Film Színház Irodalom, 1941. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1941-11-28 / 48. szám
A lokálban föleső limonádét iszik a közönség, amely nagyobbrészt igen fiatal hölgyekből kerül ki... A malac-dizőztől az ábrándos 1 RÁCZ VALÉRIÁHOZ látogattunk el, aki az úgynevezett akváriumkávéházban zengi ábrándos sanszonjait, szabadon Török Erzsi modorában, torockói színes kosztümökben, balladaénekesnői ambíciókkal. Ő a kávéházi Basilides Sanszonjaiban sokat szerepel »Bíró uram! bíró uram!«, továbbá a » menyecske«, a »páva« és a »legény« szavak. A legények« közben sört isznak és kis üveg Veltelinit, esetleg feketét. Vali is prolomgációs dizőz. A reklám szerint is elér egy színházi előadással. Innen merész elhatározással, minthogy éppen arra jött a 16-os villamos, átvandliztunk Budára, a Rózsadomb-kávéházba, ahol mint mitugrászdizőz, a kis DÁN KLÁRI működik. Vakítóan szekszepiles csipke- és tafttoalettekben, esetleg stilizált parasztgúnyában énekli sanszonjait ez a kökényszemű kis barna, aki legszívesebben sarkantyús csizmában énekelne francia dalokat, rokokótoalettekben magyar nótákat és Mogyoróssy önkénteshuszáratillájában jazzdalokat. . . Stílusérzék! Ezutánnagyobbszabású és expedíciójellegű vállalkozásba fogtunk, nekivágtunk a Lövöldetérnek, melynek sarkán, az egyik kávéházban egy pesti emigráns dizőz, VÖRÖS ANIKÓ kábítja és andalítja a többé-kevésbé külvárosi klímához szokott szíveket. Cigányzenekar működik a kávéházban s a szép, szívarcú elizőrt egy asztalnál környékbeli haloitnok társaságában látjuk dorbézolni több battéria édes furmint mellett. Brrr... (Nem szeressük az édes furmintot.) Anikó nem is olyan régen még a Belvárosban működött, szép, karcsú, barna leány, hangja is van, nem is értjük, hogy kerül ide, a távolkeletre. Az asztaloknál ballonsör járja és szappanhabbal töltött gyanús torta díszeleg az üvegtartón, vedlett macskaprémes delnők és gyanús tartalmat sejtető aktatáskás férfiakból áll a törzsközönség, amely viharos tapsban tör ki, amikor Anikó fellibben a pódiumra és bemondja a híres Lucienne Boyer-szám címét: »Tonjours la même chanson . ..« Tisztára banjalukai hangulat volt vagy inkább moszták. A k. u. k. haderő tisztjeit szórakoztatta a hölgytamburás zenekar akkoriban (1913-ban) a Kral Petar kávéházban, hasonló sikerrel... Egy fokkal delikátabb atmoszférát lehelt magából az az országháztérikávéház, ahol a szép és elegáns SZÖNYILENKÉT hallgattuk meg. (Most hozott neki az angyal egy húszezerpengős nerzbundát.) Hiába, ha mégegyszer születnék, csakis dizőznek mennek. Lenke is inkább a belsőbb perifériákról ismeretes, ő is volt már külországban, ha jól emlékszünk, Kairóban, Egyiptomban. De visszahozta a szíve. Lenke komoly márka a dizőzbirodalomban, vannnak tántoríthatatlan hívei és rajongói. Az Országház térről újból a Belvárosba látogattunk el, egy finom belvárosi kávéház szuterénjébe, ahol GÁBOR MAGDA úrhölgy, a Belvárosi Színház volt művésznője énekel. Főleg Alpár Gitta számait favorizálja, mert úgynevezett nagykiterjedésű hangja van. Szép fekete leány és nagyon csillog a szeme... Végül a híres HARMONIKÁS GIZI-t látogattuk meg egy sörözőben. Gizi, aki már a Vígszínház színpadán is szerepelt egy darabban, mint harmonikaművésznő, orientális jellegű ékszerekkel felcicomázva, szőke tankként ül a vendégek között és énekli dalait. »Cini, cini, cincog az egér, nincs itthon a cica, senkitől, se fél.. .« A portersört habzsoló közönség vígan beleénekel a híres Gizi harmonikadalába. Vele be is fejeztük kör- és őrjáratunkat, mert indult az utolsó villamos hazafelé, így, belátjuk, nagyon is hiányos beszámolónk a pesti dizőzdzsungelről, amelyben akad olyan világító pont is, mint amilyen Fellegi Teri, Tóth Böske, Major Ida s hol vannak még a különböző Cseh Isák, Angyal Sárik és Rákospalota csalogánya, Hlavács Esztike... No majd pótoljuk legközelebb. Vörös Anikó, a pestir távolkeleti redszőr Gábor Magda, a széphangú ... Dán Klári, a szekszepiles Harmonikás Gizi, a szőke tank... (Escherelv.) Most láttam, hogy sorsom milyen mostoha. Hozzám képest úz a gesztenyéskofa. Egyszer érzem, hogy a szívem megremeg S anélkül, hogy egy percet is vesztenék. Néni, mondtam, süssön nálam gesztenyét! S nem kell hozzá szén és koksz, vagy farakás. Egész télen tütve lesz majd a lakás.