Film Színház Irodalom, 1942. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1942-10-09 / 41. szám
Déli látogatás a Műgecske( örményi Istvánné nagyságos asszony, azaz Szörényi Éva, művésznő ugyancsak szeretheti a Nemzeti Színházat, mivel férjemrával első családi fészküket, éppen a »kiskapuval« szemben, a Keszeg házban rendezték be. Innen aztán bajos elkésni, hiszen az öltöztetlőnő akár át is kiabálhat a művésznőnek második csengetéskor. Az új részekben egyébként sok »simítás« van még hátra. Ez is, az is hiányzik még, viszont több dolog duplán is megvan. Ilyen kisebb zűröket leszámítva a családi »üzem« megnyíltnak tekinthető, amint képeink is mutatják. (A nászajándékok közül különösen Bajor Gizi abroszai és szalvétái és Vizváry Mariska »néni” eredeti jénai« üvegedényei arattak »nyiltszíni tapsot«.) Az ifjú menyecske egyelőre jókedvűen iktatja be bokros színházi és filmelfoglaltságai közé a háziteendőket. Süt, főz, segít a cselédnek, egyszóval növeli a konyhai csatazajt. De lesz ez még kedvesebb is, majd ha egyszer csörgők és más gyermekjátékok festik alá a családi zenebonát... Te jó latén! Hogy fogok én erre a sok gratuláló levélre válaszolni!! A fiatal menyecske így gazdaasszonykodik odahaza. Éva átkiabál a Nemzeti portásának: »Kezdhetik a próbát, Jövök már!« (Mórai falv.) ■ Valahol a Futó utca fele pont Felfedeztem egy utcai telefont. Beléptem hát egy percre a fülkébe. Hazaszóltam, nem jövök, csak éjfélre Hogy kiléptem, megszólaltam én nyomba Gyulát gyújtok, s szerzőm helyett kit látok ! »Tisztelt uram, fogódzék a karomba!* Egy idegen férfit, egy nagy melákot! Tárgyaltuk a fellépést, a tippeket. Egy artistát, ki tör vasat, köveket Míg elértük lassan a Népligetet. S kikiáltó nőnek gondolt engemet.