Film Színház Irodalom, 1942. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1942-08-14 / 33. szám
MEGTALÁLTAM A SZÁRAZ HAJ ELLENI VÉDEKEZÉST! Az ember évek óta szenved a száraz haj okozta kellemetlenségektől, — törik és hull a haja, viszket és korpás a tejbőre — pedig a segítség kéznél van. Csodálattal néztem, hogy milyen vonzóvá teszi az arcot a szép, fényes, lágyan omló haj. De ma már tudom, hogy ez nem privilégium és mindenki számára elérhető, hála a WU 2 Hajifjító Cream biztos hatásának. WU 2 Hajifjító Cream a legtökéletesebb hajápoló szer, melynek használata által a haj valóban újjáéled. Gyakorlati alkalmazása egyszerű és kényelmes: a hajmosás után vagy helyett WU 2 Hajissító Cream-pakolás Kívánt eredmény már az első használat után is mutatkozik. A babonát félig bátor vetik meg. A felvilágosultak, valamennyire műveitek, az észlénységgel kérkedők, különösen, ha ugyanakkor harsányan egészségesek is, kiszámítják az okok és okozatok összefüggését, sejtelmes jeleket nem látnak. Ahogy vannak színvakok, úgy vadonavakok ők. A hatodik és ki tudja hányadik érzékük úgy hiányzik, mint némelyeknél a zenei hallás. Közös ismertető jelük: fejlett technikai érzékük. Rendkívülit egészen ritkán alkotnak. Az egyszerű és alázatosszívű emberek egész szívvel elfogadják a babonát. Mondják, hogy vannak olyan lények is e földön, akik bátrak, mindent vállalók, egészszívűek, nagyon, szenzibilisek, alázatosak, lángoló elméjűek és cseppet sem babonásak. Hitük van. Utoljára két évvel ezelőtt képzeltem egy ismerősömet ilyennek s alakját bele is írtam egyik regényembe, ő lett az írás egyetlen papírízű alakja. (Kritikusaim szerint.) Vigasztalásomra később kiderült, hogy olyan szentről formáltam alakomat, akivel csak álmomban találkoztam. Próbált ember, ütődött lélek nem lehet babonamentes, akármekkora pozitív hite is van. Az egészen zseniális emberek ösztönösen tutiják ezt és többnyire nyíltan babonásak. Nem szeretnék közhelyekkel bizonyítani, csak a gyorsabb asszociáció kedvéért említem Napóleon mindennapi szenvedélyes patiance önjóslatait vagy Mindenesetre van és volt nagy hadvezér aki azért kezd minden racionális okon túl — például tavasszal offenzívát, mert akkor horoszkópja szerint győznie kell. Sajnos, személyesen nagy babonásokat nem ismerek, babonát elítélő, kőközépszerű fölényeseket, annál többet. Minden családban előfordul, ugyebár a legyintő rokon, a mosolygó fivér és a leintő élettára, mondván: fintenek, a gyűjtőt »ugyan kérlek, ne légy babonás«. Legyis fölényesek és egy szenvedélyes bogart meghaladó lendülettel irtják kedves babonáinkat, amik nélkül pedig egészen félszegek vagyunk. Induláskor tüntetően visszafordulnak, hogy bizonyítsák, semmi rossz nem történik, pénteken utaznak és tizenhárman ülnek asztalhoz. Nem hiszik, hogy szerelmesünknek nem jó zsebe-t, vagy más kendőt ajándékozni, mert az elhagyást jelent (az hagy el, aki ad), tagadják, hogy a páva tarka tolla szerencsétlenséget hoz a házra, nem hiszik, hogy új év hajnalán férfinak kell előbb átlépni® a ház küszöbét. Háthó, mondják, harsány nevetéssel, a mai modern lakásban nincs is küszöb! Kedvesüknek csakazértis barátságelvágó ollót vagy megszúró manikűrkészletet ajándékoznak. Legyintőek mindnyájan, az amerikai újgazdagokat játsszák Wilde Oszkár »Canterbury kísértet« című regényéből, ahol tudvalévően a kisportolt és tradícióra fütyülő ifjú amerikai medvebocsszerű testvérpár valóságos spirituszba tette a frissen vásárolt, öreg angliai várkastély előírásszerű lánccsörgető házi kísértetét. Az ilyen fölényesek persze sohasem voltak betegek és egy kicsit túl önhittek ahhoz, hogy csalódhassanak. Azt szokták mondani, minden alaposabb ok nélkül: hja, a nők/ Azok babonások.Három éve lakom egy házban, nyugodtan mondatnám azt is, hogy három éve kínszenvedek egy gyönyörű, modern küszöb- és kísértetmentes, elődök emlékétől szabad, vadonatúj villában s három év alatt csak egyetlen barátom, Kodolányi János értett velem egyet abban, hogy az illető csodaházon rontás, azaz vészes nyavalya IL Hiába néz az ablakom a leggyönyörűbb Sashegyre, az előtte levő íróasztalon három mondatot sem tudok egyfolytában leírni. Minden személyi zavaró körülmény eltűnése után is kénytelen vagyok vendégségbe menni, vagy vidékre utazni, ha komolyan dolgozom. A fekhelyemet hiába tologatom ide-oda, fáradtabban és idegesebben kelek fel róla, mint mikor lefeküdtem. Beteg nem vagyok, lelki nyavalyám sincs, azokat már mind átvészeltem e sárga háznak nevezett részülte helyen. Idegorvos sem tud a dolgon segíteni, mert nekem vasból vannak az idegeim számos bizonyság szerint Csak hát vannak szobasarkok, ahová nem tudok leülni és vannak szobák, amik minden igaz ok