Film Színház Irodalom, 1942. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1942-11-20 / 47. szám
DÁN KLÁRI A PARISETTE-BEN Budapest dizőzVárosnak egyik legcsinosabb és legpikánsabb jelensége Dán Klári. Mulatságos lehet egy ilyen kis dizőznek az élete: elindul ősszel a Dunapartról — vagy a Belvárosból s megérkezik tavaszra — a Rózsadombra, miközbenvégigfőzi,a Pest összes sanzonra szomjas szíveit. A kis Dán Klári olyan, mint egy kis plüss játékmókus: ártatlanul és szelíden, mosolyogva és viccesen énekel szerelemről, flörtről, boldogságról, szenvedélyről, de olyan komolykodva is, ahogy a hallgatóság is hajlandó őt komolyan venni... Mondom, mulatságos egy ilyen dizőznek az élete már csak azért is, mert minden sanzonjához — más ruhát vehet fel. Gyászos témához, mondjuk fekete bársonyt, vidám, szerelmes témához színes imprimét, drámai témához díszes, nagy estélyi ruháit (lehetőleg mohéból) vicceshez — fiús pantallót és valamilyen kis férfi zakót... Dán Klári ruháival is édesen illusztrálja sanzonjait, amint a mellékelt ábrák mutatják ... ,k v j Sláger express Vallató szám Szobacica szám Kopogjuk le, nálunk nincsen semmi baj BÁRÓ DOBLHOFF LILI LES CENT VIERGES (SZÁZ SZŰZ) Ez Páris új nagy operettsikere. Mindenki erről beszél, mindenki dúdolja a slágereit, elmondja a díszleteket és a valóban tréfás, ötletes jelmezeket. Amikor a függöny lassan felgördül, először csak régimódi, háló-harisnyás lábakat lát a közönség, majd még régimódibb, slingeltszélű fehérneműt, szalogcsokros harisnyakötöket... Az 1860-as évek Párisában vagyunk. Bál van Mubille-nél, az akkori idők divatos mulatójában, ahol éppen nagy az izgalom, aháza közismert és szép fiatal táncosnői megelégelték eddigi életüket és elhatározták, hogy beeveznek a házasság nyugodalmasabb révébe. E célból követik azt a felszólítást, mely szerint az állam száz szüzet keres, akik hajlandók a Zöld-szigetre költözködni és ott házasságot kötni a sziget kietlen magányában asszony után sápítozó gyarmatosokkal. Ezenkívül Anatol herceg, a ház haloitnéje ma tartja legénybúcsúját, amelyre váratlanul betoppan purzicsánszőke és gyönyörű fiatal menyasszonya is, aki — természetesen — nem szereti a vőlegényét és aki meg akarja ismerni Párisrosszhírűs. helyiségét, mielőtt kimondaná Anatol hercegnek a boldogító igent. Persze ebből rengeteg mulatságos operettbonyodalom kerekedik. A Mabille-bálon megismert fiatal festő a legváratlanabb ötletekkel megakadályozza, hogy a fiatal hölgy az esküvő után valóban felesége legyen a hercegnek. A fiatal hölgy a darabban szereplő komikus tészta-nagyiparos házaspár segítségével ürügyet is talál arra, hogy elkerülje a nászéjszakát és a száz szűzzel a Zöld-szigetre indul... Itt, a hajón énekli rengeteg változatban azóta már slágerekké vált szerelmes dalait, s végül is szíve győzedelmeskedik a hercegi korona és vagyon felett. Mindez olyan pezsgő tempóban és szívzsongitó melódiák kíséretében vonul el szemünk előtt, hogy a közönség nagy része azzal a titkos vagy nyílt sóhajjal búcsúzik ettől a netzkesztyűs, tollkalapos, turnürös világtól: »De kár, hogy nem akkor éltünk, milyen kár, hogy ezeknek a szép időknek — vége van."‚ SYLVIE ET LE FANTOME (SILVIA ÉS A KÍSÉRTET) A közönség ezt a vígjátékot, — amely sokhelyütt már bohózatra is emlékeztet — az elejétől a végéig hangos nevetéssel kíséri. Azokat, akik annak idején látták, rendkívül emlékezteti az »Eladó kísértet« című filmre, amelyet Budapesten is nagy sikerrel mutattak be. A szappanbuborék könnyűségű vígjáték azonban a filmmel ellentétben nem az amerikai sznobizmust figurázza ki, hanem az egyes alakok bármely ország társadalmában egyaránt fellelhetők. Rengeteg helyzetkomikum fokozza a nevetést. A darabban szereplő papa az elkényeztetett lányának 16-ik születésnapjára kastélyt ajándékoz, de a kastélyhoz az időnként meg-megjelenő kísértet izgalmával is szolgálni akar. A rózsaszín fellegekben sétáló bakfist egy józan és nagyon szimpatikus fiatalember gyógyítja ki romantikus hajlandóságaiból úgy, hogy sűrű leplekbe burkolózott tréfás kísértetként jelenik meg előtte. A címszereplő Silvia egy édes, néha kissé nyávogó cica... Végül mindenki boldog lesz: az apa, mert leánya visszatalált az élők világába; a fiatalember, mert most már a kastély uraként nyugodtan írhatja verseit; és Silvia, mert a férfi, akibe beleszeretett, mint romantikus kísértet közeledett feléje ... HYMÉNÉE (ESKÜVŐ) Sajnálom, hogy Bourdet darabját nem láthattam a vígszínházi előadásban, de biztos vagyok abban, hogy méltó versenytársa volt ennek a párisi parádés előadásnak. A főszereplő Ágnest, aki az egész előadást egy tolókocsiban játssza végig, Marcelle Tessancourt alakítja és olyan fojtott, szinte hisztérikus szenvedélyeket, az öntudatlan gyűlöletnek és az egészségesek iránti megvetésnek olyan skáláját viszi a szerepébe, hogy a néző szinte borzongva keresi a fiatal lány alakja mögött a méregitalt keverő, ijesztő boszorkányt. Azt hiszem, hogy Bulla Elma ezt a szerepet több szomorúsággal és a magány erősebb érzékeltetésével játssza, mert itt Párisban sokan nehezmény nyerték Marcello Tessancourt játékában ezt a felfogásbeli hiányt. Sylvia és a kísértet