Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)

1835-05-30 / 14. szám

14. Második évi folyamat. (Á május’ 30-kan) Czélja az életre megki­­vántató ’s valóban hasznos tárgyak’ közlése,és tudomá­nyos oktatás. Meg­jelen minden szom­baton. Előfizethet­ni reá a’ kiadás’ helyén kivü­l min­den posta-hivatal­nál, könyvárosok­­nál ’s vidéki besze­dőknél , kik aztán a’ példányokat is kiosztják. 9 D Ára az egész évi folya­matnak valami no kömetszésű’s külön hozzá csatolt kép­pel a’ beszedőknél csak 5, a’ könyvt­árosoknál 5 for. 36 kr., postán pedig nyomtatott czím alatti elküldéssel 6 forint p. p. Eszten­dő’ végével csinos boríték járuland hozzá a’ foglalat’ lajstromával. mindennemű A* ö­s h a s z n u i s m eret­e Ar’ terjesztésére. Magyar táborozás. Korunkban már nem az a’ hódítói szellem uralkodik a’ magyar táborban, melly valaha Ár­pád’ ve­res ütközeteiben a’ félvilággal szembe szállani, birodalmakat felforgatni ’s újakat állítni képes volt rémületes hatalmával; sem nem az a’ dicső miség, melly a’ nagy Hunyadiak alatt, ’s utóbb is, míg a’ nemesség’ katonáskodó kora még virágozván négy századon keresztül küzdve a’ napkeletet tapodó török hódítókkal, a’ hazát dönt­­hetetlenűl fentartá a’ maradék’ számára, jelenleg nyugalomban pihenvén a’ nemesség, országunk’ valódi és született katonasága. — — Mindaz­­által azon hadi erények ’s ama’ bajnoki tűz, melly valaha a’ gyakorlott nemességet lelkesíté, átszi­várgott róla állandó katonaságunkra is, melly tu­lajdonképen hirtelen megtámadások’ és apróbb üt­közetek’ vitelére szerkeztetett volt eleinte össze, utóbb pedig, kivált most már, csaknem egészen raegbizatik a’ hadviseléssel. Minden történetek, minden szájból vett hite­les tudósítások egyiránt bizonyítják a’ magyar ka­tonaságnak mai napig ismeretes rettenhetlenségét, elszánását és a’ háború’ fanyarainak viselésére megtörhetetlen állhatatosságát. Főképen a’ magyar huszár az, kinek Európában alig találhatni pár­ját. Bár oly tisztje legyen, ki akár álgyuk’ akár seregek’ tömegébe rohanva merészségét hi­hetetlenségig űzi, nem kénytelen bajnoki hevét azon aggodalommal tankítani: „váljon követ­nek e legényeim vagy sem ?“ Nem szükség hátra tekintenie, csak előre nézzen ’s a’ veszéllyel száljon szembe s bizonyos lehet, hogy a’ közhuszár kardot rántva, csákóját félre vágva, lovát sarkantyú közé szorítva, sárkányként rohan utána ’s eleven veszéllyé lesz a’ veszélyek fe­lett, és mindenen keresztül hatvan, nincs oly ne­héz győzedelem, mellyet ki nem vívna bátor ve­zérével. A’ gyalogság megronthatatlan érezfal­­ként áll az ütközetben, ’s kivált a’ granatéros csapatok’ vitézsége bámulásra ragadja még a’ győ­­zedelemhez szokott idegen vezéreket is. Több európai­ uralkodók gyakran örömmel szemlélték meg a’ magyar seregeket, és még soha sem ta­gadta meg egyik is azon dicsőséget, hogy hadra születtek; sőt még akkor is, midőn balesetek’ és körülmények’ befolyása miatt elveszték az ütköze­tet, minden ellenség megvallotta, hogy tőlök a’ győzedelmet siralmas áron vásárolta. Képünk, melly egy előcsapat’ megpihenését oly természetes miségében terjeszti elő, igen szembetünőleg kifejti az egyes katonák’ nemzeti charakterét. Többnapi verejtékes fáradalmak után felütvén egy mezőn tabernáját a’ katonának minden bajaiban, nem annyira a’ csekély nyereségért, mint a’ kedvelt bajnoki víg életért, hiven osztozó mar­­kotányosné, megállapodik a’ csapat, és felejtvén minden sanyaruságait, minden fáradalmait, mellye­­ket mint a’ költöző násznép csak mulatságnak tart, felejtvén, hogy talán a’ legközelebbi érá­ban már lenni megszünend a’ háború’ öldöklése között, tánczva izgatja lábait, mellyeket az épen szenvedett hosszas utazás’ kellemetlenségei ki­fárasztani képesek nem valának, sem a’ tüstént folytatandó tovább utazás nem fenyeget viszontag­ságaival. Gond, aggodalom és félelem nélkül, a’ keserű múltnak 's a’ talán még keserűbb jövendő­nek megvetésével vagy eszébe sem jutásával járja még a’ vén huszár is bajnoki tánczát, előkapván a’ markotányosleányt, részesét sanyarainak ’s részesét örömeinek­, vígan éli világát míg azt még ésdelheti, már mintegy lemondván ’s minden pillanatban kész lévén hazájáért elszánásában magát a’ halálnak adni. De a’ derék bakancsos nem marad hátra lovag bajtársai megett, noha talán már dupla hadmenést tett a’ nap’égető sugáraiban, hanem ke­zénél kapván az agg markotányos nénikét, csak könnyen kitesz a’ nehézlábu ősz huszáron. Öröm­mel nézi őt tánczosnét nem kapott ’s azért bag­­nétos társával ugrándozó társa, káprázó szemes talán már duplásan mutatván a’ tárgyak’ képeit. 14

Next