Film Színház Irodalom, 1941. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1941-11-21 / 47. szám

»Köpü­ll, köpü­li, köpüli...« Kiss Manyi saug.ént énekel Sok huzavona után a Pódium visszakerült abba a helyiségbe, ahonnan né­hány év előtt elindult, a Mérleg­ utcába. Én mint kö­zönség a kalmré hangulatá­hoz stílszerűbbnek találom a mostani termet a tavalyi­nál. Röpke tréfáknak, egy­perces ötleteknek nem kell szélesnyílású, komoly szín­pad, pontosan elég egy Pódium, mint ahogy a ka­nári számára sem csinálnak sasokra méretezett kalitkát. Őszintén szólva kissé féltem ettől a premiertől. Békeffy László a maga gunyoros szel­lemével nyugtalanító jelenség a mai világban, ahol annyi mindenféle szempontot kell tekintetbe venni. A régi idők­ben az volt a jelszó, hogy difficile est satiram non scri­­bere — most nyugodtan megfordíthatjuk a tételt: difficile est satiram — scribere! Szerencsére, a kis színház ezúttal megtalálta a helyes mértéket és ha el is helyez tréfában és konferanszban néhány csípős megjegyzést, ezek inkább csiklandoznak, mint égetnek. Az emberek élete ma által­­ában nem éppen rózsás, de mutassanak nekem egy világ­várost egész Európában, ahol csak megközelítőleg is ilyen rendezett körülmények között élnek az emberek, mint nálunk. Hogy van kel­lemesebb szórakozás is, mint olyan villa­moson utazni, amely­nek lépcsőiről fürtök­ben lógnak le az em­berek, azt jól tudjuk. De milyen jó, hogy egyáltalán lehet villamoson utaz­ni! Mindezt csak azért mondom, mert Békeffy főként a köz­lekedés kényelmetlen­ségeit fejtette ki, ám nem is hízelgő formában. Békeffy telefonjelenete és a »Csomó” című vígjáték melyet Hindy András írt francia ötletből­ Békeffy Lászlót, a színészt ugratja ki erősen az átlag fölé. Kiss Manyi mint vidéki úrilány ezer ■apró játékötlettel tarkítja szerepét. Ő a kabaré koboldja, de ha igazán szívem szerint akarok beszélni, akkor a kri­tika nagy érdemrendjét mégis Vágó néninek adnám azért az igazán megrázó emberi alakításért, amit az »Édes­anyám« című kis lírai darabban produkál. Még nagy szín­padon is ritkán látni ilyen csodálatosan nemes játékot. Az együttes minden tagja a helyén van. Berki József egy árnyalattal sem maradt egykori teljesítményei mö­gött, a hölgyek közt nagyon szép jelenség Körösi Palette, de egytől-egyig jók Tompa, Andgy, Romváry, Hegyi, Féja Magdolna és Déghy Piri. Ha valakit elfelejtet­tem volna megemlíteni, bo­csásson meg (nem volt még kész a Programm), legköze­lebb — duplán kiírom a 3. A történeti Vígjáték magas színvonalú művelőjének, Tóth Kálmánnak »A király házasodik« című víg­játéka kell életre egy délutánra a Magyar Művelődés Háza lelkes közönsége előtt. A nyolcvan esztendő, ami a darab bemutatója óta eltelt, kevés nyomot hagyott a frisspergésű játék arculatán, lévén tör­ténelmi játék s nem »modern­, hogy már emiatt is magában hordaná az avatagságot. A legtágasabb és legnépesebb pesti szín­ház hálás és vidám publikumának gyakran felcsattanó tapsai és kacagásai bizonygatták, hogy a darab ma is kombattáns víg­játék, mint annak idején volt, mikor az egykorú sajtóforrások lelkendezve számoltak be példátlan sikeréről: a darab 1863—67 között tírd és mondd­ tizenhatszor ment! A Nemzeti Színház kosztümben kifogástalan gárdája sok gonddal ajnározta a tizen-nemtudomhányadik előadást, finom színekkel hangsúlyozva ki Tóth Kálmán eredeti intencióit: a korában oly divatos bohózati vígjáték helyett a hangfogós, vá­lasztékos vígjátéki stílust. G­obb­y Hilda mint bölcs és mindent­­tud,a anyakirálynő, U­n­g­v­ár­y László a nem ennyire bölcs, de szerelmes ifjú király, Lukács Margit, a fiatal boszorkány, Olty Magda, Major Tamás, Matány Antal, mind — mintha keretből léptek volna ki. Színész és szerep kosztümösen vannak legközelebb egymáshoz.4. Akadémiai vizsgaelőadáson nem jártunk még oly közel a­gyNagy“­színpadhoz, mint ebben az évben, mely hosszú évek óta a legtehetségesebb és legsokoldalúbb színész-rajt bocsájtja ki az Aka­démia kapuján. Az Ocskay brigadéros­ előadása — melynek nézőterén maga Herczeg Ferenc is ott volt, — két olyan színészt vetett fel, akikről a legnagyobbat is hajlandók vagyunk feltételezni. Szakai Ferenc, akire már legutóbb is felfigyeltünk, az erős indulatú, vérbő színpadi figurák tehetséges örököse. Színpadi mozgása, a szöveg és mozdulat egybefonódása máris egyéni színt ad alakításainak. Sőt, annyira jónak látjuk, hogy féltenünk kell egy később emiatt beköszönt­­hető esetleges modorosságtól. Hogy enyhítsünk az ily módon könnyen veszedelmessé válható elismerésen, megemlítjük, hogy beszéd­techni­kában, tiszta kiejtésben még van néhány lépése — a hibátlanig. A másik akit ki kell emelnünk, C­s­á­k­á­ny­i László. Nála éppen ez a hiány oldódik meg szerencsésen : kivételesen jól beszélő színész. Filozofikus drámákra tepnett fuing és beszéd. Benne látjuk az akadémikusok között mindig oly ritka modern, zakkós játékstílus kirendeltjét. Egy­szerű, sallangtalan. S­z­em­er­e Vera és Nagy Anna tetszett a hölgyek közül, játékuk azonban nem volt bemutatkozó­ jellegű; a férfiak drámája a ,fbrigadéros“, szűk kézzel méri a női szerepeket. A férfiak közül rangsorban D­öm­s­ö­di János következik, majd talán Halász Géza__ l’app Antal nevét. 2. Tompa Béla és Markovits An­dor a mennyország kapujában (Pódium: Hol volt, hol nem volt) Berky József, Féja Magdolna és Békeffy a »Csomó« című kis tréfában EddáJuuL^juJ.au. tlla_ Lukács Margit, a velencei Olty Magda egy szende törte­­özvegy nelmi mosoly kellős közepé­­ben Magyar Művelődés Háza: A király házasodik Szem­ere Vera és Szakai Ferenc Akadémiai vizsgaelőadás Nagy Annus és Ocskay brigadéros ____ András (Cseber felv.)

Next