Film Színház Irodalom, 1942. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1942-03-20 / 12. szám
A PATAKY-KÚRIA Marosvásárhely mellett, Nyárádszentlász-lón van az ősi désfalvi Pataky kúria. Most ? István bátyám gazdálkodik a birtokon és ő él a régi házban, amelyben megszülettem. Feri öcsémmel együtt, hárman vagyunk testvérek. Élénk gyermek voltam, sokat úsztam, másztam. Egyik béres gyerekünk egyszer fürdés közben fuldokolni kezdett, mire beugrottam a vízbe és kimentettem. Az életmentés azzal a kellemetlen utókövetkezménnyel v járt, hogy majdnem megsiketültem. Éveken át kezelték utána a fülemet s csaknem f elvesztettem a hallásomat, ami nem lett volna üdvös dolog egy operaénekes számára. Szerettem az ól körül játszadozni és a nagy koca egyszer elkapott, meg is harapott. Feri öcsém és én, úgy hasonlítottunk egymásra, mint egy tojás a másik tojásra. Hány randevúra ment el helyettem, ha éppen más dolgom volt! És én őhelyette! Feri nyúlánk maradt, csak én tenoristáskodtam el... FŐHADNAGY ÚRIPRÓBÁT ÉNEKEL Mindig katona szerettem volna lenni. Beírattak a ludovikára. Már akkor is minden szabad időmet a zenének szenteltem. Ludovikás koromban Fricsay zenéjéért rajongtam, aki a városligeti zenegavillonban muzsikált. Kitört a világháború és a frontra mentem. Az orosz és olasz harctérre. A bajtársak, lent a fedezékben, csöndesebb napokon gyakran megkértek, hogy énekeljek . . . Mikor aztán elcsendesedett a világégés és haza-s jöttem, elhatároztam: megpróbálkozom a komoly énektanulással. Gábor Józsefnél, az Operaház művészénél jelentkeztem, aki rögtön bíztatott: kíséreljem meg az operaházi próbaéneklést. Pataki főhadnagy úr beállította m. kir. Operaházira ... Báró Wlassics Gyula és Máder Raoul is ott ültek a nézőtéren, amikor énekeltem. Hatéves szerződést kaptam. Valaki később odajött hozzám és ezt kérdezte: »Mondja, nincs magának valami baja a tüdejével, hogy ilyen vékonyka a hang jatt .Nincs — feleltem — és nem is volt.« (Kiderült, az illető egy elutasított tenorista volt, aki így szeretett volna vigasztalódni.) CICA A MAGAS »C.-N Mint minden latin országban, Argentínában is imádják a macskákat. Csak úgy hemzseg a sok cica. Hihetetlenül elszaporodtak minden városban. Buenos Airesben történt, a Teatro Colonban, ahol a »Lammermoori Luciá«-t adták. Lily Pons-szal együtt léptem fel. Az úgynevezett sír-jelenetnél tartottunk és éneklésemmel éppen arról próbáltam meggyőzni a közönséget, hogy milyen sivár az élet és milyen szomorú a világ. A reflektorok kék fénye és a színpadi világítás bágyadtsága is ezt a hangulatot óhajtotta kihangsúlyozni. Egyszer csak hallom, hogy valaki felkacag a nézőtéren. Aztán átveszi ezt a kacajt más is, innen is, onnan is harsány nevetés hallatszik. Nem tudtam mit nevetnek, végigtapogattam a ruhámat, nincs-e valami baj a kosztümömmel, majd körülnéztem, mi történik, de nem vettem észre semmi különöset. Énekeltem tovább, nagy szomorúságot mutatva, a nézőtér pedig hahotázott. Hirtelen egy puha valamit érzek a nyakamban. Egy macska volt. Az éneklést nem tudtam abbahagyni, mert a zenekar játszott, így hát megfogtam a bestiát és eldobtam magamtól. A gonosz macska, ahelyett, hogy eliszkolt volna, megállt előttem, cirmos orcáját és bajuszát megsimogatta a jobb első »pracni«-jával és kontrázni kezdett velem: — Miau... Miau ... A közönség betegre nevette magát, mire abba kellett hagyni a sírjelenetet. A függönyt leengedték, de dörgő tapssal követelték, hogy menjek a lámpák elé ... A macskát dobtam ki magam helyett. BELLA VISTA Nyolc éven át dolgoztam Buenos Airesben és ennek a munkának anyagi eredménye is mutatkozott. Igaz, sose voltam túlságosan takarékos, noha nem vagyok bohém természetű ember. Szeretem a pénzt kiadni, de jól és kellemesen. Egy napon, ott Dél-Amerikában rájöttem, hogy nem tudom, mit csináljak azzal az összeggel, amit összeénekeltem magamnak. Barátaim rábeszéltek, hogy kezdjek valami nagyobbszabású üzleti vállalkozásba, de én mindig azt válaszoltam, hogy semmit nem veszel, ami „köt“. Ami a lelkemett vagy szívemé odahúzza valamihez, ha ez a valami ninc Magyarországon. Szabad akartam lenni. Barátaim egyszer egy különlegesen érdeke kirándulásra hívtak meg és ragaszkodtál hogy elmenjek velük. Elvittek a környéki egy csodálatosan szép nyaralóhelyre. — Ejha, — mondtam — ez aztán igazan szép, mi a neve? — Behavista! — Jó lehet itt lakni, különösen nyáron Várjon ki lehet ennek a tündérkertnek gazdája? — Te! Bámultam. — Én? Ugyan. — Igen. Tessék. Itt a vétellevél. Patak Kálmán az új birtokos... Tudtam és beleegyezésem nélkül megvették a nevemben „Bellavistá“-t. Az én összeénekelt pénzemért. Azóta se láttam a nyaralómat, amely világ másik felén van ... A TENORISTA ÉLETE Sok szép élményem volt már életemben, amelyek közül boldogan emlékezel a Toscanini-estélyre. A nagy karmeste ragaszkodott szerény személyemhez hogy Bécsben én énekeljem Florestai szerepét a »Fidelió«-ban... De végre elmondhatom azt, amit már olyan régen terveztem: egy tenorista panaszait. Nem mondhatnám, hogy tejfel lenne az életem. Tenoristának lenni nem könnyi mesterség. Mindazt, amit az ember szeretne és mindazt, amit csinálni kell, nem szereti. Kivéve az éneket. Örök tanulói az élete. Ezt még szívesebben csinálom Aztán jönnek a megszorítások. Melegber nem ihat hideget, jégről sohasem lehet szó, fagylaltozni nem lehet, paprikát borsot, mandulát, diót nem lehet, fűszert nem lehet, szóval mindazt nem lehet, ami az életnek egy kis savat és borsot ad Egészséges vagyok, mint a makk, de úgy kell élnem, mint egy diétásnak. Imádót sportolni, alig lehet, még gyalogolni se lehet túlságosan sokat Ezzel szemben lehet inhalálni, lehet »gurgulázni, ha millateát is szabad inni. Idegcsillapítót bevenni tilos. A hangszálakat veszélyezteti. A legegyszerűbb ».... Piriny hatással van a torokra. Ha utazom, külön koffer vén asszony teát, futtatógépet és hasonlót viszek magammal, ami szerintem mind nem ér semmit, de jó ha van az embernél, mert ráfoghatja, hogy »él mindent megpróbáltam«. Amellett, merem állítani, hogy egyike vagyok azoknak a tenoristáknak, akik életükben legkevesebbszer mondtak le előadást.. Kislány koromban Feri öcsémmel, de nem tudom, melyik vagyok én. Mint tüzérhadnagy ríszben, szabadságol