Film Színház Irodalom, 1941. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1941-08-01 / 31. szám
Ami után minden pesti szír eped, Fölkerestem pár napja a Színetét, Ahol nézve bokrokat és pázsitot. Fű, fa, virág szerelemre lazított. Ámor, — szóltam — és ti többi istenek, Küldjétek egy fiút, akit ismerek! S íme rögtön feltűnt egy a terepen, Pipi, — mondta — maga itt? Ezt szeretem! Andalogtunk a partmenti homokon. Térétyegtünk bokrok közt és romokon , mert a holdat takarták a fellegek Ettől kaptunk romantikus jelleget. A magyar kenyér ünnepén Mi is ott voltunk Szabadkán abban az órában, mikor a Kormányzó Úr a magyar milliók féltve, óhajtva várt kincséből, az új magyar kenyérből leszólt egy karéjt a nemzet asztalára. Szabadka, a legalföldibb város, a legendás bácskai bőség fővárosa, könnybeborult szemmel, tetőtől talpig díszbe és zászlóba öltözve fogadta a főméltóságú párt. A megszállás alatt elhanyagolt város volt a magyar érzelmű Szabadka s az ünnepektől elszokott szívek most százszoros visszhangra kelve, ujjongva ünnepelték az első magyar ünnepet és Istenhez fohászkodva köszönték meg a húszévi rabkenyér után a szabad magyar kenyeret. Nemn ismerünk aktuálisabb, bensőségesebb és arányaiban, kihatásaiban jelentősebb eseményt, mint azt a pillanatot, melyben az ünnepi feketébe öltözött, ünnepire fent bajuszó öreg gazda szegesre nyújtotta a friss magyar kenyeret az ország legelső emberének, a legfelsőbb Gazdának. Két kezébe fogta a Főméltóságú Úr az aratásban barnuli kérges paraszt kezeket és hosszan, melegen szorította, miközben senkitől nem hallható párbeszédet folytatott a névtelen dolgozóval. Kern az államfő Vigadják a kormányzói párt Bonczos Miklós államtitkár, báró Bánffy Dániel földmivelésügyi miniszter, mit tőtte Tors Tibor, báró Bánffy Dánielné, Laky Dezső közellátási miniszter, Varga Józsif ném és Varga József iparügyi miniszter