noha távolabbi okait legalább diétával nem hagyja egészen figyelmen kívül. Épen oly kevéssé gondol a’ betegségek’ egymás közötti rokonságával ’s azoknak bizonyos nosologi formákbani kibélyegezésével, hanem minden egyes betegséget személyesnek tekint, melly ellen a’ fajlagos orvosságot a’ fentebbi módon nyújtja. E’ szerint a’ homoeopathia nagy ellenkezésbe jött a' 22 század’óta fenálló hyppokratesi orvoslásmóddal ’s úgy látszik, egészen ugyan akkor sem teszi ezt az uj tudomány semmivé, mikor minden elvet csalhatatlanoknak fognak ismertetni, hanem a’ fajlagos gyógyszerek’ismeretévé fogja változtatni, ’s minden esetre nagy jobbítást okozand. Leg­újabban már báromorvoslásra is fordítatott a­ homoeopathia. Messerschmidt és szoborgyűjteménye. Messerschmidt Xaver Ferencz, született 1738. évi augustus’ 20. a’ Svábságban, Dil­ingtől nem messze. Atyja tímár vala, ’s két nejével 32 gyermeket nemzett. A’ mi­vész második nejétől született, ’s midőn öregségében nem folytatható a’ mesterséget, fijai közül ez öt esztendeig őr­­zötte a’ marhát, téli napokon koldult a’ közel fa­lukban, éjjelenként fonogatott, hogy rajta segít­hessen. Halála után nagy bátyjához ment az ifjú, ki Münchenben híres szobrász volt, ’s ott kezd­vén tanulni a’ mivészetet, csak hamar kifejlett benne ritka talentoma. Leginkább a’ doncztu­­domány’ tanulására adván magát, bámulatos elő­menetelt tön. Münchenből Greezbe egy más bátyjához menvén, ott is egy pár esztendeig tar

Next