Film Színház Irodalom, 1942. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1942-11-06 / 45. szám

Az első b­enyoluás, mely a nőn a legszembe­ötlőbb, a szép, de még feltűnőbb a csúnya, ápolatlan haj! Nem véletlen, hogy minden művésznő haja — akár a mozi vásznán, akár színpadon látják — mesz­­sziről ragyog és selymesen, lágyan omlik. Nem vé­letlen, mert ők valóban törődnek a hajukkal. A Wu 2 Hajifsító Creammel való hajápolás meg­adja a hajnak szükséges táplálékát, azt selymessé, tükör fényessé és lágyan omlóvá teszi. Forgalomba hozza: Vienna lerakat­­ a a a És mit mond az egymondatos szobalány? Négy író: Szily Leontin, Dallos Sándor, Tóth Miklós és Bánky Viktor munkája a legújabb magyar film. A for­gatókönyvet Szily Leontin regényéből írták, franciás íze­ket, keverve az újszerű és kitűnő témába. A mese közép­pontjában Tolnay Klári áll, aki ismét új oldaláról mutat­kozik be ebben a filmben. A legnagyobb francia filmsike­reik hősnőihez hasonlítható csak, amikor egy-egy mozdu­latával, egy-egy el nem mondott, szóval, apró arcrándu­lással egész világokat, az emberi lélek legmélyebb rejtel­meit tárja fel. Partnere: Ajtay Andor, aki szintén kitűnő szerepet kapott. Őszülő halántékú, érett és egész férfinek szerepét játssza, aki találkozik a végzetes, az igazi szere­lemmel. A lelki vívódások ezernyi árnyalatát dús érzelmi palettája minden színének felhasználásával festi meg. A tempós, svingois, spanningos filmet Mánky Viktor ren­dezte, zeneszerzője pedig Malessner Béla. Az Andrássy Színház a jövő hé­ten, — tizenharmadikán és pénte­ken! — érkezik el első ezévi jubi­leumához, az »Ártatlan vagyok« századik előadásához. A Vaszary­­jubileum­ ünnepel­tje természete­sen Muráti Lili fő-, csúcs- és él­primadonna lesz, hiszen rekord­­hosszúságú szerepében az első jelenettől az utolsóig úgyszól­ván egyszuszra végigjátssza a da­rabot. Mi azonban most itt a másik végletet, a darab egymon­datos szolgalány-szereplőjét akar­juk mikroszkópvizsgálat alá ven­ni. Vájjon mit érez egy ilyen nyúlfarknyi szerepecske »hősnője«, meg van-e elégedve, avagy lá­­zong-e a jubileum küszöbén. Kí­váncsian kopogtattunk be Járay Teri öltözőjébe és az alábbi be­szélgetésbe elegyedtünk a fekete­­harisnyás, fehérhóbitás, szóval teljes szoba lányi díszbe öltözött helyre kis művésznővel: — Tekintettel az sen suite e­lő­­adásokra, nem fáradt még el, nem érzi magát esetleg kimerült­nek? Rögtön megérti a szelíd tréfát, cigányszeme pajkosan villan. — Egyáltalában­­nem, mert a szerepem, amilyen kicsi, éppen olyan változatos is. Nem is hiszi, hogy ezt az egyszerű mondatot: Derese márki, egy névtelen leve­let hoztam önnek ...« — hányféle­képpen lehet elmondani. Ha kell, száz variációban is! Éppen ezért volt bátorságom ezt a parányi kis szoba lány-szerepet is elvállal­ni, holott én már Bajor Irizi mel­lett játszottam »harmadik« fősze­repet. — Hol! Roppant önérzettel felel: — Hát nem tudja? A száz és a gödölyében. Sajnos, ezt eddig nem tudtuk. Holott, amint Terike meséli, az egész Lövőház­ utca (itt lakik a formás kis művésznő) ismeri őt, ebből a filmből. Összesúgnak mö­götte a járókelők, sőt egy-egy bátrabb rajongója még meg is szólítja őt — autogramért... Hiába, a már megszerzett »nép­szerűséget« még a legapróbb szál »a lány-szerep sem csökkenti. (a. k.) Járay Teri: »... egy névtelen levelet hoztam önnek .« (Escher felv.) Tolnay Klári és Ajtay Andor a »Kere­sztúton« főszereplői (Jupiter-film)

Next