Film Színház Irodalom, 1941. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1941-11-28 / 48. szám

A lokálban föleső limonádét iszik a közönség, amely nagyobbrészt igen fiatal hölgyekből ke­rül ki... A malac-dizőztől az ábrándos 1 RÁCZ VALÉRIÁHOZ látogattunk el, aki az úgynevezett akvárium­­kávéházban zengi ábrándos sanszonjait, szabadon Török Erzsi modorában, torockói színes kosztü­mökben, balladaénekesnői ambíciókkal. Ő a kávé­házi Basil­ides­ Sanszonjaiban sokat szerepel »Bíró uram! bíró uram!«, továbbá a » me­nyecske«, a »páva« és a »legény« szavak. A legé­nyek« közben sört isznak és kis üveg Veltelinit, esetleg feketét. Vali is prolomgációs dizőz. A rek­lám szerint is elér egy színházi előadással­. In­nen merész elhatározással, minthogy éppen arra jött a 16-os villamos, átvandliztunk Budára, a Rózsadomb-kávéházba, ahol mint mitugrá­sz­­dizőz, a kis DÁN KLÁRI működik. Vakítóan szekszepiles csipke- és taft­­toalettekben, esetleg stilizált parasztgúnyában énekli sanszonjait ez a kökényszemű kis barna, aki legszívesebben sarkantyús csizmában éne­kelne francia dalokat, rokokótoalettekben ma­gyar nótákat és Mogyoróssy önkéntes­­huszár­­atillájában jazzdalokat. . . Stílusérzék! Ezután­­nagyobbszabású és expedíciójellegű vállalkozásba fogtunk, nekivágtunk a Lövölde­­térnek, melynek sarkán, az egyik kávéházban egy pesti emigráns dizőz, VÖRÖS ANIKÓ kábítja és andalítja a többé-kevésbé külvárosi klímához szokott szíveket. Cigányzenekar műkö­dik a kávéházban s a szép, szívarcú elizőrt egy asztalnál környékbeli haloitnok társaságában látjuk dorbézolni több battéria édes furmint mel­lett. Brrr... (Nem szeressük az édes furmintot.) Anikó nem is olyan régen még a Belvárosban működött, szép, karcsú, barna leány, hangja is van, nem is értjük, hogy kerül ide, a távol­­keletre. Az asztaloknál ballonsör járja és szap­panhabbal töltött gyanús torta díszeleg az üveg­­tartón, vedlett macskaprémes delnők és gyanús tartalmat sejtető aktatáskás férfiakból áll a törzsközönség, amely viharos tapsban tör ki, amikor Anikó fellibben a pódiumra és bemondja a híres Lucienne Boyer-szám címét: »Tonjours la mêm­e chanson . ..« Tisztára banjalukai han­gulat volt vagy inkább moszták­. A k. u. k. had­erő tisztjeit szórakoztatta a hölgytam­burás zene­kar akkoriban (1913-ban) a Kral Petar kávéház­ban, hasonló sikerrel... Egy fokkal delikátabb atmoszférát lehelt magá­ból az az országháztéri­­kávéház, ahol a szép és elegáns SZÖNYILENKÉT hallgattuk meg. (Most hozott neki az angyal egy húszezerpengős nerzbundát.) Hiába, ha még­­egyszer születnék, csakis dizőznek mennek. Lenke is inkább a belsőbb perifériákról ismeretes, ő is volt már külországban, ha jól emlékszünk, Kairóban, Egyiptomban. De visszahozta a szíve. Lenke komoly márka a dizőzbirodalomban, van­nnak tántoríthatatlan hívei és rajongói. Az Országház­ térről újból a Belvárosba láto­gattunk el, egy finom belvárosi kávéház szute­­rénjébe, ahol GÁBOR MAGDA úrhölgy, a Belvárosi Színház volt művésznője énekel. Főleg Alpár Gitta számait favorizálja, mert úgynevezett nagykiterjedésű hangja van. Szép fekete leány és nagyon csillog a szeme... Végül a híres HARMONIKÁS GIZI-t látogattuk meg egy sörözőben. Gizi, aki már a Vígszínház színpadán is szerepelt egy darabban, mint harm­onikaművésznő, orientális jellegű ék­szerekkel felcicomázva, szőke tankként ül a ven­dégek között és énekli dalait. »Cini­, cini, cincog az egér, nincs itthon a cica, senkitől, se fél.. .« A portersört habzsoló közönség vígan beleénekel a híres Gizi harmonikadalába. Vele be is fejeztük kör- és őrjáratunkat, mert indult az utolsó villamos hazafelé, így, belátjuk, nagyon is hiányos beszámolónk a pesti dizőzdzsun­­gelről, amelyben akad olyan világító pont is, mint amilyen Fellegi Teri, Tóth Böske, Major Ida s hol vannak még a különböző Cseh Isák, Angyal Sá­rik és Rákospalota csalogánya, Hlavács Esztike... No majd pótoljuk legközelebb. Vörös Anikó, a pesti­r távolkeleti redszőr Gábor Magda, a széphangú ... Dán Klári, a szekszepiles Harmonikás Gizi, a szőke tank... (Escher­­elv.) Most láttam, hogy sorsom milyen mostoha. Hozzám képest úz a gesztenyéskofa. Egyszer érzem, hogy a szívem megremeg S anélkül, hogy egy percet is vesztenék. Néni, mondtam, süssön nálam gesztenyét! S nem kell hozzá szén és koksz, vagy fa­rakás. Egész télen tütve lesz majd a lakás.

Next