Film Színház Irodalom, 1941. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1941-09-12 / 37. szám
„NE ÍTÉLJÜK MEG A SZEZONT EGY KÉT GYENGÉBB FILMBŐL“ A moziszezon megnyíltának alkalmából csúcsinterjút kértünk báró Wlassics Gyula államtitkártól, a magyarhoni filmügyek legfőbb irányítójától. Az az aggodalom űzött bennünket, ami az új szezon elején és valljuk be, az első látott filmek alapján nem éppen jogtalanul, futótűzként terjedt el a városban, hogy tudniillik az új szezon, csakúgy, mint a többi, műkedvelő stílusban és a jövőre kevés biztatást nyújtva fog lezajlani. Egy hivatalos interjú persze nagyon is az adott keretek között mozoghat, hanem azért egyet-mást kihámozhat belőle mindenki. — Méltóságos Uram, olyan sok szó esik manapság a magyar film átállításáról, — kezdjük s rögtön konstatáljuk is, hogy innen, a minisztériumi börfotósból egészen másként fest az egész, mint a mozi szűk és kevésbé zavartalan fotójéből. — Arra szeretnénk kérni méltóságodat, hogy világítsa meg nekünk, melyek azok a pontok, ahol a magyar filmben haladás tapasztalható? — A magyar film pénzügyi keretei az utóbbi időben rendkívül megnőttek, többet lehet költeni egy filmre, mert nagyobb a felvevőpiac s így érthető, hogy ma a filmesek jobban kiállított, szebb filmeket gyárthatnak, mint azelőtt. A filmtechnika különben is mérfölden léptekkel fejlődik s egy mai filmet egy nyolc év előtti mellé állítva, világosan láthatjuk a különbséget. — Ez a haladás — a felvevőpiac növekedése — annyira kívülről jön és nem belülről, hogy nem hozható kapcsolatba magával az átállítással, éppen úgy, mint ahogy a filmtechnika fejlődése is független a film politikai és világnézeti állásfoglalásától. A kérdés inkább azt tartalmazza, mik azok a speciális jegyek, melyek a filmreform következtében a magyar filmen kiütköznek. — Elsősorban világnézeti természetűek. A házasságtörések filmrevitele, a könnyű erkölcsök ábrázolása, az oly divatos önhasadási problémák és számtalan ilyen irányú, csöppet sem hasznos és nevelő gondolat kiküszöbölése az első feladat. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy a gyártók rovására erkölcsi szempontok miatt veszélyeztetnék a filmek kelendőségét. Nem az a cél, hogy iskolán kívüli oktatófilmeket gyártsunk. Lehet érdekes a mese akkor is, ha nem léha. A kérdést voltaképpen a szezonban eddig nyilvánosságra került néhány film sugallta, mert ezekben a nagyközönség ugyanazokra az elkoptatott sablonokra, ugyanazokra a nevettető eszközökre ismer, melyeket már igen régen ismer a magyar filmbohózat fegyvertárából. — Eleget prédikáltam én, hogy milyen filmet csináljanak, forgatókönyvet azért mégsem írhatok. Természetes, hogy negyven film közül, melyet egy évben gyártunk, gyengébb is akad. Meg kell adnunk ugyanis a lehetőséget a filmgyártóknak arra, hogyha egy-egy nagyobb, komolyabb tárgyú építő, művészi filmben kimerítik anyagi erejüket, beleköltenek apait-anyait, gyárthassanak egy-egy kevésbé komoly, népszerűbb filmet is, mellyel anyagi mérlegüket helyrebillentik. Ami pedig a gyengébbeknek nevezett szezonkezdő filmeket illeti, csak annyit mondhatok: ne ítéljük meg a szezont egy-két filmből. Néhány elsőrendű, pompás teljesítményre lehetünk elkészülve. Az új évad komoly haladást fog jelenteni a magyar film útján ... * Tessék, tessék hát, hölgyek, urak, kezdődik a szezon! Kipattan a színre a fess, békebeli huszárönkéntes, melléje a konkurrens cég: a fehérzubbonyos osztrák főhadnagy, melléje a tányértornyokat törő lohndiner (huh, de mulatságos!), melléje az egyszerű, aka nemesszívű inas, melléje a gazdag, ám boldogtalan luxusvendég, melléje a könnyűerkölcsű, ám átállított dizőz (keresni is kell a filmgyártónak, nem igaz?), melléje a vadonatúj körülmények között eladósodott földbirtokos, kezdődik a szezon, kezdődik az átállítás. Minden darabkülön be lesz mutatva, hát tessék, tessék hölgyek, urak! Megváltjuk, egészen hibás képünk volt az átállításról és egészen homályosan valami olyasfélét reméltünk, hogy egy napon csak eltűnnek a magyar vásznakról a szerény és ennivaló gépírólányok, az elegáns, de kéjvágyó bankfőnökök, meg a huszonöt évvel ezelőttről reaktivált operetthuszárfőhadnagyok, az összes medáliákkal és a mindentudó tisztiszolgával együtt. Olyan sokat beszéltetett magáról a magyar film, hogy a propagandahadjárattól felizgatott néző kezdte azt hinni, hogy a filmreform nem csupán adminisztrációs ténykedésekre fog szorítkozni és nem csupán azt szabályozza, hogy kit szerződtessen a producer, hanem arra is kiterjed, hogy az illető úr, vagy hölgy ettől a perctől fogva — remek színész és még remekebb forgatókönyvíró lesz. Bevalljuk, ilyen csodákra éhezünk inkább. A magyar filmgyártás mindjárt megújhodása kezdetén vaskos fogalomzavart követett el. Csupán politikai ténynek fogta fel a megújhodást és nem művészinek, ami legegyszerűbb fokon abban nyilatkozott meg, hogy kötelezte a filmgyártókat olyan propaganda kifejtésére, melyet egy művészet semmiképpen sem vállalhatott volna. A művészeti és politikai elemeknek ez az összezavarása a magyar film legújabb hibája a többi mellett, amelyet anynyian és annyiszor megírtak. Minden műfaj megküzd ezzel a nehézséggel, míg birtokába nem jut a kifejezés módszeres és kifinomodott technikájának. Ismeretesek a politikaikarikatúra kezdetéről származó rajzolatok, melyeken a figurákon át a művész még nem képes kifejezni a politikai tartalmat s azt a szereplők szájából kilógó kutyanyelvre írja. Az erkölcsi tanulság így lóg ki a magyar film szájából. A szereplők játsszák hosszú évek óta megszokott kisded játékaikat, újraverklizik a mindig előkerülő humorötleteket s közben megállnak, a közönség felé fordulnak és szótagolva ceruzába mondják a tanulságot: — ... mert a csengőnek két vége van, feleim, egy, ahol nyomják és egy, ahol csörög. Becsüld a munkát, addig üsd a vasat, míg össze nem törik, jobb ma egy dinom-dánom, mint holnap egy túzok... Ezt olyan hangsúllyal mondják, mintha a változatosság okából a filmgyártó érdeke azt kívánná: — Hidd el, Nyájas Néző, az Esthajnal cipőgomboló mégis a legjobb. Aztán hasraesik a kétméteres tányértoronnyal, mert ő a csengő másik végére született. És az a türelmes, nyájas néző könnyesre neveti magát a pénzéért... Papp Antal : Cosztelit LAVEN DU LA DOROTTYA-U. VACI-U. SÍT. ISTVAM-KRT.