Film Színház Irodalom, 1941. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1941-11-21 / 47. szám

Füge­ utca 6. Egy bérvilla második emele­tén laknak Kiss Ferencék, lift nincs, kifullad az ember, mint a hegyremászó lokomotív, amíg felérkezik hozzájuk. Voltam már itt máskor is, ismerem a járást. A lakás szép és artisztikus, temperált meleg és hangulat­­világításos félhomály fogad. Az elnök nincs itthon, ez ki volt kötve. Kata, az elnök helyes felesége, kipattan valahonnét a lakás mélyéből, régi barátokként üdvözöljük egy­mást. Tényleg azok vagyunk, Kata méltó­­ságos asszonyt ismerem még abból az időből, amikor még nem volt Feri felesége. Kedves, egyenes, szókimondó asszony, ami a szivén, az a száján. Fekete, likőr, cigaretta, elhelyez­kedés. Escher úr felállítja fényképész-ütegeit. Az ellenségeskedések megkezdődnek. — Mondja Kata, úgyis mint méltóságot elnökné, — jó elnöknének lenni ? . . . — Hogy érti ezt? — ... Ferinek annyi dolga van . . . Szín­ház, film, akadémia, kamara, stb. stb. ... Mondja, szokta látni egyáltalán személyesen is? Tiltakozó mozdulat: — Ó, rengeteget. Mostanság pláne. Ami­óta a Wallensteint tanulja. Ha csak lehet, rohan haza tanulni. — Drága kis méltóságos, félreértés ne essék, nem a nagy színész nejével, hanem a sokat emlegetett kamarai elnök hitvesével óhaj­tunk beszélgetni. Van-e valamilyen handi­­capje a nej számára annak, hogy a nagy színész — egyben a Kamara elnöke is? — Nincs. Miért volna? — Teszem azt, jönnek-e sokan protek­cióért a gyöngéd lelkületű hitveshez, hogy legyen irgalommal azok iránt, akik iránt az elnök nincs irgalommal ? . . . — Értem. S itt mindjárt belekapaszko­dom ebbe a szóba, hogy irgalom. Tudom jól, sokan azt hiszik, hogy az igen, vagy nem kérdése kizárólag tőle függ. Tévedés. Kizáró­lag tőle nem függ semmi és abban, ami tőle függ, kivétel nélkül mindent megtesz, amit csak megtehet. Csak az emberek nem hajlandók az orruknál tovább látni. Ami magát a kér­dést illeti, előfordult, hogy megszólalt a telefon, vagy eljöttek ide személyesen, hogy szeretnének a kamara tagjai lenni, dehát én a világon semmihez nem értek, nem tudom, hogy mit és hogyan kell csinálni, ilyenkor mindig megadtam a Kamara címét, aztán elmentek és vagy felvették őket, vagy nem. Nem avatkoztam és nem avatkozom soha semmibe. Feri ki is kérné magának. Hiva­tásbeli dolgokról még csak nem is beszél­getünk, legfeljebb színészetről, szerepekről... Escher mester elcsettenti a gépet. Az el­nökné megszólal: — Az Isten áldja meg, ha lehet, azért jó legyen a kép. (Escher sértődött arcot vág.) Na nem, nem, ne legyen megsértve, mert kilenc év alatt, amióta Feri felesége vagyok, annyi képet csináltak rólam és mindegyiken úgy nézek ki, hogy meg kell ijedni tőlem, igazán rámférne már egy jó kép ... Szóval, akik többnyire látják, hogy én mennyire nem értem a dolgokat és mennyire tájéko­zatlan vagyok, egészen biztosan valami ilyes­mit gondolnak magukban: „Uram Isten, de buta felesége van ennek a Kiss Ferencnek", — dehát mit csináljak, én a világ legtájéko­zatlanabb embere vagyok . .. — Színház, mozi? — Sokat járok színházba, moziba, amióta és amíg Feri tanul, így mind a ketten kitű­nően elfoglaljuk magunkat. Én pedig magam­ról nem képzelek többet, mint hogy jó part­nere vagyok az uramnak és igyekszem minden tekintetben megkönnyíteni az életét. — És mint asszonyt nem bántja, hogy úton-útfélen hallhatja, hogy az elnököt — hogy szidják? — Erre kettőt felelek. Egy: hogy nem Feri találta ki a dolgokat. Kettő : azt nem is tudják elképzelni az emberek, ha valaki egy munkát vállal, azt igyekszik jól és hittel elvégezni. Feri nem csinál semmit, ami nem százszázalékos meggyőződése. Nehéz időket élünk és a nehézségeket is viselni kell vala­kinek, így kell nézni az elnökségét is .. . Egész tűzbe jön a kis méltóságos asz­­szony. Olyan mint egy fáklya, sistereg és füstölög s mond még néhány olyan dolgot, amelyeket én, mint tapasztalt, öreg róka feljegyzek ugyan, de nem írok ide. Ezer szerencse, hogy csengetnek és vendégek érkeznek teára, Szeleczky Zita és az ura, Haltenberger mérnök úr. Zita édes és vará­­zsos, mint egy muránói üvegvirág, a férje szikár és izmos és inas, mint egy gerelydobó. . .. S rettentő csevetelés támad, a kedves kis barack­virág Zita elhozta magával az elnökkel Olaszországban forgatott filmjének képeit, azt nézegetik most összebújva, az elnöknének rettentően tetszik az elnök arc­kifejezése, Haltenberger igazgató közben (kijavít, hogy ő nem igazgató, hanem egy­szerű mérnök) parázs vitába kezd velem minden téma fölött, amibe belekezdek s mikor erre kimerülten valamilyen kis meg­jegyzést teszek, az igazgató, (csak azért is)­­főmérnök úr neje megvédi Gyulát (ez a keresztneve), hogy: „Gyula már ilyen, ő mindenen szeret vitatkozni, de Tart pour Tart", s hogy legyen szerencséjük legköze­lebb egy kis vitaestre. Megígérem, hogy alkalomadtán . . . Bár jobban szeretek hallgatni, mint vitatkozni. Régen nem vitatkozom én már senkivel és semmi fölött. . . . Legyen igaza — mindenki másnak. De azért elmegyek. .. kedvéért... (c.z.) AZ ELN­ÖK FELESÉGE.A INTIM BESZÉLGETÉS KISS FERENCNÉVEL, A SZÍNÉSZKAMARA ELNÖKÉNEK FELESÉGÉVEL Kata méltóságos nyilatkozik... Kata és Zsa esevetelnek ... (Escher felv.) Új kaland az, melyről verset faragok. Primadonnánk keltett bennem haragot, s így érzem, hogy bitorolja posztomat, ha látom, hogy autogrammot osztogat. Elmeséltem barátnőmnek bánatom. Őneki is rém tetszett, hogy támadom, Színház után, bosszantó is csakugyan. Néha tízen várnak rá a kapuban. Másnap este kis barátnőm félrevont, Pipi, súgta, félre bánat, félre gond. .Amiért már szived lelked rég eped. Ma este a primadonnát égeted.

Next