nélkül, az ész öszszes tételei ellenére, melankóliára hajlítanak és megbetegítenek. Volt, aki sajnált, volt aki kinevetett. Költöztem el, mondták azok, akiknek nem kellett parcellánt csomagolni. Hát most költözöm. A lakás egyetlen elviselhető sarkában, az előszobában egy széken ülve, ölembe helyezett füzetbe írom a sárga ház nekrológját, e cikket, amit védőiratnak is lehetne tekinteni a babona érdekében. Volt egy másféléves, borjúnagyságú, araszos lomú, hófehér komondorom. Csakis a gyerek homokjában akart feküdni, de mert ez kellett a gyereknek is, száműztük házikóját a garázs elé. Úgy rettegett tőle az egész vidék, hogy nappal láncon kellett tartanunk. Szegény Bandi nem tágíthatott a garázs elől, de úgy találta azt a helyet, a földdarabot, amelyen mozgási lehetősége volt, hogy inkább a háza tetejére feküdt, csakhogy a földhöz hozzá ne érjen. Újév hajnalán félméteres lyukat ásott a ház oldalába. Marosszéki cselédkém és a dunántúli szakácsnőm egyszerre kiáltottak fel meglepően azonos babonás hit szerint: — A kutya megásta újév hajnalán a ház oldalát. Meg tetszik látni, hogy még ebben az évben meghal a házban valaki. A családban ketten haltak meg három év alatt; a házban lakó idegenek közül is két kis iker gyerek. Volt okom a rettegésre. De szegény Bandi kutya megváltott minket Három héttel ezelőtt kornyadozni kezdett és arra a helyre feküdve, ahová még a lábát sem akarta tenni máskor, pár óra alatt máig is kinyomozatlan, ismeretlen betegségben kimúlt. Idáig tartana a história, ha nem akadt volna a kezembe mostanában egy furcsa könyv. Baron von Pohl német egyetemi tanár írta. Címe: A kóros földsugárzás. Pohlnak tanszéke van ebből a »babonából« Németországban. Könyvét azzal kezdi, hogy az állatok és a nők, a természethez közelebb állván, jobban megérzik, mint a férfiak a természetfölöttinek tartott, valójában titkos természeti jelenségeket. Szerinte a föld alatt, 40—50 méteres mélységben vízfolyások vannak. Hiszen van földalatti folyó is, mely mélyen, a tenger színe alatt ömlik az óceánba. Feltételezi, hogy a föld magva negatív elektromosságot sugároz ki magából, melyet a földalatti vízfolyások, mint jó vezetők, függőleges irányban közvetítenek. Mármost az olyan ház, mely alatt földalatti vízfolyás van, ilyen negatív földsugárzás hatása alatt áll, ez pedig kórokozó. Bomlasztja vagy túlzott munkára serkenti a szerves életet. Ha pláne vízkereszteződés van egy telek vagy ház alatt, az egészen besugárzotton áll. Pohl szerint varázsvesszővel kell kutatni az ilyen besugárzott helyet és ha megtalálták, kerülni vagy közömbösíteni. Állítja, hogy a besugárzott hely elősegíti a rákot. Két hely kivizsgálása a legfontosabb, — írja — a fekvőhelyé és azé, ahol az ember napi munkáját végző Egyszerű szobaátrendezéssel csodálatos gyógyító eredményeket ért el. Elmondja, hogy egy bizonyos házban, egyik szobában álló ágyban rákban halt meg a család feje. Ezt a házat megvette (Darmstadtban) egy olyan család, ahol ilyen megbetegedés soha elő nem fordult. A berendezést is megvásárolták, sőt az ágy helyét is változatlanul azon a helyen hagyták és az utód rövid idő alatt rákban megbetegedett. Állapota azonban nyomban javult, mikor az ágyat áthelyezték a Pohl tanácsára. Ugyancsak nála olvasok a fekhelyről, melyen négy különböző családból származó más és más korú és egészségű nevelőnő egymásután epebántalomban megbetegedett. De leírja azt is, hogy bizonyos szobákban minden napsütés ápolás ellenére is elpusztulnak a szobanövények és hogy az állat kivéve a macskát és a hangyákat, melyekre nem hat, ellenkezően jóhatású a kóros negatív földsugárzás) megérzi a helyet, ahová feküdnie egészségtelen. Legelő tehenekkel bizonyít, melyek egy bizonyos rézdarabot mindig elkerülnek ... Mikor idáig jutottam, kicsordult a könnyem szegény Bandi kutya miatt. Miért is kényszerítettük a garázs mellé, amit Pohl báró tételét igazolóan úgy utált? A báró tudománya ma tudálékosnak látszik, de elképzelhető, hogy száz év múlva komoly tudomány lesz a földkutatás eme formája s csak olyan helyre építenek házakat, melyek egészségesek ebből a szempontból is. Uzdiszentpéteren, az erdélyi Mezőség közepén, valóságos földi paradicsomban, százholdas park közepén, gyönyörű tizenkét szobás kúriában éltek rokonaim. Élték? Nem._ Mind szerencsétlen volt, mind szenvedett s a fiatalok, ha csak tehették, menekültek hazulról. A nagynénit az öngyilkos gróf szelleme látogatta, a fiatal pár azt hitte, hogy két ellentétes világnézetet erőltettek egybe a szülők s azért boldogtalanok, pedig, mint tavaly kiderült, csupán igen jövedelmező,bár kedélyt deprimáló földgáz volt az egész terület alatt. MII ÍRTA: IGNÁCZ RÓZSA Forgalomba hozza: VIENNA LERAKAT