Film Színház Irodalom, 1941. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1941-12-19 / 51. szám

%uAs­­tnji (RoM­i, Zwffoyex, Ua W­imai) A legtökéletesebb­ eljárással, vitaminnal készült krémek. Ara IkjU. 8.5 ° P. Minden eddigit felülmúló ha­tású folyékony arctisztító és tápláló. Ara 5.5­, 8.5# P. Áss utolsó simításhoz az arc ham tagságának fokozására a lehellettínont M­ira Bell nádort. Ara S.— P. Kizárólag a Mira Bell egyed árusítóknál kapható. KÉSZÍTI: M­IR DELORME BUDAPEST, V.: MAHR JENŐ-U 3 A Film-Színház-Irodalom legutóbbi számai­ban Herczeg Ferenc, M­áritz Zsigmond és Szabó Dezső feltünést keltő nyilatkozatokat tet­tek a magyar filmgyártás problémáiról. A leg­nagyobb magyar írók nyilatkozatai nemcsak a szakkörökben, de a közönség széles rétegeiben is élén­k viasz hangra találtak és szerkesztőségünkbe számtalan reagáló levél érkezett mozisoktól, film­­gyártóktól, rendezőktől, színészektől, akik azono­sítják, avagy vitatják az írók nem egyszer szi­­gorú megállapításait. A kérdés mindenképpen közérdekű: mi a helyes és mi a helytelen a mag­y­a­r f­ilmgyártásba­n, A helyes úton járunk tehát, amikor az ankétot folytatjuk és ebben a nemzeti kultúránkat érintő ügyben most újabb nyilatkozatokat közlünk. írók és köl­­tők szólalnak meg — a kritika joga elsősorban az övék — és adnak választ arra a kérdésre: m­i tetszik, mi nem tetszik a magyar fil­mekben? BABAY JÓZSEF: — Tetszik a szegénységét büszkén eltitkoló szegénysége. — Nem tetszik, hogy az író még mindig harmadrangú szerepet tölt be a magyar film­gyártásban. BARABÁS PÁL: — Azt hiszem, ugyanúgy va­gyok, mint mindenki, aki filmet ír: a saját filmjeim nem tetsze­nik. A többiek? Minden méternél tudom a nehézségeket, amelyek között készült, — tehát el­ va­gyok ragadtatva attól, hogy egy­általában elkészült. BART­ALIS JÁNOS: — A magyar filmek tárgyválasztása nem mindig szerencsés. A tárgy le­gyen igazi költői és írói alkotás. Azért jók a kiváló regények ás színdarabok filmrevitelei, mert bennük ez iró ás költő jelenlétét érezzük. A rendezés maradjon he az író elgondolásához, hamisítani és megalkudni. BECZÁSSY JUDIT: — Filmgyártásunk még ma sem­m­i hiba nélkül való, de csupa tehetség témában, rendezésben és a szer sz­replőiben. Szeretem. De nem sze­­retem, ha akkor is a műteremhez ragaszkodik, ha a cselekmény a szabadba vágyik. BEREND MIKL­ÓSNÉ: — A film az, amelyik az iro­dalmat vizuálisan és dinamiku­san tudja közölni az embermil­liókkal és hangosan! Zenével alá­festi a hangulatot, érzéseket. Száz dekorációval kiteljesíteni tud­ja a kortörténelmi miliőt. Jelmezek­kel, maszkokkal emberkarakterek­ket közelhez és ez a legfontosabb: felejthetetlenné tud tenni helyzeteket BETHLEN MARGIT: — A magyar filmek közül a leg­jobban a Zilahy-produkciókat sze­retem, mert ezek, bár színdarab­ból, regényből készülnek, mégis megfelelnek azoknak a követel­ményeknek, amelyeknek a nagy francia rendezők filmjei után tá­maszt a közönség. BIBÓ LAJOS: — Mi tetszik? Filmeseink bátorsága és irodalmi elszántsága, amellyel a ki­fejezésnek és a közlésnek ezt az és művészi termését véglegesen megrög­­zítették a saját szellemi színvonalu­kon. Mi nem tetszik? Filmeseink sze­mérmessége, amellyel eddigi