Film Színház Irodalom, 1942. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1942-11-06 / 45. szám

Nemrég jelent meg eg néhány hét alatt példátlannépszerűségre tett szert Prof. C. G. Woolgewood-nak, a világhíres kozmetikus-orvosnak »Nők, legyetek szépek!« című remekbe készült könyve. A tudós professzor rendkívüli alapossággal veszi benekése alá a női szépséggel kapcsolatos valamennyi problémát és a legnagyobb részletességgel felel meg a mindenkit érdeklő kérdésekre: hogyan válhat kivétel nélkül minden nő tetszetőssé, milyen eszközökkel lehet a szépséget fokozni a hogyan lehet a legnagyobb kincset, a szépséget és fiatalságot minél tovább megőrizni? A vaskos könyvnek egyik legérdekesebb részét szó szerint közöljük, ez Woodgewood professzornak híres a parancsa a szépség megőrzésére: 1. A lelki diszpozíció nagyon fontos: minden reggel első gondolatod az legyen, hogy szép vagy. 2. A második gondolatod az legyen, hogy még szebb is lehetsz. 3. Ne sajnáld magaidtól a jól megválasztott kozmetikai szerek használatát. 4. Ne kapkodj és ne kísérletezz mindig más szerrel. Válaszd ki a legmegfelelőbb szereket és maradj hűséges hozzájuk. 5. Ne gondolj az idő múlására. Vedd tudomásul, hogy a szépséget meg lehet őrizni. 6. A legnagyobb gondot az arcbőreid ápolására fordítsd. A helyesen gondozott arcbőr még az idő múlását is megállítja feletted! Soha tömörebben és klasszikusabban nem foglalták össze a szépség legfőbb alapelveit! Tökéletesen igaza van a tudós profeszszornak, hogy az arcbőr gondos kezelése mindennél fontosabb. A jól megválasztott arckrém segítségével állandóan a fiatalság természetes hamvasságát és üdeségét varázsolhatjuk az arcra és kellő a nagyobb hódító erő az ifjúságnál! Aki naponta az előírásoknak megfelelően kezeli arcát valamilyen elsőrendű anyagokból készült, lelkiismeretesen összeállított krémmel, annál a hatás nem maradhat el: széppé, varázsossá, hódítóvá kell lennie! A jó arckrém ugyanis nemcsak tisztítja, hanem táplálja is az arcbőrt. Ilyen elismertem kitűnő szer nálunk a Hvg. Guerlain-gyártmányú Carlescrus / COLD-DREAM Ezrek és ezrek próbálták már ki és dicsérik csodálatos hatását. Magyarországi tölitőtelepe: Budapet, VII. Damjanich utca 30 BALÁZS SAMUimmun : MÉSZÁROS ÁGI Ha kijön a színpadra, azon szempillantásban ínycsiklandó lelki illatok csapják meg eszméletünket, csak úgy, mintha egy parádés születésnapi ebéd konyhaajtaja tárulna fel egy arasznyira előttünk, ő a Nemzeti Színház egyik legizesebb színésze, születésnapi ebédben a töltöttkáposzta kövér dogádéval, csülökkel és karmonádlival, és az egész finom, vastag tejföllel leöntve. Hárékorgas alakja mindössze néhány éve hogy feltűnt a Nemzeti színpadán már első szavainál álmélkodva kaptuk fel a fejünket és forgattuk a színlapot, tanultuk a nevét és elismerőleg csettintettünk, közben arra gondolva, hogy vajh hantiét szerezte Németh Tóni ezt a remek, kedves, jóízű és jószagú színészt... Tamási Áron új darabjában egy tudálékos, öntelt, nyugtamazott csendőr őrsmestert játszik kedves humorral és ölelnivaló ostobácskán. Indíttatva érezzük magunkat személyesen is megismerkedni vele, hogy a közönségnek premier plattban is bemutassuk ... Mindenekelőtt: sokkal fiatalabb, mint ahogy gondoltuk. Az egész ember harmincöt éves, rendkívül szerény, jómodorú, csendes, szolid fiúnak látszik, a színpadot imádja és csak úgy parázslik belőle az a belső úriasság, ami mindig egy kicsit az egész embert teszi... Kíváncsiak voltunk, hogy honnét került ide Pestre? — Akadémiát végeztem, utána nyolc évig Kolozsvárt voltam a Nemzeti Színháznál. Már Janovics aktit játszottam és — mindjárt megjegyzi, hogy már a »Feltételesmegállóhely« című darabban is tetszett nekem, — azt írtam akkor kritikámban róla, hogy »hölgyeim és uraim —■ tessék ezt a nevet megjegyezni...