Film Színház Irodalom, 1942. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1942-02-13 / 7. szám

Ez a rovat a nagy közönségé. Mindenki elmondhatja a legtel­jesebb szólásszabadsággal véleményét színházról. Hímről, képző­­művészetről, irodalomról, egyegy alakításról, rendezésről, dísz­letekről, zenéről, és általában minden aktuális problémáról. Egy kikötésünk van csupán: a hozzászólások nívósak, szellemesek és rövidek legyenek. Harsányi Zsolt darabja a BOLOND­ASVAYNÉ méltán Bajor Gizi legparádé­­sabb, de eg­yben életének leg­nehezebb szerepe is. Reiber Károlyné vendéglős nej© ba­jor? csúcsteljesítményt látott ebben a történelmi levegőjű da­rabban, magyar színpadom? Csak Bajor Gizi viszi a darabot. Jávor sok helyen túloz, talán nem is neki való ez a szerep. A téma bi­zony egy kissé erőltetett. A rendezés kifogástalan. Az Andrássy Színház új da­rabjának A VIHAROS SZERELEM-nek kü­lön érdekessége van: Muráti énekel. A közönség elsősorban az éneklő Marátira kíváncsi­ és talán ezért került ki a tábla: »A mai előadásra minden jegy elkeltt. Hegedűs Vilmos főtiszt­viselő nem ért egyet az újság­­kritikákkal. — Miért rossz ez a darab? Mi kell a tuai embernek?—Vidám gondtalanság! Hat per­ig hiány — Először is azért néztem meg a darabot, mert Harsányi Zsoltot nagyon szeretem, aki­nek ezt a darabot már Bajor kedvéért is meg kellett írnia. Várjon mikor kap Bajor még egyszer ilyen széles s­kálájú szerepet? Sokan azt­ mondják, hogy Bajor már nem tud újat adni. Milyen élénk cáfolat erre a mostani alakítása. Furcsa téma, remek szereposztás, nagy­szerű rendezés, — így jellemez­hetem legjobban Harsány­i da­rabját. A ti­do József egyetemi hall­gatóból a fiatalos hevület szól: — Sok a közhely a darabban. Mikor láltunk már új hangot a talmiul megkapjuk a Viharos szerelemben. Remek Losonczi De­zső sanzonja, a »Válók ..Mu­­ráti elragadó. És a ruhái! A ren­dezés valóban Vaszary János szakavatottságát dicséri. Végre a kis Latabárt is lehet látni már színpadon! Hölgyek, urak, gyorsan menjenek el az An­drássy Színházba! Bálint Károlyné, igazgató fe­lesége szintén búfelejtőt látott ebben a vidám zenés vígjáték­ban. — Megmondom őszintén, mint nő elsősorban azért néztem meg a darabot, mert­ Murráti ruhái­nak már híre van az egész vá­rosban. Ettől függetlenül szel­lemesnek és ötletesnek tartom mély emberi problémákat. Két órai utazás a vidámság orszá­gába. Ennél több ma senkinek sem« kell. /? / MI A SZERELEM PROBLÉMÁI Tisztelt Szerkesztőség! Enged­jék meg, hogy a »Szerelem nem halt meg, csak alszik« című cikkhez én is hozzászóljak. Sze­relem — tulajdonképpen nin­csen. Ellenben van szeretet­­ és van érzékiség. A szeretet önzet­lenül vonzó, — az érzékiség le­nyűgözően—erőszakos és a sze­relem ezért: egyéniségünk szá­zalékos kiegyezése a kettő kö­zött. Amíg a szerelem éberen él, gyászos az emberek sorsa és ezért örüljünk, ha minél to­vább alszik. Aki felébreszti, megérdemli, hogy megismerje karmait. Fábián Lajos Debrecen, Wesselényi­ u. 2. ienig kell, az olasz szerző vígjátékát. Persze ne keressünk benne Tízéves voltam... Akkor én is iskolába