Film Színház Irodalom, 1942. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1942-07-10 / 28. szám
A NAGY SZÍNÉSZI ALAKÍTÁSOK MEGŐRZÉSÉRŐL Sokszor gondolkoztam már azon, hogy a nagy színész miért népszerűbb jelensége a társadalomnak, mint a nagy írói A kétféle megítélés titka — úgy gondolom — a két művész belső természetében rejlik. A színész mindig a közönség előtt van, az író csak különleges esetekben lép a közönség elé. Éppen a könyvnapon figyeltem meg, hogy egyes írókkal szemben bizonyos esetekben kiült az emberek arcára a csalódottság érzése: a valóság, amit kaptak, sehogyse vágott össze azzal a képpel, amit kedvenc írójukról festettek maguknak. De a kétféle népszerűség oka mégsem egészen ez lehet. Az igazi író az idők végtelenségének dolgozik, a színész pedig a mának. Neki még halandó életében le kell aratni azt, amit az író néha csak halála után kap meg: a sikert és az elismerést. A színész művészete bizonyos idő múlva már csak a kritikák tükrében és a kortársak emlékeiben él tovább. Később csak üresen csengő nevek maradnak meg a köztudatban: tudjuk, hogy volt valaha egy Jászai Mari, Blaha Lujza, Hegedűs Gyula, Varsányi Irén, de művészetük szívét, illatát, ízét elmosta a könyörtelen idő. A modern technika némileg segítségére jött a színészeknek. A fénykép megőrzi az arcot, a gramofón a hangot s a kettőnek összetétele: a film a mozgást, alakot és hangot az utókor számára. A film kétségkívül sokat tett a jó színészek halhatatlanságáért. Bár ugyanekkor halhatatlanná tette azokat a gyengébb, vagy jelentéktelenebb színészegyéniségeket is, akikért egyébként egy centiméternyi nyersanyagot sem volna érdemes áldozni. Másik fogyatékossága az, hogy nem mindig az igazi nagy színészek kapnak filmszerződést, hanem a divatosak. Ilyenformán egy későbbi nemzedék nem fog teljes képet kapni a mai színházi és filmművészetről. Hiába is állítanánk föl egy filmmúzeumot, amelybe — a múzeumi könyvtár mintájára — minden elkészült filmből el kellene helyezni egy példányt. Ezen a gondolatmeneten át jutottam ahhoz az ötlethez, amelyet itt szeretnék felvetni: létesítsen a Színészkamara egy filmkönyvtárat, amely a nagy színpadi alakítások egyegy részletét örökítené meg az utókor számára. Valahogy úgy képzelem a dolgot, mint ahogy a Vojnichdíjat kiadják évenként az irodalmilag legsikerültebb színpadi szerzőnek, vagyis a Kamara keretében alakulna egy bizottság, amely az idény végén elhatározná, hogy Bajor Gizi »Bolond Asvayné«-jának egy meghatározott jelenetét, vagy Somlay Arthur »Naplemente«jének egy részletét hiteles színpadi beállításban ss a megszokott partnerekkel föl kell venni filmre és elhelyezni a Kamara múzeumában. Sokszor olyan nagyszerű színészi alakítás maradna meg így, amiről korábban csak reménytelen sóhaj kíséretében szoktunk megemlékezni. »Emlékszel — mondjuk mi szemtanúk egymásnak — Pethes Cyranójába. * A még korábbi nemzedék így idézte szavakban Ujházy Ede »Crampton mesternét, Jászai Mari «Elektra -ját, Márkus Emilia »Kaméliás hölgyét, Blaha Lujza *Török bíróné«-ját, Náday Ferenc »Nők barátja*-t etc. Ma már mindez csak halvány ködkép, vagy annál is kevesebb: üres szó, amely semmit sem takar. A technika most segítségünkre jött, hogy eltegyük a jövőre legszebb és legmegrázóbb színházi élményünket. A fiatal és kiforratlan tehetséges színészek között évenként ösztöndíjakat osztanak ki, s a nagy színészek külön jutalma legyen ez az intézmény, a halhatatlan alakítások tára. £cLdn4WM.Jiuiou- Zilv— NÉGY TESTŐR TOSCA A Legjobb amerikai és francia vígjátékokkal veszi fel a versenyt a hosszú idők után ismét exportképes dán filmgyártás legújabb alkotása. Négy pompás humorú fiatalember körül bonyolódik az ötletes, friss, egészséges humorú történet. A film karácsonyikor ne megállná helyét. Ezután az Ízelítő után bizalommal ülhetünk be a moziba, ha dán filmet adnak. MEGNÉZZÜK. Okvetlenül és azonnal. A FEHÉR NŐVÉR A szegény, jó kislányról szól a film, aki beleszületik a gazdagságba, a jólétbe, minden körülmény amellett szól, sutti-ta, hogy okvetlenül boldognak kell lennie és gyönge ! mégsem az_ Gazdag ROSSZ bankárnak a leánya, de apját meggyilkolják, őt magát tönkreteszik, mindenéből kicsalódik az emberekben, megutálja az életet és a kolostorba vonul. Itt végre megtalálja lelkének nyugalmát, forgatják, MEGNÉZZÜK? Ha már a többi nyári filmet is megnézzük ... Sardou halhatatlan drámája elevenedik meg a filmen. A napóleoni kor Rómája, a Palazzo Farnese pompája, az Angyalvár félelmetes pince börtönei. Puccini híres operafigurái kelnek életre, de nem az opera modoros stílusában, hanem egy kerekmeséjű, jól felépített drámában. Michel Simon játssza Scarpiát, *'az aljas bűnöst*. Szenzációsan. Külön meg kell dicsérnünk a gyönyörű felvételeket* MEGNÉZZÜK! Nézzük meg, de az Operaházban is. BÜKK GYÖNGYE: LILLAFÜRED — Szépen fotografált 7' \ kultúrfilm, melynek /n.r\ nyomán újra újabb és újabb szépségét fedezzük fel a tündér Lillafürednek. Jó képei a legsikerültebb magyar kultúrfilmek sorába emelik ezt a kisfilmet, mely Kalmár Tibor fülbemászó muzsikájával_ még önmagában is megállná a helyét. Orbók Attila kísérőszövege egy ifjú színésznő. Bartha Jolán előadásában színt, értéket nyer. MEGNÉZZÜK1 Jó nagy emmel jó este lesz. . (KITŰNŐJÓ KÖZEPES GYÖNGE ROSSZ