Film Színház Irodalom, 1942. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1942-09-25 / 39. szám
Mi készül, mi forr a nagy katlanban, az írók műhelyeiben? Erre a kérdésre akartunk választ kapni, amikor rendre felkerestük neves íróinkat, mondják meg, milyen mankón dolgoznak, mi a műfaja és a tartalma készülő műveiknek s ha történetesen éppen nem dolgoznak semmin, mi az oka pillanatnyi hallgatásuknak ... A feltett kérdéseinkre kilenc neves írónktól a következő válaszokat kaptuk: BÓKAY JÁNOS: — Egy év óta dolgozom tízkötetes társadalmi regényemen. Ez nem ciklus lesz, hanem egyetlen összefüggő regény, többszáz szereplővel. Regényem 1880-tól egészen legfrissebb napjainkig megeleveníti egy budapesti patrícius kereskedőcsalád történetét. Apák halnak, unokák növekednek fel a regény lapjain. Az őseim elevenednek meg regényemben, de a történelmi háttérnek, háborúknak, forradalmaknak csak pillanatokra kiható súlya és szerepe van. Sok szeretettel és megértéssel formálom alakjaimat, de ha szükségét érzem, enyhe szatírával festem alá jellemeiket. Nem támadom vagy védelmezem az osztályokat, közöttük az általam megrajzolt társadalmi osztályt, csak konstatálom, hogyan éltek, szerettek és ha a sors így hozta ... haltak meg. — Mikor jelenik meg? Tíz kötet megírása, egyéb irodalmi és polgári munkásságom mellett, négy-öt évet vesz igénybe. Előreláthatólag még be tudom fedezni és megérhetem, megsínogathatom a tíz kötet fénylő és a nyomda gépeitől meleg kötését... CSATHÓ KÁLMÁN: — Kétrészes nagy családregényem jelenik meg az őszi könyvpiacon. Címe: »Családfa”. Nagy ambícióval írtam meg ezt a regényemet, amelyben az annyit vitatott és emlegetett magyar nők felemelkedését és az élet hullámain való, sokévtizedes hányattatását rajzolom meg egy család történetének keretében. A »Családfa« első fele az anyai, a második az apai ág jegyében mutatja be a daguerotip merev kecsességével és a mai modern lencsével felvett kép tárgyilagosságával és élességével: mi volt a magyar középosztály a magyar glóbus építésének derűben és tragikus árnyalatokban bővelkedő éveiben... IGNÁCZ RÓZSA: — Nagy regényemhez még nem fogtam hozzá. Nincs elég lelki nyugalmam a felvázoláshoz szükséges papiros szétteregetéséhez sem, ezzel még várok. Karácsonyra jelenik meg új novelláskötetem. Témaköre : a családom az ősöktől a gyermekemig. Kronologikus sorrendben sorakoznak fel novellák, karcolatok, kisebb színes írások. Mialatt összeállításával bíbelődtem, újból átéltem a legnagyobb összetartó erőnek : a családnak , az én családomnak édesbús történeteit. Azt hiszem, hogy ma, amikor az Én a dúlások részei elől a család várszerű életébe menekül, sikere lesz a „családfám" megelevenítésének... NÉMETH LÁSZLÓ: — Legkorábban Móricz Zsigmondiról írt, kisebb terjedelmű könyvem jelenik meg. Ez visszaemlékezés az íróra, az emberre egyaránt. Szívvel mintázott relief lesz ez irodalmunk eltávozott, de soha el nem fakuló alakjáról. Folytatom a »Tanú«-könyvtár megjelentetését is. Kétéves imukra tekinthet vissza ez a sorozat s az idén több, önálló kötet kiadását tervezem. Karácsonyra jelenik meg »Iszony« című új regényem, amelynek közlését még Móricz Zsigmond kezdte meg a »Kelet Népé«-ben. SZABÓ DEZSŐ: Az úgynevezett ,,ponyvarendelet“ következtében többé nem jelennek meg Szabó Dezső füzetes kiadványai, amelyekben írójuk hónapról-hónapra bőségesen kommentálta az aktuális társadalmi, irodalmi, művészeti és szociális problémákat. Mint bántott bölény, szügyibe vágott fejjel fogad Szabó Dezső bennünket József körúti lakásában. — Nem, nem írok semmit. . . Egy betűt nem vetek papírra . . . Különben is, nekem az íráshoz valamilyen akaraton felüli akarat kell s ennek jelentkezése nélkül képtelen vagyok írni. Annak idején mikor tanár voltam, mással írattam meg a fizetési nyugtáimat. Egyszer megválasztottak tantestületi jegyzőnek, de képtelen voltam erre az írásmunkára is sürgősen elcsaptak. — Nem írok, csak vegetálok. Kérem, legyenek szívesek írják meg, minthogy más szócsövem nincs, hogy eladó egy bronz mellszobrom, a rádióm, egyetemi indexem és tanári diplomám ... SZABÓ LŐRINC: — Különleges érdekességű könyvem készül, — mondja Szabó Lőrinc a szerkesztőségi munka gyors menete között kikényszerített szabad pillanatokban. — Az állandó cikkírás közben néhány vers; ez ma életem irodalmi állomása. Ezért különösen örülök az említett új könyvemnek, amely életem folyamán megírt verseim legjobbjait és talán nékem legkedvesebbjeit fogja tartalmazni. Tizenkét vers lesz ez, tizenkét egész oldalas illusztrációval. Úgy várom ezt a könyvet, mint az az édesanya, aki gyermekké cseperedett és nagyon szeretett újszülöttjét először látja meg díszruhában. A gyermek, verseim s azoknak lelke nem fog változni, talán csak élőbbé,, zengőbbé lesznek a rajzoló művész anjának társaságában . .. Csathó Kálmán Ignác* Rózsa Némed László Szabó Dezső Szabó Lőrinc Bókay János Tamási Áron Makkai Sándor Veres Péter MAKKAI SÁNDOR: — 1940-ben jelent meg a »Mi Ernyeiek* című kétkötetes regényem, melyben az erdélyi családnak a szabadságharctól a kiegyezésig terjedő történetét irtani meg. Az »apák* nemzedékének e regénye után ebben az évben, a tavasszal, »Szép kísértett címen a »fiúk* történetét írtam meg. Az a szeretet és érdeklődés, mely a Millennium körül lejátszódó történetet az olvasóközönség és a sajtó részéről érte, arra buzdít, hogy most munkába vegyem a világháború előtti idők rajzát, ennek a családregénynek folytatásában. Remélem, hogy a jövő év tavaszára elkészülök vele. TAMÁSI ÁRON: — Mindig idegenkedem bizonyos helyzetektől és formáktól s épp ezért nem szívesen nyilatkozom készülő munkámról. Egyébként október 21-én egyik legutóbbi művem fog beszélni helyettem: ekkor lesz a Nemzeti Színházban »Csalfa szivárvány« című darabom bemutatója. VERES PÉTER: — „Szűk esztendő" című kisregényemen dolgozom. A tartalmát híven kifejezi a címe.