jártam, emlékszem, rossz szemmel néztek, rám a többi fiúk, ők egyesre feleltek, de én a szamárpadban ültem s közben anyám halott arcán bolygott képzeletem: Ó, ki tudja miért? S én csak néztem, egyre nézt­em magam elé, szegény bamba, ki semmit se lát többé, a­míg piciny könnyeim halkan szitálni kezdtek s arra gondoltam szomorúan, hogy holnap már nagy fiú leszek. A gyermek élni fog Gyermek, te örök gyermek bennem, mert nem akarsz meghalni márt Arcod beesik, éjről-éjre hervadsz, de belül még­­mindig lobogsz, mintha nem is tudnád, már jön, lassan rádköszön a csendes öregség hús őszi nyugalma. Ne bándd, fák lombja közt csillogó napfény leszel te akkor is, öreg gyermek, kit Isten derűs kegyelme őriz s földi élete utolsó napján úgy ölel majd magához, mint szomjas tavaszi föld a zuhogó májusi záporesőt. Herd­a József A TANCTILALMAT Mint érdekelt fél, szólok ehhez a kérdéshez, ugyanis az első hálózok közé tartozom. Ma min­denütt a világon az a tenden­cia, hogy a hinterland minél kevésbbé érezze a háború sú­lyát. Az első világháború alatt a háborús dalok mind a halál­ról szóltak, most­­ pedig, az újabb világégés közepette, a boldog hazatérésről. Mi, fiata­lok teljes mértékben átérezzük, hogy milyen tétek forognak kockán és valóban minden gon­dolatunk a fronton harcoló ka­­ tonák felé száll, azonban ők se kívánják tőlünk, hogy siras­sunk és búcsúztassunk, hanem, hogy vidáman visszavárjuk őket. Nem a léha dorbézolás mellett török lándzsát, hanem a szolid szórakozás mellett, amelyre nekünk, fiataloknak éppen azért van szükségünk, mert fiatalok vagyunk. Tiszte­­lettel Ruszthy Baba Bpest? Gyalk Miksa­ u. 8. AZ É'OPERETT VÁLSÁGÁT Az operett válságáról nyilat­koznak állandóan a szerzők, a direktorok és más színházi em­berek. Hol is van a baj? A színpadon nem mindig vagyunk kiváncsiak komoly problémákra, különösen, nem a mai időkben, amikor a mindennapi élet bő­ven szolgál ilyenekkel. Vágyunk néha egyszerűbb szórakozási elemekre, a zenés vígjátékra vagy az operettre. Érzik ezt­­lágyon jól a színházak és meg­kísérlik, hogy a közönségnek ezt a kívánságát teljes mérték­bel­ kiszolgálják, azonban csak ritkán jár sikerrel fáradozásuk. A hiba elsősorban a szereplők és a rendezők hiányában van. A Fed­ák-, Petráss-, Kosáry-, Péchy-, Lábas-, Ráthonyi-, Ki­rály-, K­átkai-ensemblé méltó pótlást talált a Biller-, Honthy-, Fejes-, Delly-, Kertész Dezső-, Halm­ay-, Kiss Manyi-, Latabár Kálmán-együttesben. De ne fe­lejtsék el, hogy ezek mind ki­vétel nélkül, évekig dolgoztak vidéken vagy külföldön, hogy gyakorlatra tegyenek szert. Saj­nos, az újabban szereplők min­den rutin és színpadi hatásis­meret nélkül akarnak befutni. Nem akarják elhinni, hogy nem adnak formait sem ingyen, kü­lönösképpen pedig a népszerű­séget nem. A másik a rendező­­hiány. Operettrendezőnk egyál­talában nincsen. Tihanyit ki­véve a régiek eltűntek, az if­jabb generáció tehetségesei pe­dig­ filmrendezői babérokra pá­lyáznak. Ha a sztárok a ruti­nos fiatal gárdában utánpót­lásra találnak, akkor újra fel fog támadni az operett. Tiszte­lettel Schaad Paula Budapest, Brassói út 26.

Next