Film Színház Irodalom, 1942. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1942-09-25 / 39. szám

Mi készül, mi forr a nagy katlanban, az í­rók műhe­lyeiben? Erre a kérdésre akartunk választ kapni, amikor rendre felkerestük neves íróinkat, mondják meg, milyen mankón dolgoznak, mi a műfaja és a tartalma készülő műveiknek s ha történetesen éppen nem dolgoznak sem­min, mi az oka pillanatnyi hallgatásuknak ... A feltett kérdéseinkre kilenc neves írónktól a követ­kező válaszokat kaptuk: BÓKAY JÁNOS: — Egy év óta dolgozom tízkötetes társadalmi regényemen. Ez nem ciklus lesz, hanem egyetlen összefüggő regény, többszáz szereplővel. Regényem 1880-tól egészen legfrissebb napjainkig megeleve­níti egy budapesti patrícius kereskedőcsalád törté­netét. Apák halnak, unokák növekednek fel a re­gény lapjain. Az őseim elevenednek meg regényem­ben, de a történelmi háttérnek, háborúknak, for­radalmaknak csak pillanatokra kiható súlya és szerepe van. Sok szeretettel és megértéssel for­málom alakjaimat, de ha szükségét érzem, enyhe szatírával festem alá jellemeiket. Nem támadom vagy védelmezem az osztályokat, közöttük az ál­talam megrajzolt társadalmi osztályt, csak kon­statálom, hogyan éltek, szerettek és ha a sors így hozta ... haltak meg. — Mikor jelenik meg? Tíz kötet megírása, egyéb irodalmi és polgári munkásságom mellett, négy-öt évet vesz igénybe. Előreláthatólag még be tudom fedezni és megérhetem, megsínogatha­tom a tíz kötet fénylő és a nyomda gépeitől me­­leg kötését... CSATHÓ KÁLMÁN: — Kétrészes nagy családregényem jelenik meg az őszi könyvpiacon. Címe: »Családfa”. Nagy ambí­cióval írtam meg ezt a regényemet, amelyben az annyit vitatott és emlegetett magyar nők felemelkedését és az élet hullámain való, sok­­évtizedes hányattatását rajzolom meg egy család tör­ténetének keretében. A »Családfa« első fele az anyai, a második az apai ág jegyében mutatja be a dagu­­erotip merev kecsességével és a mai modern lencsé­vel felvett kép tárgyilagosságával és élességével: mi volt a magyar középosztály a magyar glóbus építé­sének derűben és tragikus árnyalatokban bővelkedő éveiben... IGNÁCZ RÓZSA: — Nagy regényemhez még nem fogtam hozzá. Nincs elég lelki nyugalmam a felvázoláshoz szük­séges papiros szétteregetéséhez sem, ezzel még várok. Karácsonyra jelenik meg új novelláskötetem. Témaköre : a családom az ősöktől a gyermekemig. Kronologikus sorrendben sorakoznak fel novellák, karcolatok, kisebb színes írások. Mialatt összeállí­tásával bíbelődtem, újból átéltem a legnagyobb összetartó erőnek : a családnak , az én családomnak édesbús történeteit. Azt hiszem, hogy ma, amikor az Én a dúlások részei elől a család várszerű életébe menekül, sikere lesz a „családfám" megelevenítésé­­nek... NÉMETH LÁSZLÓ: — Legkorábban Móricz Zsigmondiról írt, kisebb terjedelmű könyvem jelenik meg. Ez visszaemlékezés az íróra, az emberre egy­aránt. Szívvel mintázott relief lesz ez iro­dalmunk eltávozott, de soha el nem fakuló alakjáról. Folytatom a »Tanú«-könyvtár megjelentetését is. Kétéves imuk­ra tekinthet vissza ez a sorozat s az idén több, önálló kötet kiadá­sát tervezem. Karácsonyra jele­nik meg »Iszony« című új regényem, amely­nek közlését még Móricz Zsigmond kezdte meg a »Kelet Népé«-ben. SZABÓ DEZSŐ: Az úgynevezett ,,ponyvarendelet“ következtében többé nem jelennek meg Szabó Dezső füzetes kiadvá­nyai, amelyekben írójuk hónapról-hónapra bőségesen kommentálta az aktuális társadalmi, irodalmi, művé­szeti és szociális problémákat. Mint bántott bölény, szügyibe vágott fejjel fogad Szabó Dezső bennünket József­ körúti lakásában. — Nem, nem írok semmit. . . Egy betűt nem vetek papírra . . . Különben is, nekem az íráshoz valamilyen akaraton felüli akarat kell s ennek jelent­kezése nélkül képtelen vagyok írni. Annak idején mikor tanár voltam, mással írattam meg a fizetési nyugtáimat. Egyszer megválasztottak tantestületi jegyzőnek, de képtelen voltam erre az írásmunkára is sürgősen elcsaptak. — Nem írok, csak vegetálok. Kérem, legyenek szívesek írják meg, minthogy más szócsövem nincs, hogy eladó egy bronz mellszobrom, a rádióm, egyetemi indexem és tanári diplomám ... SZABÓ LŐRINC:­ ­— Különleges érdekességű könyvem­ készül, — mondja Szabó Lőrinc a szerkesztőségi munka gyors menete között kikényszerített szabad pillanatokban. — Az állandó cikkírás közben néhány vers; ez ma életem irodalmi állomása. Ezért különösen örülök­­ az említett új könyvemnek, amely életem folyamán megírt verseim legjobbjait és talán nékem legkedve­sebbjeit fogja tartalmazni. Tizenkét vers lesz ez, tizenkét egész oldalas illusztrációval. Úgy várom ezt a könyvet, mint az az édesanya, aki gyermekké cseperedett és nagyon szeretett újszülöttjét először látja meg díszruhában. A gyermek, verseim s azok­nak lelke nem fog változni, talán csak élőbbé,, zen­­gőbbé lesznek a rajzoló művész anjának társaságá­ban . .. Csathó Kálmán Ignác* Rózsa Némed László Szabó Dezső Szabó Lőrinc Bókay János Tamási Áron Mak­kai Sándor Veres Péter MAKKAI SÁNDOR: — 1940-ben jelent meg a »Mi Ernyeiek* című kétkötetes regényem, melyben az erdélyi család­­nak a szabadságharctól a kiegyezésig terjedő tör­ténetét irtani meg. Az »apák* nemzedékének e re­génye után ebben az évben, a tavasszal, »Szép kí­sértett címen a »fiúk* történetét írtam meg. Az a szeretet és érdeklődés, mely a Millennium körül lejátszódó történetet az olvasóközönség és a sajtó részéről érte, arra buzdít, hogy most munkába vegyem a világháború előtti idők rajzát, ennek a családregénynek folytatásában. Remélem, hogy a jövő év tavaszára elkészülök vele. TAMÁSI ÁRON: — Mindig idegenkedem bizonyos helyze­tektől és formáktól s épp ezért nem szívesen nyilatkozom készülő munkámról. Egyébként október 21-én egyik legutóbbi művem fog beszélni helyettem: ekkor lesz a Nemzeti Színházban »Csalfa szivárvány« című dara­bom bemutatója. VERES PÉTER: — „Szűk esztendő" című kis­regényemen dolgozom. A tartalmát híven kifejezi a címe.

Next