Film Színház Irodalom, 1942. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1942-03-20 / 12. szám
■inin in....min ! Azért ilyen w§| szépek, mert gyönyörű a hajuk AWU HAJIFJÍTÓ CREAM-PARKOLÁS egészségessé, rugalmasan hajlékonnyá, fényessé teszi a száraz, törékeny, festett, szőkített hajat Forgalomba borra : Vienna-lerakat, Budapest 1U W és miért ilyen szépek?'***4% A szép titkának megfejtése pedig a tökéletes hajápolás a Vígszínházban HARSÁNY ZSOLT IS BEISMERI, HOGY VANNAK HAZAJÁRÓ LELKEK A dolog úgy kezdődött, hogy körülbelül két héttel ezelőtt Szilágyiné, a takarítónő, mikor már mindenki elment, kialudtak a lámpák és az éjszaka sejtelmes csendje lassan bepólyázta a hatalmas színházpalotát — az egyik emeleti utcai ablakon holtfehér arcú, zöldes villogású szemekkel bebámuló kísérletet látott. Nagyot sikoltott, lecsapott seprőt, rongyot és ahogy lábai bírták, úgy futott lélekszakadva Kollár Pálhoz, az éjjeliőrhöz. — Jaj, Istenem, — lihegte — kísértet van az ablakon! Kollár Pál igen vitéz tűzoltó volt, míg meg nem rokkant. Egy nagy tűznél a társa szénné égett, ő meg eszméletét vesztve zuhant az égő gerendák közé. A mentésére rázáporozott vízben majdnem megfulladt. Sokáig nyomta az ágyat, bizony, nagyon megviselte idegileg is az átélt borzalom. Tűzoltó többé nem lehetett, így került a Vígszínházhoz éjjeli őrnek. — Kísértet? — kérdezte Szilágyinét. — Aztán hol? — Uram segíts! — kapta szemére két kezét Szilágyiné, aztán reszketve bújt Kollár mögé — Ott... ott... A sötét folyosó végén valami fény suhant... Kollár is megijedt. Kis ideig vártak, a hallgatás rásűrűsödött szívükre. Valami nagyot puffant. A két ember megrezzent, Szilágyiné görcsösen kapaszkodott Kollárba ... Aztán siető léptek hallatszottak és felzúgott az elinduló autó motorja. — Taxi volt — mondta kicsit bizonytalanul Kollár. A színpad alatti alagsorban, ahol a süllyesztő gépezete és egyéb bonyolult mechanizmusok rejtőzködnek, a gépkezelőnek kis szobája van. Itt történt másnap, hogy mialatt Kollár cigarettát sodort, egyszer csak valami láthatatlan tenyér nagyot csapott az asztalra. A következő nap éjszakáján Szilágyiné látta és hallotta, hogy a kísértet perecet evett, majd az udvari páholyban tűnt fel később, ahol fejét lehajtva ült a bársonyos karszékben. Utoljára Kollár látta a kísértetét. Nemcsak látta, hanem mikor a kísértet elől nem tért ki, az megragadta és birkózott vele. Kimerülten dőlt le Kollár a zegzugos folyosók egyikén a székre, fe. Másnap az orvos megvizsgálta és egészsége érdekében eltiltotta a színháztól.* Az öltözőkben és a városban pedig szétfutott a hír: kísértet jár a Vígszínházban.* Az újságíró, aki hosszú pályáján majdnem minden érdekes, vagy híres embert megszólaltatott, rohant a Vígszínházba, meginterjúolni a kísérletet. Először természetesen me* ’igx»kellett keresni. Hol tartózkodhat egy ‘ 'u/i jólnevelt színházi kísértet? A kulisszák mögött. Mindjárt kezdődik az előadás. Az első felvonás díszletei készen állanak, rejtelmes villamoskapcsolótábla mellett áll Vanek József úr, a fővilágosító. Ő aztán fővilágosít, hogy ... — ... kísértet? Olyan