Film Színház Irodalom, 1942. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1942-03-20 / 12. szám
Egyik este betértünk a Vörösmarty téri Parisette kávéháziba, mert olyan híreket kaptunk, hogy a szerteágazó és bonyolult pesti dizőz-front új és tehetséges taggal gyarapodott Dán Klári személyében. Dán Klárit már néhány év óta nyilvántartjuk, mint a fiatal színésznői gárda nagyon tehetséges, naiva-beállítottságú tagját, akit mosolygó barack-arcocskájával, gammn-humorú előadásával, tapsifüles-fürgeségével, friss fecsketorkú hangocskájával, mindig választékos és finom eleganciájával, egyszóval külső és belső naivai habitusával a legnagyobb színpadok szoros kötelékében is szívesen látnánk. De a hölgy, mint színpadi alany, a legutóbbi időben parlagon hevert és ha valakiben ott buzog a tehetséggel megalapozott szereplés ősi és hősi vágya, lehet-e sokáig parlagon heverni? Ez a magyarázat arra, hogy Dánék Klárija felcsapott dizőznek, hozzájárulván ezzel ennek a hovatovább mindjobban devalválódó foglalkozási ágnak újbóli rangemelkedéséhez. Szóval bentjártunk a Parisette-ben és örömmel regisztráljuk, hogy amit láttunk és pár órán át végigélveztünk, az valóban a legnemesebb, legnívósabb dizőz-teljesítmény. Klári kisasszony nemcsak egyszerűen elénekli a remekül összeválogatott számokat, hanem el is játssza valamenynyit. (Tisztelt fő- és al-dizőzhölgyek, tessék tanulás és okulás céljából sürgősen megnézni ezt a produkciót, így kell finoman, nívósan, az előadás jobb és igazabb értelmében szerepelni, — tisztelet a nagyon kevés színésznő-dizőzkivételnek — s nemcsak odaállni a dobogóra, illegni, billegni, csárogni, erőlködni s közben a meddő hangszálakkal és a színészi készség teljes hiányában egyedül a vörös körmök és a dekoltázs segédeszközeire bízni a közönség meghódításának reménybeli lehetőségeit...) De nem is erről van szó, hanem arról, hogy Dán Klári megjelenik a pódiumon, májusi üdeségében, virgonc fiatalságának teljes fegyverzetével és sorra előadja, megjátsza, megjeleníti — hol frakkban, hol estélyi ruhában, hol harmatosan üde és édes magyar ruhában —■ a remek számokat és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a közönség alig tud betelni velük. Csupa ötlet, csupa csillogó aranyporos vidámság minden szám és ahol az érzelmek mélyebb vizeibe merül alá egy-egy pillanatra, ott is magával ragadja a figyelő nézőket. Van valami utánozhatatlan kedvesség ezekben a produkciókban, valami ösztönös és fölényes biztonság, valami csalhatatlan és azonnali kontaktus a közönséggel, ami csak ritkán tapasztalható adomány, különösen a dizőzi élet virányain... Nagyon ajánljuk a szép és megbecsülendő tehetséggel tálalt produkciók kedvelőinek figyelmébe Dán Klári fellépését, amiről nagyobb dicséretet nem is mondhatunk, mint azt, hogy ez a fellépés akárhány színházi produkcióval is felér... (e. z.) SS CARL PETERS, A TETTEK EMBERE Carl Peters a tettek embere, aki messzenéző szemmel lát a németségi problémáiba és szétker-KÖZEPESgeti az asztaltársaság GYÖNGE hot, hogy az idegen érdekek hínárjában el- ROSSZ -vesző német törekvéseiket tényükké formálja. ^----S Minden hivatalos támogatás nélkül elindul, hogy hazájának, a németségnek Dél-Afrikában gyarmatokat szerezzen és barátaival utat vágjon az utána következők számára. A filmben egészen elsőrendűek a néger táncok, az expedíció fáradalmai és küzdelmei az elemekkel. Érezhető a cselekmény jól pergő változatain át, hogy itt a formák és aktáik ellen harcoló ember küzd a megnem értés és az egy embernek túl sok nehézség ellen. A törhetetlen akarat végül diadalmaskodik. Kétségtelenül hős Carl Peters, a film kissé patetikus befejezése azonban mintha kissé zavaros lenne. MEGNÉZZÜK: Tessék. VADMACSKA Egy félig hülye, alkoholista angol lord és JiMiur,u egy komoly amerikait írtó üzletember, tárgyalnak ■ egymással. A szerződés I KÖZEPES aláírásának elhatározása és a szerződés ■ gyönge tényleges aláírása között játszódik a film ■ ROSSZ cselekménye: némafilm ) korabeli trükkökkel, \J süteménydobálással, ál~~—^ bajusszal és álválóperekkel. De hogy itt mennyit lehet nevetni, az — pazar. Lupe Velez egy délamerikai, tüzes asszonykát játszik. Istenáldotta humor-tehetség, csak úgy árad belőle a jókedvű temperamentum, a frisseség, elegancia és csintalanság. Nincs ennek a burleszk-filmnek egyetlen fáradt, pillanata sem és ha az ember elfogadja összes lehetetlenségeit, akkor a kacagástól felajzva, boldog másfél órát tölthet el a moziban. Hangos némaburleszk á la Zigota ... (A kísérőműsor kis magyar zenefilmjét kinevette a közönségilyen gyengécske ügyhöz már rég nem volt »szerencsénk«.) Megnézzük? A »Vadmacská«-t. Ugyan, minő e sorok napvilágot látnak, már minden pesti olvasónk tudni fogja valamelyik ismerősétől, hogy milyen mulatságos a film ... KMMHS■HHH*