Film Színház Irodalom, 1942. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1942-12-18 / 51. szám
jísgftvzkfy Zita Szeleczky Zita lakásán vagyunk. Az ablakon aranylóan ragyog be a téli napfény és itt a kedves, vidám hangulatú szalonban eljegyzést ünneplünk. Igen, eljegyzést, Szeleczky Zita eljegyzését. Zitánkat ugyanis eljegyezte a 121-ik gépvontatású tüzérüteg. És most az olvasó, kinek nyájasságához kétség nem fér, ne gondoljon sajtóhibára. Zitát csakugyan egy egész tüzérüteg jegyezte el minden előzetes megkérés nélkül, váratlanul, úgyhogy maga a boldog menyasszony lepődött meg legjobban, amikor a tüzérüteg képviseletében beállított hozzá egy szabadságos zászlós, Kukorelly László és hozta az oklevelet. Az eljegyzésről ugyanis szabályos oklevelet állított ki az üteg, Kámer László őrvezető készítette tüzcsendes pillanatokban, nagy gonddal, művészien. Felül Zita mosolygós arca, és alul a szöveg, amelyet a m. kir. 121.gépvontatású önálló közepes ágyúsüteg tisztikara, legénysége ajánl fel azon alkalomból, hogy a művésznő a fronton küzdő nevezett alakulat ügyeit felkarolta és magáévá tette. Ezen díszoklevelet, mint szeretetünk, hódolatunk és hálánk örök emlékét, fogadja szeretettel. Donpart, tábori postaszám 202/35. 1942. XI. 23. A zászlós úr átnyújti az oklevelet, összeüti a sarkát katonásan, csaknem leánykérön és kijelenti: __ Az ünnepélyes aktussal a 121-es üteg eljegyzettnek tekinti önt, Művésznő! Ezentúl, ha ismét jelentkezik leánykéréssel egy üteg, szíveskedjék »kosarat adni« nekik. A tréfán túl van ebben az oklevélben valami meghatóan komoly is, mert magával hozta a zászlós úr százhatvan ember üdvözletét és háláját is, százhatvan ember köszönetét, akik könnyebben viselik el a front megpróbáltatásait, ha olykor-olykor felcsendül a tábori rádióban Zita kedves hangja... És akik valamiképpen le akarták róni hálájukat és szívük minden szeretetét beleadták a százhatvan aláírásba. Mert aláírta ezt az oklevelet a tisztikar, de még a legénység is. Könny szökik a szembe, úgy elérzékenyül az ember egy pillanatra. Mert arra gondol, valami csodálatos vágyódás élhet az emberekben a szépség, a művészet után, ha odakint a front dübörgésében is meghallja távoli hangját, felfigyel rá és megkeresi vele a kapcsolatot. Zita is érzi ezt, oly elfogódott és halk most, mintha hinni sem akarna a szemének, fülének. Ez a kis oklevél valóban nem mindennapi esemény a háború történelmében és Szeleczky az első, aki egy tüzérüteg menyasszonya lett... Átveszi az oklevelet, kicsit megcsuklik a hangja, amint köszönetet mond érte: — Zászlós úr... ebben a pillanatban nem is tudok mit mondani, csak annyit... hogy ezért a pillanatért, úgy érzem, nagyon is érdemes volt megszületni. Mert ez az oklevél életem legnagyobb sikere és ha többé soha soha nem kapnék tapsot, akkor is érdemes volt játszanom! A front meghallotta a hangomat és ezt köszönöm maguknak, és köszönöm, hogy szeretnek, köszönöm, hogy elhozta ezt az oklevelet. Én, — itt megcsuklik Zita hangja és könny szökik bársonyos szemébe — én ígérem, hogy nagyon hűséges menyasszonyuk leszek! A zászlós úr válaszolni szeretne, de zavarral küszködik, csak nyel egy nagyot és egyik lábáról a másikra helyezi testsúlyát. A Don partján levő hajtásaira gondol és mind a százhatvannak üdvözlete fénylik szemében. Az ablakon meg beragyog a napfény és a tündöklő szobában, mintha ott állna felsorakozva a121-ik gépvontatású önálló közepes ágyúsüteg« tisztikara, legénysége, sapkához emelt kézzel, merev vigyázzban. ÍL - DÍSZOKLEVÉL · Szeleczky Zita művésznőnek, Százhatvan ember üdvüzletét zászlós úr ... hozta a Zita és a százhatvan vőlegény (Gaby felv. Szépség... Siker... Karácsony 1942 Boldogság... Ezt a legszebb ajándékot adja minden nőnek a Hermocith B. krém!