Film Színház Irodalom, 1941. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1941-10-03 / 40. szám

­z első benyomás döntő, mert a zavaró csekélységek első pillanatra kiderülhetnek. Milyen kellemetlen, ha az első­ mosoly elárulja a gondos szájápolás hiányát. Az ODOL használata tökéletes szájápolás, mert alaposan tisztít, elpusztítja a baktériu­mokat és üde lehelletet biztosít. A száj kellemes illatáról és jó egészségéről gondoskodik az ODOL. HUNYADY SÁNDOR JOBB MEGBUKNI, MINT SIKERT ARATNI Fiatal kartársam, akinek darabja (az első darabja!), alkalmasint még ebben a szezonban színrekerül, így sóhajtott előttem: »már előre drukkolok a premiertől! Úristen! Milyen izgalmas nap lesz! Mennyi minden dől el rajta! A bukás örvénye, vagy a siker mennyországa­« Megnyugtattam kedves, fiatal barátomat, hogy a bukás nem is olyan »örvény«, viszont a siker sem az a fényes »mennyország«, amilyennek elképzeli. Volt részem elégszer mind a kettőben és mondhatom, hogy ha gondos mérleget csinálok, az a sajátságos eredmény jön ki, hogy megbukni — kellemesebb dolog, mint sikert aratni. Természetesen csak magamról beszélhetek. De hiszen én nem vagyok unikum. Bizonyosan vannak mások is, akiknek esete hasonló az enyémhez. íme, a mérleg összevont képe: Először is nézzük a dolog anyagi részét. El vagyok adósodva a kiadóimnál, azon­kívül, mint tőzsgyökeres pesszimista, előre eladogatom a tantiemjeim nagy részét. Ilyenformán a színrekerülő darab jóformán csak az előlegeimben való könyvelési műveletet jelent. Ha ki is csavarok a premier után a darabból néhány száz pengőt, az nem olyan borzasztó sok, hogy érdemes legyen izgulni miatta. Römin is lehet any­­nyit nyerni. És különben sem vagyok anyagias termé­szetű. Ha már reggel tudom, hogy miből fogok este vacso­rázni, meg vagyok elégedve a helyzettel Ez volt­ tehát a »pénz«. Mármost, mi a »dicsőség«? A színpadi dicsőségre fütyülök, miután jól tudom, hogy a dolog természete szerint a siker vagy a bukás, az esetek kilencvenkilenc százalékában nem a darab erényei­ből vagy hibáiból keletkezik, hanem ezer mellékes körül­ményből. Sőt a nagysikerű darab mindig gyanús egy kicsit, hogy az ordináltságában van az ereje. A színház kegyetlen terület, a finom mese sokszor vékonnyá válik a színpadon, az előkelő hangot pedig nem hallja meg a tömeg. Ez az ügy ideális része. Reális szempontból véve a sikernek sok kellemetlen velejárója van. Először is, hogy a premieren többször kell kimenni, meghajolni a lámpák előtt. Lehetnek nőies lelkű szerzők, akiknek ez gyönyörű­ség. De az olyan szivarozó férfi számára, amilyen én vagyok, a premier egész szertartása kínosan kényelmet­len, sőt megalázó. Továbbá a siker valami izgatott hemzsegést csinál a hős körül. Olyanná válik, mint egy kerti lámpa, amely­­nek száz meg száz nyugtalan kis pille repül neki. Nem is jó ez a kép. Túl költői. Gondoljunk inkább arra, hogy a siker sokszor olyan, mint egy poloskás ágy, ahol a bogarak tüstént megrohanják, aki beléje fekszik. A sike­res szerző telefonja szakadatlanan szól. Ezer apró köteles­sége támad, tolakodó ismerősök jelennek meg a körzeté­ben. Ahogyan mondani szokták, jó darab ideig »nem tud élni«. A bukás ellenben csöndes dolog. Mintha egy lágy vizű tóban fürdene az ember. Életének lusta rendjét nem bolygatja meg semmi. A Siker parazitái nem törődnek vele. Élvezheti a magány büszke örömét. Majd a ködből fölbukkan néhány rokonszenves alak. Az igaz barátok jönnek balzsamos sebkötéseikkel. Általában a hasraesett szerzővel, ha a bukásában csillogott valami tehetség, finoman bánnak, szinte váltót kap arról, hogy kárpótolni fogja a jövő. , , , Ami engem illet, bukás esetén csak a színészeket saj­nálom, akik hiába magolták a szövegemet és hiába kel­tek föl a próbákra. Ez bosszant. És még jobban bosszan­tana, ha nem tudnám, hogy a legtök bukottabb darabban is elkezdődhet fényes, színészi karrier, viszont egy óriási siker is ad acta tudja Unni, esetleg magát a primadon­náját.

Next