Film Színház Irodalom, 1942. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1942-06-26 / 26. szám
REGÉNY * ÍRTA: FARKAS IMRE (13. folytatás.) — Ferenc Ferdinand trónörököst Sarajevóban meggyilkolták! Sok filmen láttam azóta a »fordulását élt s volt világ«-nak, ahogyan azt Ady Endre egyetlen sorában nagyszerűen kifejezte. Úgyszólván valamennyi ideges, izgatott, kaleidoszkópszerű kép, ami elénk vetíti a nagy változást. Ujjongó tömegek az utcán... gránát robban, vonat száguld, biplánok keringenek, hajók fedélzetéről merednek az ágyúk... háború, háború, háború! Xavér bácsi meglehetősen informálva volt mindenről. Nevek merültek fel és tűntek el akkor, események torlódtak látszólag halotti csöndben. Az öreg király Ischl-ben maradt, sokan azt mondták: ez jó jel! — Berchtold. — Aerental. — Hötzendorfi Conrad!... Olyan élénken emlékszem a legfontosabb napra, mintha éles damaszkuszi pengével vésték volna a szívembe. Xavér bácsi mondta Xavér néninek, olyan hangon, mintha végrendeletet diktálna: — Telefon jött Budapesten át Szerbiából. Az ultimátumra megadták a szerbek a választ, amely elfogadhatatlan. Követünk már kikérte az útlevelét! Aznap este a Burgtheaterben voltam. Félig már útrakészen ültem ott, hiszen tudtam, hogy utazni kell, jelentkezni, bevonulni. És amikor a Burgszínház függönye a kis badeni Schratt Katinak, a komédia múzsájának vidáman nevető festett képmásával összecsukódott, világosan éreztem, hogy a függöny mögött örökre eltűnt a virágos, régi Bécs. Hatodik fejezet Hadifogságba kerültem. Amint végigbandukoltam a végtelen havas síkon, bepólyált, sebesült karommal, lázasan és támolyogva,... egyszerre csak elém meredt a sötétkék esti homályban egy fehér, tornyos kápolna, tovább magános facsoport, az egyik ágon három varjú. Lachette asszony jóslata jutott eszembe, amit még a század elején mondott nekem, a kacagó Párisban, krizantémokkal és parfümmel túlfűtött szalonban, ahol Sarah Bernhard szeme világított és a kis púpos Ary Renan beszélt barátjáról, Georg de Maupassant-ról. A jóslat bevált! A most következő évekről nincs sok mondanivalóm. Asztrahan, utána Omszki... Talán nem is tartanám helyénvalónak egy ilyen könnyedhangú társadalmi regényfélében érinteni ezt a gigantikus fehér és fekete tragédiát. Gyenge volna ahhoz egyébként is az én tollam. Csak két műre utalok itt, amely mindnyájunk naplója. Mert ott van ma is az éjjeli asztalkámon, előveszem, olvasgatom őket. És mindig megrendülök. Az egyik Markovics Rodiovi »Szibériai garnizon«-ja. A másik egy verseskönyv, Gyónd Géza versei. Ez a két könyv könnytelen könnyekkel van írva és az író szíve vérével. Hatalmasabb felkiáltás még nemigen hangzott el, mint a Gyóni-vers refrénje: Csak egy éjszakára küldjétek el őket! Fehérség és sivárság. Izgalmas csönd. Még az életben jelentkező havas, hófehér halál. A sebem nehezen gyógyult. A lelkem is fogságba került. »A minden mindegy« börtönbe. Az ablakomon egy szörnyű rács sötét lett. Az apátia. Napok, hetek, évek. És egyszerre csak felmerült egy álomkép a múltból... Előttem állott Anna Krisztina hercegkisasszony, szürke ruhában, kék és szürke fátyollal. Karján a Vöröskereszt tiszteletreméltó nemzetközi jelvénye. Fáradtan néztem rá , és megtörött szemmel. Amikor meglátott, könnyekkel telt meg a szeme. Táncolt, zúgott velem a világ. Ziehrer keringő... liszteskék tábornagyi kabátban az öreg király. Montenuovo herceg elefántcsont pálcája koppan ... A Burg felett a fekete égből leragyogtak az arany csillagok. Egy csók, tavasszal, Bécsben! A kezemet a szemem elé emeltem, mintha védelmet keresnék a káprázatos álom csábítása ellen és összeestem. A kórházban ébredtem föl. Ott tudtam meg, hogy az álom valóság volt. Anna Krisztina hercegasszony vöröskeresztes megbízottként valóban ott járt a táborunkban. De két órán belül tovább kellett mennie. Megtudtam a történetét is. Boldog házassága szerelmével, a magyar mágnással, csak pár hónapig tartott Férje elesett a háborúban. Azóta a Vöröskereszt szolgálatában dolgozik éjjel-nappal. Az orvos csak legyintett a kezével: — Fogy és sorvad. Két dolog is emészti, a túlfeszített munka és a túlméretezett bánat. Aztán azt mondta: — A te nevedet följegyezte. Nehezen gyógyuló sebés ... Nem akarta folytatni az öreg doktor. Azt mondtam neki: — Megmondhatsz mindent nekem. Mi az az, és? — És ... teljes lelki összeomlás. Mosolyogtam: — Ez az egész? Ezt nem akartad nekem megmondani? Az orvos elgondolkozott: — Talán tud valamit tenni az érdekedben ... Nemsokára megkaptam az értesítést, hogy szabad vagyok. Mehetek haza Japánon, Amerikán keresztül. És elindultam a hosszú útnak, lefogyva, betegen, kínzó maláriával, minduntalan kiújuló nyílt sebemmel. Közben véget ért a nagy háború. Egyike voltam az első idegeneknek, akik Párisba érkeztek. Meste: Kaloderma tisztítókrémet oszlatunk el vékonyan arcbőrünkön és hagyjuk kissé beszívódni. Azután gondosan letöröljük a krémet és benedvesítjük arcunkat Kaloderma arc vízzel. Végül kevés Kaloderma aktívkrémet dörzsölünk el egyenletesen arcbőrünkön aktivkre Kaloderma arc vízzel erősítjük arcunkat és nyakunkat; azután Kaloderma nappalikrémet oszlatunk el leheletvékonyan bőrünk felületén KAIOIJ UJ IJT AZ IJJ S'/KI’Sfit, I EZ MAGYAR GYÁRTMÁNY h i ;o s !