alkotásai­kat túlzott szerénységgel ,a magyar film­ igénytelen címszava alatt szerepeltetik. BOHUNICZKY SZEFI: — Nekem nagyon tetszik film­jeink bátor leleményessége, ami­vel sokrétegű társadalmunknak úgyszólván minden alakját életre hívta már. Csak kár, hogy ha a megfelelő alakítás egy-egy típust, sikerre vitt, ezt annyi változat­­b­an és addig ismétlik, míg a bátorság ügyességgé, a lelemény élelmességgé torzul. A retes,­és bár­sonyossá teszi az arcot. S.5# BÓKAY JÁNOS: — Bevallom, nagyon keveset járok moziba nagy elfoglaltságom miatt és így nem érzem magam hivatva, hogy a magyar filmről bírói véleményt mondjak. Ami legjobb a magyar filmben, az kétségtelenül a színész, vagyis a színészmatéria. Megfelelő rendezőgárdával és for­gatókönyvekkel ebből a rendkívüli magyar színész­­gárdából nagyszerű dolgokat lehetne ki­hozni. BÓNYI ADORJÁN: — A magyar fllmben mi tetszik? Elsősorban a levegő, a táj, a nyelv. A problémája (ha van!), közel áll hoz­zám, talán az enyém is, öröme, fáj­­dalma a mi örömünk, a mi fájdalmunk, egyszóval, a magyar címben az tet­szik, hogy magyar. — Mi nem tetszik? A szegény­ szag. Azonkívül nagyon hiányzik az elmélyülés a rendező és a művészek között. BOZZAY MARGIT: — A magyar filmek még a há­ború közbejötte nélkül is euró­pai színvonalon állnának, ha... nem az üzlet mozgatná őket. Mert az üzlet nem egyszer a remek forgatókönyv, a kitűnő rendezés, a kiváló szereplők ellenére is meghamisítja telküket DALLOS SÁNDOR: — A kérdés két részből áll. Az elsőre röviden válaszolhatok, a második megérdemelne egy női ankétot. (Bár felesleges — ez a körkérdés is.) Tetszik a feliratok külalakja. (Nem a szövegük, az istenért!) És kivétel nélkül a fil­meken­ szereplő magyar tájak. FEKETE ISTVÁN: — Mi tetszik a magyar filmben? Az, hogy a nehézségek között is új utakat és a valóságot kezdi keresni. Az, hogy elhagyja már a mindenáron előráncigált négyes­fogatot, a vidéki kúriák hazug, muzsikába fulladt hangulatát, a hétköznap is gyolcsgatyás vagy proletárízű parasztot. FENDRIK FERENC: — Nem tetszenek: a sablonná lett dolgok, az elkoptatott témák, »bemondások«, sztárok s egyebek. Viszont tetszenek néha új rende­zői ötletek, amelyek — mondom, csak néha — életet tudnak önteni még az említett elkoptatott té-FÓTHY JÁNOS: — Nem tetézik, elsősorban, a szüzsé, alig láttam magyar filmet, amelynek életönkhöz, lelkünkhöz, a mai ember igazi problémáihoz, örömeihez, bánatai­hoz a legtávolabbi köze is lett volna. Nem tetszik, hogy nálunk előbb lesz valakiből rendező, aztán kiderül, hogy... csinálni. GEDÉNYI MIHÁLY: — Nem tetszik, hogy a magyar film még mindig inkább közgaz­dasági, mint művészeti műfaj; hogy sokszor tőkések, hitelek vi­­libristák és kávéházi megmenest alkotnak — írók, rendezők he­lyett. Nem tetszik a filmmel kap­csolatos művészeti ágak lassú eliparosítása. Tet­szik, hogy egyre több újszerű téma kerül a dinom-dallamos operettbörleszkek helyébe. GULÁCSY IRÉN: — Szóhoz kellene segíteni a ma­gyar filmgyártásnál a történelmet is. Vállalom a gyanút, hogy most hazabeszéltem, bár elárulhatom, hogy egy nem-történelmi regényem filmesítése körül már több mint egy éve folyik az alku. Nem megyek bele. A regény­­.. mákba is, nem tud filmet

Next