Film Színház Irodalom, 1941. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1941-11-21 / 47. szám
»Köpüll, köpüli, köpüli...« Kiss Manyi saug.ént énekel Sok huzavona után a Pódium visszakerült abba a helyiségbe, ahonnan néhány év előtt elindult, a Mérleg utcába. Én mint közönség a kalmré hangulatához stílszerűbbnek találom a mostani termet a tavalyinál. Röpke tréfáknak, egyperces ötleteknek nem kell szélesnyílású, komoly színpad, pontosan elég egy Pódium, mint ahogy a kanári számára sem csinálnak sasokra méretezett kalitkát. Őszintén szólva kissé féltem ettől a premiertől. Békeffy László a maga gunyoros szellemével nyugtalanító jelenség a mai világban, ahol annyi mindenféle szempontot kell tekintetbe venni. A régi időkben az volt a jelszó, hogy difficile est satiram non scribere — most nyugodtan megfordíthatjuk a tételt: difficile est satiram — scribere! Szerencsére, a kis színház ezúttal megtalálta a helyes mértéket és ha el is helyez tréfában és konferanszban néhány csípős megjegyzést, ezek inkább csiklandoznak, mint égetnek. Az emberek élete ma általában nem éppen rózsás, de mutassanak nekem egy világvárost egész Európában, ahol csak megközelítőleg is ilyen rendezett körülmények között élnek az emberek, mint nálunk. Hogy van kellemesebb szórakozás is, mint olyan villamoson utazni, amelynek lépcsőiről fürtökben lógnak le az emberek, azt jól tudjuk. De milyen jó, hogy egyáltalán lehet villamoson utazni! Mindezt csak azért mondom, mert Békeffy főként a közlekedés kényelmetlenségeit fejtette ki, ám nem is hízelgő formában. Békeffy telefonjelenete és a »Csomó” című vígjáték melyet Hindy András írt francia ötletből Békeffy Lászlót, a színészt ugratja ki erősen az átlag fölé. Kiss Manyi mint vidéki úrilány ezer ■apró játékötlettel tarkítja szerepét. Ő a kabaré koboldja, de ha igazán szívem szerint akarok beszélni, akkor a kritika nagy érdemrendjét mégis Vágó néninek adnám azért az igazán megrázó emberi alakításért, amit az »Édesanyám« című kis lírai darabban produkál. Még nagy színpadon is ritkán látni ilyen csodálatosan nemes játékot. Az együttes minden tagja a helyén van. Berki József egy árnyalattal sem maradt egykori teljesítményei mögött, a hölgyek közt nagyon szép jelenség Körösi Palette, de egytől-egyig jók Tompa, Andgy, Romváry, Hegyi, Féja Magdolna és Déghy Piri. Ha valakit elfelejtettem volna megemlíteni, bocsásson meg (nem volt még kész a Programm), legközelebb — duplán kiírom a 3. A történeti Vígjáték magas színvonalú művelőjének, Tóth Kálmánnak »A király házasodik« című vígjátéka kell életre egy délutánra a Magyar Művelődés Háza lelkes közönsége előtt. A nyolcvan esztendő, ami a darab bemutatója óta eltelt, kevés nyomot hagyott a frisspergésű játék arculatán, lévén történelmi játék s nem »modern, hogy már emiatt is magában hordaná az avatagságot. A legtágasabb és legnépesebb pesti színház hálás és vidám publikumának gyakran felcsattanó tapsai és kacagásai bizonygatták, hogy a darab ma is kombattáns vígjáték, mint annak idején volt, mikor az egykorú sajtóforrások lelkendezve számoltak be példátlan sikeréről: a darab 1863—67 között tírd és mondd tizenhatszor ment! A Nemzeti Színház kosztümben kifogástalan gárdája sok gonddal ajnározta a tizen-nemtudomhányadik előadást, finom színekkel hangsúlyozva ki Tóth Kálmán eredeti intencióit: a korában oly divatos bohózati vígjáték helyett a hangfogós, választékos vígjátéki stílust. Gobby Hilda mint bölcs és mindenttud,a anyakirálynő, Ungváry László a nem ennyire bölcs, de szerelmes ifjú király, Lukács Margit, a fiatal boszorkány, Olty Magda, Major Tamás, Matány Antal, mind — mintha keretből léptek volna ki. Színész és szerep kosztümösen vannak legközelebb egymáshoz.4. Akadémiai vizsgaelőadáson nem jártunk még oly közel agyNagy“színpadhoz, mint ebben az évben, mely hosszú évek óta a legtehetségesebb és legsokoldalúbb színész-rajt bocsájtja ki az Akadémia kapuján. Az Ocskay brigadéros előadása — melynek nézőterén maga Herczeg Ferenc is ott volt, — két olyan színészt vetett fel, akikről a legnagyobbat is hajlandók vagyunk feltételezni. Szakai Ferenc, akire már legutóbb is felfigyeltünk, az erős indulatú, vérbő színpadi figurák tehetséges örököse. Színpadi mozgása, a szöveg és mozdulat egybefonódása máris egyéni színt ad alakításainak. Sőt, annyira jónak látjuk, hogy féltenünk kell egy később emiatt beköszönthető esetleges modorosságtól. Hogy enyhítsünk az ily módon könnyen veszedelmessé válható elismerésen, megemlítjük, hogy beszédtechnikában, tiszta kiejtésben még van néhány lépése — a hibátlanig. A másik akit ki kell emelnünk, Csákányi László. Nála éppen ez a hiány oldódik meg szerencsésen : kivételesen jól beszélő színész. Filozofikus drámákra tepnett fuing és beszéd. Benne látjuk az akadémikusok között mindig oly ritka modern, zakkós játékstílus kirendeltjét. Egyszerű, sallangtalan. Szemere Vera és Nagy Anna tetszett a hölgyek közül, játékuk azonban nem volt bemutatkozó jellegű; a férfiak drámája a ,fbrigadéros“, szűk kézzel méri a női szerepeket. A férfiak közül rangsorban Dömsödi János következik, majd talán Halász Géza__ l’app Antal nevét. 2. Tompa Béla és Markovits Andor a mennyország kapujában (Pódium: Hol volt, hol nem volt) Berky József, Féja Magdolna és Békeffy a »Csomó« című kis tréfában EddáJuuL^juJ.au. tlla_ Lukács Margit, a velencei Olty Magda egy szende törteözvegy nelmi mosoly kellős közepében Magyar Művelődés Háza: A király házasodik Szemere Vera és Szakai Ferenc Akadémiai vizsgaelőadás Nagy Annus és Ocskay brigadéros ____ András (Cseber felv.)