nincs, uram. Én a sötétséget hivatalból üldözöm ebben a házban, mert én csinálom a világosságot. Kísértet nincs sem itt, sem máshol! ... Hitetlen ember. Mit is kezdjek vele? Gyerünk tovább. A színpadról vaslépcső vezet le a sülylyesztő gépezetekhez. Hinkel Ferenc gépmestert kérdem: — Hol a kísértet? — Nem tudom. Itt nincs. De ha volna bárhol is a házban, arról nekem tudni kellene. Hol tűnhetne el máshol, mint a süllyesztőben? Nálam még sohasem jelentkezett, hogy tüntessem el, vagy varázsoljam elő... Mosolyog, aztán meghúz egy emeltyűt, dohogva indul meg felettünk a hatalmas vasfüggöny, kezdődik az első felvonás. Eh! Úgy látszik, Hinkelt Vanek már megfertőzte. A vaslépcsőn fel, a színpadon lábujjhegyen átfolyik az előadás, Dénes (Gyurka megy éppen a színre), balfelől vasajtó, itt van a kelléktár és annak legfőbb őre, Müller József. Birodalmában sok a kísérteties holmi. Körülnézünk. — Kérem, a kísértet... merre lehet? — Kísértet? Tessék csak várni! Különböző leltári jegy- székeket vesz elő, leporolna H " * ' ja, majd kinyitja. Ujja végigszalad a betűrendes tárgymutatón. — I... Jé... Ká... Ke ... Ki... Ko... koponya. Jó lesz? Vagy itt van... kép — koporsó (kérdőn néz fel). Az jó? Nem? — Nem, kérem. Nekem nem kő kell, hanem ki. Kísértet. Nem tud róla? Állítólag itt kísért minden éjjel. Kollár, Szilágyiné ... — Ja úgy?! Hallani hallottam róla, de látni nem láttam. Visszamegyünk a színpadra, megállunk a díszletező munkások között. Bárdi Ödön tanárral halkan, suttogva beszélgetünk. Közelebb jönnek a munkások. Az egyik: — Valami pénz jár a szegény Kovácsnak. Azért kísért... (Kovács nemrég meghalt világosító.) A többiek mosolyognak. Lemegyünk a portára. Kerkápoly Sándor mokány ember, keményen állja az ostromot, ő nem tud semmit és különben is: — ... ha én egyszer itt bezárom az ajtót, kérem, azon egy lélek se be, se ki... A kísértet utáni hajszában elfáradva, kopogtatunk Harsány Zsolt szobáján, a sok hitetlen ember tréfálkozása Után jólesik hallani a komoly szót, a filozófuslelkű író szájából: — ... Kísértet? Van-e? Itt, a Vígszínházban? Bizonyos formában igennel kell felelnem. A Vígszínházban csakugyan vannak visszajáró szellemek! Mélyet szív cigarettájából, majd feláll és leakasztja a falról a Vígszínház első fotográfiáját. Nézi. Nézi és beszél. — Az első visszajáró szellem a tragikusan elhalt Keglevich István gróf, az első bérlőtársaság elnöke. Ez a szellem minden áldott este megnyilatkozik előadásunk külsőkiállításában. ha közülünk valaki megfeledkeznék arról, hogy ízlésben és korlátot alig ismerő áldozatkészségben mivel tartozunk a Vígszínház színpadának, ez a szellem megjelenik és figyelmeztetően felemeli az ujját. A másik hazajáró szellem Jókai Móré, akinek darabjával, a »Barangok«-kal ezt a színházat a Milleneum évében megnyitották. Ez a szellem a magyar kultúra szentségére figyelmeztet bennünket. Végül itt a harmadik szellem: Hegedűs Gyuláé. Ennek a szellemnek nem a temető az otthona, hanem ez a ház. Komolyan mondja: — Ez a kísértetjárás nálunk, hála Istennek, megvan, nem félünk tőle! Bella Andor igazgató És az álnéz/