Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)

1835-09-12 / 32. szám

251 Fillért á­r. Az előkelő birmány öltözete igen tisztességes, talpig érő atlasz vagy bársony felső öltönyegből állván nyílt gallérral és bő ujjakkal. Ezen öltö­­nyegen felül valami övformát viselnek, melly vállaikról függ le. Fejükön bársony vagy arany­nyal kivarrott selyemsapkát viselnek , fülön füg­gőkkel is ékesítvén magokat a’ fér­fiak. Nagy­­rangú személyek hat hüvelyknyi hosszú arany csövet, tollvastagságot, mellynek egyik vége beszélő csőhöz hasonlít, hordanak fülükben. Má­sok e’ helyett összegöngyölített aranylevet hasz­nálnak, melly a’ fülkarimát nehézségével levonja majd két hüvelyknyire. Az aszonyok egy pánt­likával kötik össze felül hajukat, mellyet igen kiékelgetnek. Rövid ingük csipejig ér, hol szo­rosan összehúzatik. Ezen ingen felül bő ujjast viselnek szűk ujjakkal, testök’ alsó részén pedig egy darab selyemanyagot, melly talpig ér ’s a’ testen kétszer csavarítatik körül. Ha kimennek, még egy hosszú selyem sált vetnek magokra, melly keresztben fedi a’ keblet, és bokáig leér. Minthogy ezen öltözet elöl nyitva, menés közben a’ czomb is kilátszik félig­, az európai előtt illet­lennek látszik ugyan ez, de a’ birmán semmi rosszat nem gondol mellette. A’ csinos dámák megfestik tenyerüket és körmeiket veres színnel; keblüket pedig berzsen­­faporral hintik be, vagy más bizonyos faporral, mellyel arczukat is dörszölik. A’ fér­fiak és asz­­szonyok feketére festik fogaikat és szemöldökei­ket. Az első kellemetlen tekintetüekké teszi őket, kivált, minthogy szájuk mindig tele van. A’ köz­dolgosok félig meztelen járnak, de hideg időben még­is jól esik nekik egy ujjas vagy európai gyapjúból készült köpönyeg. Házasságra csak akkor lépnek, mikor töké­letes korunkká lettek; a’ papságnak semmi dolga a’ házasságnál. A’ törvények csak egy feleséget engednek a’ fér­finak, de ágyast annyit tarthat a­ mennyit akar; ezek tartoznak a’ törvényes fe­leségnek szolgálni, és ha kimegy, a’ vizes pa­­laczkot és legyezőt utána vinni. Ha meghal a’ férj, rabszolgáiéi özvegyének rabnéji lesznek, ha csak szabadokká nem tette őket halála előtt. Vagyona a’ törvényes feleségtől született gyer­mekekre marad, de nem egyenlő részben; ne­gyedrésze az özvegyé, ki gyámja a’ gyermekek­nek, míg azok tökéletes korukat elérik. A’ birmán temetés nagyon ünnepélyes. A’ test lassú lépésekkel vitetik a’ temetőre, si­­ránykozó, szomorúan éneklő asszonyok menvén elől. Az atyafiak gyászban követik. A’ koporsó máglyára tétetik, mellyet a’ papok körülfog­ván imádkoznak. Ezen szertartás után meggyuj­­tatik a’ csomó­ fa, és hamuvá égettetik. A’cson­tok szorgosan összeszedetnek és elásatnak. Sze­gényeket nem égetnek el, minthogy nincs hozzá költség, hanem azok vagy elásatnak vagy vízbe vettetnek. Nagyrangu személyek bebalzsamoztat­­nak és hüledékök hat nyolcz hétig egy kápolná­ban vagy ahoz készült épületben tartatik. A’ be­­balzsamozásra leginkább méz használtatik. Mi Birma’ népességét illeti, van az egész országban 8 ezer város, mező város, falu. Ha minden helységre háromszáz ház számoltatik , és minden házra hat személy, a’ lelkek’ száma rá megyen 14,400,000-re. Jövedelméről ezen or­szágnak keveset mondhatni. Törvény szerint a’ király kapja tizedrészét minden termésnek, ’s épen annyit vámul a’ bevitt idegen portékából; mindeniket természetben veszi be. Egy részét ezen jövedelemnek maga számára pénzé teszi, többjét a’ statustisztek kapják fizetés gyanánt. Vérből származott fejedelmeknek és tartományok’ helytar­tóinak megyék, városok és faluk adatnak ki, honnan élelmöket húzzák, a’ természetbeli adót magok’ számára tartván. Pénzet nem fizet a’ ki­rályi kincstár, kivévén rendkívüli eseteket. Né­­melly tisztviselőnek is föld adatik, mellynek jö­vedelmeért polgári ’s katonai szolgálatot tartozik tenni. Azonban a’ birmai fejedelem nagyon gaz­dag , mert a’ mi egyszer kincstárába megy, soha vagy igen ritkán kerül ki, hanem indiai szokás szerint elzárt boltozatokban tartatik. A’ birmánoknak mint a’ dunaiaknak nincsen vert pénzök; ezüst darabok és rudak, nem kü­lönben óndarabok teszik a’ pénzt. Finomsága é­s nehézsége határozza meg értékét, igen ügye­sen ismervén ezt ki a’ lakosok. Kint vagy mint az idegenek nevezik takal fordul elő rendesen a’ számolásban, melly valamivel kevesebbet tehet egy lat ezüstnél. De mivel az ezüstnek Birmá­­ban 5—30 procent pótalékja van, a’ takal’ különböző értéke innen származik. A’ takal is­mét négy máthra osztatik; egy máthban van két ma, egy m­a áll két tubbibó. A’ rizs kosarakban árultatik, egy kosárban pedig van 24 font. Másfél kosárnak ára egy takal, de Ranyunban és Martabanban négy öt kosarat is vehetni egy takalon. A’ bankírok egyszer’smind ezüstmivesek és próbálók. Ezek igen számosan találtatnak és szerfelett hasznosak, mert az idegen sem nem adhat ki, sem nem vehet be pénzt, mielőtt annak belső értéke meg nem vizsgáltatott. A’ hosszúság’ mértéke hüvelykekből áll, ti­­zennyolcz hüvelyk teszen egy talmot vagy réfet, de a’ királyi réfben huszonkét hüvelyk van. A’ dha vagy bambus két királyi réfből áll. Ezer fiha teszen egy dolimot, vagy egy birmán mért­­

Next