Film Színház Irodalom, 1942. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1942-03-20 / 12. szám
A JÓTÉKONYCÉLÚ SZÓRAKOZÁSRÓL Az elmúlt napokban két nagyon kedves meglepetésben volt részem: estélyekre voltam hivatalos, ahol a szórakozás egybe volt kötve jótékonykodással! Híven követem a sorrendet és beszámolómat egy várbeli otthonban tartott ,*jó pompásan sikerült műkedvelői előadással kezdem. Más években is volt már ilyesmiben részünk, a társaságban szokásos a nagyobb összejöveteleket rögtönzött vagy gondosan előkészített művészi programmal tarkítani, az idén azonban ez volt az első fecske. A mulatságok elmaradását persze inkább a kormány gazdasági elgondolásai indokolják, mint a kedv hiánya. Csak körül kell nézni az életben; a moziknak, színházaknak és szórakozóhelyeknek talán még sohasem ment olyan jól, mint az idén. Németországban, mint hallom, a színházakba és mozikba hetekkel, sőt egy hónappal előre kell jegyről gondoskodni. A szellemi szórakozásra ezek szerint szüksége van úgy az itthoniaknak, mint azoknak, kik a front kemény harcai és nélkülözései után hazajönnek néhány hétre, vagynéha pár órára. Házigazdáink kedves ötletét tehát, hogy az estélyt egy kis művészi előadással toldották meg, — általános öröm fogadta. Különösen, mikor a műsor áttanulmányozása közben szemünkbe ötlött az igazi cél, az utolsó passzus ugyanis így szólt: »Az ibolya-szám jövedelmét a fronton harcoló magyar katonáknak küldendő szeretetadományokra fordítják«. Magának a műsornak volt egy kis Cavalcade-jellege, mert a varieté három jellegzetes korszakáért állították össze. Varieté* 1890, 1910 és 1940. Mindezt persze nem hivatásos artisták, hanem műkedvelők előadásában kaptuk, de éppen ez a megírásra méltó benne, hogy mennyi érdekes, színes és tehetséges egyéniség él az ember környezetében, aki csak ilyen egészen kivételes alkalommal mutatja meg magát egy pillanatra. Az emberek általában mind szerepeket játszanak az életben, van állandó maszkjuk a külvilág felé, sokan még önmagukkal szemben is színészkednek. Én azt hiszem, hogy éppen az ilyen ritka pillanatokban bújik ki az igazi lényük, amikor a maguk és mások mudattatására kilépnek hétköznapi életükből. A műsor primadonna-szerepét maga a gyönyörű háziasszony, Sorg Jenőné és két nővére, gróf Gyürky Aladárné és Bárczy Hanna töltötték be. Óriási sikere volt magyar tánc számával báró Schell Pálné Teleki Kata grófnőnek. A férfiszereplők közül Sacelláry Györgynek, gróf Pálffy Ferncnek és gróf Gyürky Aladárnak volt megérdemelt őszinte sikere. A fősláger, az ibolya-kuplé volt, amelyet szintén a háziasszony énekelt nemcsak kitűnően, de hatásosan is, mert minden eladott ibolyacsokor után gyűltek a bankók a kosárban. Végeredményben nem azért írtam meg mindent, mintha valami rendkívüli élményről lett volna szó, amit okvetlenül meg kell örökíteni, de nagyon üdvösnek találnám, ha az ilyen magánszórakozásokat szerényebb keretek között is öszszekötnénk a fronton harcoló katonák iránt való gondoskodással. Amíg nem kell, ne mondjunk le az élet apró örömeiről, de nyugtalankodó lelkiismeretünket adóztassuk meg azok javára, akik lehetővé teszik, hogy egyáltalán szórakozhassunk ... A második ilyen jótékonysággal egybekötött estélyt Lichtenstein Jánosné hercegné rendezte, azzal az ötlettel, hogy minden meghívott vendégnek ruhája fölé hálóinget kellett húznia, amit azután az est folyamán levetett és otthagyott. Másnap gondoskodás történt, hogy ezeket eljuttassák a sebesült katonák számára. A vendégek egy gyönyörű est emlékeivel és azzal a jó érzéssel távozhattak, hogy privát szorgalomból sok embernek csináltak örömet. Talán lassan átmegy a köztudatba, hogy minden legcsekélyebb áldozattal is sok örömet lehet szerezni és sok könnyet lehet letörülni — Harangozó Gyula Pataky Kálmán Losonczy György■ BT Till!« / . 1 Bordy Bella Bögler Endre Tutsek Piroska RW» Fallst ZlXJU. ALilOLL