« — Valahogy »nem ment össze« egészen a dolog Kolozsváron, ahol pedig az utolsó két évben rendező, sőt dramaturg is voltam. Fogtam magam tehát, kértem a románoktól egy útlevelet és elindultam Londonba, hogy ott majd — dokkmunkás leszek. De ha már Pesten keresztülutaztam, — hazám fővárosában mégis megálltam egy moccanatra, a kávéházban színészekkel találkoztam, diskuráltunk (közben biz’a elfogyott a pénzem is), szidták nekem Németh Antalt, mint a bokrot, ettől én bizalmat kaptam ,és elmentem egyenest hozzá és megkértem, szerző dtdit ne engem lát minim amosnak. S miután Brassóban annak idején ötezer ember előtt játszottam szabadtéri előadáson a Hamletet, Budapesten a Bánk bánban statisztáltam. De jó volt ez így is, mert íme itt vagyok, észreveszek- és amint szerkesztő úr is mondja, sikerem van... —S hogy él Pesten? — Mindenütt egyformán él az ember. Csak meg tudja venni a napi cigarettáját, vagy el tud menni néha egy kicsit a kávéházba is, ha meg valami nagyon fontos dologra kellene valami, azt is csak megadja az Isten... Hát így élek.. . A Nemzeti Színház kicsi katicabogara, fekete kis cicuka, nyávogás, nyafogós. Már egy-két év óta felfedeztük a szereposztásban, ő az a kislányhang ezen a klasszikus színpadon, aki bizony már régóta hiányzik. Most legfrissebben a Tamási-darabba ugrott be Olthy Magda szerepébe, mert Magda hirtelen beteg lett. Huszonnégy óra alatt bevágta a szerepet és igen csinosan el is játszotta. Az elsőkét felvonás kislányaként édesen pötyögött, mint egy kristályxylophon, a harmadik felvonásban pedig, ahol már asszony volt, olyan anyókásan tudott oda állni a rivalda elé fekete surcában és gomberhelt tekintetével, hogy egyszeribe megláttuk rajta: ő is schizofréniában van nemcsak a darabbal, de a szerepével is... Amivel az akarjuk csak mondani, hogy inkább adhatnának neki valamilyen vidám kis vígjátéki szubrett szerepet, mint ezt a komor és egészen fel sem fogytató dolgot, mittí. ez a Tamási Áron-i feladat. (Dehát biztosan nem volt a válogatásra idő, azt kellett ideugratni, aki éppen kéznél volt. ) A kislány egyébként diskurzus közben, személiesen pironkodva árulja el nagy boldogan, hogy a menyasszony, de meg ne mondjam senkinek, mert nem tudja még senki. Hát én nem is mondom, tőlem ne is kérdezze senki. Pedig a vőlegénye földi is, nagyon derék gyerek. Szó kerül arra is, hogy a kis mu tu hogy került ide Pestre, — ahol még a madár se jár ... Nagy szerényen elmondja, hogy sohasem járt színiiskolába, se az előkelő akadémiára, — de ő csak mindig színésznő szeretett volna lenni... — Hát aztán hogy történt? — Csak úgy. Egyik napról a másikra. Ismerősöm volt a debreceni színigazgató, Tolnay. (Aha, őt is ismerem, nálam volt osztagparancsnok a kis háborúban, a Monte San Michelén, vitézségi érme is van, nem csoda, ha ilyen ügyes, hogy a kis Mészárosban észrevette a tehetséget.) — Na és aztán? — Megmondtam neki, hogy színésznő szeretnék lenni. Ő meghallgatott és szerződtetett. Első fellépésem a János vitéz Iluskája volt, — aztán játszottam Rökk Marika szerepét ai »Vadvirág«-ban ... — Sikere volt? Szemérmesen elmosolyodik. — Igen... — Na és hogy került Pestre? — Jávor Pali lent vendégszerepelt Szegeden, (akkor már ott voltam) lent volt vele Dékány Bandi is, az író és kritikus, ők ketten aztán beszéltek rólam Németh Antallal. Vagyis ők fedezték fel. Na, aztán valaki Pesten beteg lett (akkor is Olthy), sürgönyöztek értem a Nemzetitől, félj ötlem, beugrottam, — leszerződtettek... — Melyik volt az első pesti szerepet — »Noszty-fiú«-ban a Kati, itt már nagy sikerem volt... — Szóval boldog? Lángbaborul az arca: — Nagyon... — Menyasszony vagyok, tudják, hogy a világon vagyok és azt is remélem, hogy kifogok még néhány jó szerepet. Nincs baj... Ebben maradunk... (e-)