Film Színház Irodalom, 1941. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1941-10-03 / 40. szám
z első benyomás döntő, mert a zavaró csekélységek első pillanatra kiderülhetnek. Milyen kellemetlen, ha az első mosoly elárulja a gondos szájápolás hiányát. Az ODOL használata tökéletes szájápolás, mert alaposan tisztít, elpusztítja a baktériumokat és üde lehelletet biztosít. A száj kellemes illatáról és jó egészségéről gondoskodik az ODOL. HUNYADY SÁNDOR JOBB MEGBUKNI, MINT SIKERT ARATNI Fiatal kartársam, akinek darabja (az első darabja!), alkalmasint még ebben a szezonban színrekerül, így sóhajtott előttem: »már előre drukkolok a premiertől! Úristen! Milyen izgalmas nap lesz! Mennyi minden dől el rajta! A bukás örvénye, vagy a siker mennyországa« Megnyugtattam kedves, fiatal barátomat, hogy a bukás nem is olyan »örvény«, viszont a siker sem az a fényes »mennyország«, amilyennek elképzeli. Volt részem elégszer mind a kettőben és mondhatom, hogy ha gondos mérleget csinálok, az a sajátságos eredmény jön ki, hogy megbukni — kellemesebb dolog, mint sikert aratni. Természetesen csak magamról beszélhetek. De hiszen én nem vagyok unikum. Bizonyosan vannak mások is, akiknek esete hasonló az enyémhez. íme, a mérleg összevont képe: Először is nézzük a dolog anyagi részét. El vagyok adósodva a kiadóimnál, azonkívül, mint tőzsgyökeres pesszimista, előre eladogatom a tantiemjeim nagy részét. Ilyenformán a színrekerülő darab jóformán csak az előlegeimben való könyvelési műveletet jelent. Ha ki is csavarok a premier után a darabból néhány száz pengőt, az nem olyan borzasztó sok, hogy érdemes legyen izgulni miatta. Römin is lehet anynyit nyerni. És különben sem vagyok anyagias természetű. Ha már reggel tudom, hogy miből fogok este vacsorázni, meg vagyok elégedve a helyzettel Ez volt tehát a »pénz«. Mármost, mi a »dicsőség«? A színpadi dicsőségre fütyülök, miután jól tudom, hogy a dolog természete szerint a siker vagy a bukás, az esetek kilencvenkilenc százalékában nem a darab erényeiből vagy hibáiból keletkezik, hanem ezer mellékes körülményből. Sőt a nagysikerű darab mindig gyanús egy kicsit, hogy az ordináltságában van az ereje. A színház kegyetlen terület, a finom mese sokszor vékonnyá válik a színpadon, az előkelő hangot pedig nem hallja meg a tömeg. Ez az ügy ideális része. Reális szempontból véve a sikernek sok kellemetlen velejárója van. Először is, hogy a premieren többször kell kimenni, meghajolni a lámpák előtt. Lehetnek nőies lelkű szerzők, akiknek ez gyönyörűség. De az olyan szivarozó férfi számára, amilyen én vagyok, a premier egész szertartása kínosan kényelmetlen, sőt megalázó. Továbbá a siker valami izgatott hemzsegést csinál a hős körül. Olyanná válik, mint egy kerti lámpa, amelynek száz meg száz nyugtalan kis pille repül neki. Nem is jó ez a kép. Túl költői. Gondoljunk inkább arra, hogy a siker sokszor olyan, mint egy poloskás ágy, ahol a bogarak tüstént megrohanják, aki beléje fekszik. A sikeres szerző telefonja szakadatlanan szól. Ezer apró kötelessége támad, tolakodó ismerősök jelennek meg a körzetében. Ahogyan mondani szokták, jó darab ideig »nem tud élni«. A bukás ellenben csöndes dolog. Mintha egy lágy vizű tóban fürdene az ember. Életének lusta rendjét nem bolygatja meg semmi. A Siker parazitái nem törődnek vele. Élvezheti a magány büszke örömét. Majd a ködből fölbukkan néhány rokonszenves alak. Az igaz barátok jönnek balzsamos sebkötéseikkel. Általában a hasraesett szerzővel, ha a bukásában csillogott valami tehetség, finoman bánnak, szinte váltót kap arról, hogy kárpótolni fogja a jövő. , , , Ami engem illet, bukás esetén csak a színészeket sajnálom, akik hiába magolták a szövegemet és hiába keltek föl a próbákra. Ez bosszant. És még jobban bosszantana, ha nem tudnám, hogy a legtök bukottabb darabban is elkezdődhet fényes, színészi karrier, viszont egy óriási siker is ad acta tudja Unni, esetleg magát a primadonnáját.