Film Színház Irodalom, 1942. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1942-08-14 / 33. szám

­ O­llhund FŐZZÜNK JOBBBAN! Nemrég olvastam a Közélelmezési Hivatal kiadásá­ban megjelent új szakácskönyvecskét. Címe: Főzzünk jobban. Mivel állítólag az ember holtáig tarvul, el is olvastam a sok kitűnő receptet. A könyv hatása alatt elhatároztam, hogy saját háborús háziasszonyi tapasz­talataim tanulságait felhasználva, néhány könnyen valóságra váltható hadireceptet közlök. íme: PALACSINTA. Vegyünk huszonnégy deka lisztet, négy deka vajat, két deka cukrot, féldeka sót és két tojást. A békebeli palacsintasütéshez szükséges tejet remekül lehet pótolni szódavízzel. (Recept különösen tejszegény, de zsírban gazdag háziasszonyoknak felel meg). HADI-LINZER. Harminc deka liszthez tizenöt deka cukrot, egy tojást, nyolc deka vajat vagy zsírt szok­tam venni. A masszát kevés tejjel gyúrom össze. Ha nincs tej, néhány csepp bor is megteszi. Majd kés­hegynyi szódabikarbónát teszek bele, vékonyra sod­rom, ízzel megkenem és a tészta masszájából rácsot csinálok a tetejére. Ha megsült, vaníliás porcukorral kell behinteni. GYERMEKEKNEK KEKSZPÓTLÓ. Három deka vaj, hat deka cukor, tizenkét deka liszt kell hozzá. Ha a massza nem áll össze, kis tejjel kell összegyúrni, sodrófával kinyújtani és a sütőplére tenni. Tetejét tejjel vagy tojással kenjük meg, hintsük meg kristály­­cukorral és osszuk kis kockákra. Ha megsült, szépen szét lehet törni. Száraz helyen, hetekig tartható. HIDEG GRIZPUDDING. Háromnegyedliter tejben öt deka grízt kell megfőzni, ha megfőtt két tojásfehér­jét habnak felverve és egy kis vaníliáscukrot teszek bele. Vízzel öblített formába kerül ezután a tészta és tálalásig hűvös helyen áll. Friss gyümölcslével tálal­ható. HADI VAJASTÉSZTA. Tizenöt deka tepertőt, húsz deka lisztet, egy tojás sárgáját, kevés sót, tejben, két kockacukorral áztatott élesztőt, gyúrjunk össze, töltsük meg dióval, mákkal vagy ízzel és süssük meg. A tetejét tojással kell megkenni. KEKSZ. Harminc deka liszthez, tizenöt deka cuk­rot, öt deka vajat, egy egész tojást és egy kevés szóda­bikarbónát kell vennünk. Kis tejjel összegyúrjuk, vékonyra nyújtjuk, tojásfehérjével megkenjük, fánk­szaggatóval kiszaggatjuk és lassan megsütjük. Még egy bevált hadirecept, hogyan lehet zsír nél­kül főzeléket berántani. A zöldséget, parajt, zöldborsót vagy zöldbabot megfőzzük, amikor puha, akkor a levét leszűrjük. A leszűrt levet habverő segítségével liszttel jól összekeverjük és visszaöntjük a megfőtt zöldségre, így megmentjük a legértékesebb kifőtt anyagokat, a főzelék­ élvezhető és ami a legfontosabb, tápláló is. Egészen bizonyos, hogy a felsoroltaknál vannak jobb, olcsóbb és gazdaságosabb receptek­ is. Éppen ezért jó volna, hogy az, akinek van könnyen kivitelez­hető, a mai időkre szabott receptje, az küldje el a Film Színház Irodalom szerkesztőségének. Legfeljebb ezt a részt nem olvassák el a férfiak, de biztosan örülni fognak ők is az új, jó és változatos ételeknek.­ ­ •­­ Mulatságos, kedves és jó film a fitdeltsvnekM* A »Kadett szer­elem« mindenekelőtt: magyar film! A kadétok, ludovikások benne sneidig, kemény, pompás magyar fiúk, akik vidámságukkal, temperamentiu­mukkal, jókedvükkel, csinyjeikkel valósággal felverik a jó, öreg Ludovika Akadémiát, az új magyar hadsereg tisztikara javarészének áldott Alma Materét. Az ezre­des úr ludovikáts fia is ugyanabban a kótetben csücsül, amelyben valamikor a méltóságos papa nyögte a prics­­cset s a felnőtt tiszt urak és leendő tisztjelöltek szép katonaéletének ez ,a vicces és meghitt keveredés© való­sággal dijjongássa­l tölti el a nézőt és öreg militarista­­lelkületünk is elandalodva vágyakozott a film láttán az édes, szép, felemelő és büszke magyar katonaélet­­után, szerettünk vol­a beiratkozni a Ludovikára. Mondták is a ludovikás főemberek Güttler Antalnak, a producernek, mikor levetítették előttünk a filmet,­­ hogy nem fogják győzni visszautasítani a jelentkező­ket, olyan varázsos az egész film hangszerelése, olyan angyaliak a figurák, olyan andalítóak és viccesek benne a történések ... Az egyik kadett és a Stefánia leánynevelőintézet egyik kisasszonya között nagy szerelmi regény szövő­dik pontosan a hadnagyavatás és a leányiskola évad­záró ünnepélye között és e körül az »élet-halálra« szóló szerelmi történet körül bonyolódik azután le maga a film. Dicsérjük a szövegkönyvnek azt a tehetségét s mindenenekelőtt, hogy remek figurákat tudott kivá­lasztani a story számára: a kis ludovikások valameny­­nyien kemény fából faragott, jellemes, remek, magyar úriemberek, akik már most, (a képen) hadnagyjelölt korukban is, tudják azt, — és nemcsak a ludovikapa­­rancsnok-ezredes figyelmeztetéséből! — hogy »magyar tiszt, csak jellemes, derék, magyar úriember lehet!« Megható és külön gratuláció is jár érte azoknak, akik a filmet­ csinálták (egyszóval írónak, rendezőnek, pro­ducernek egyaránt), hogy ezek a nevelő tendenciájú mondatok sohasem nagyképűen hangzanak el a filmen, hanem mindig oly magától értetődő természetességgel, hogy az embernek egy pillanatra se jut eszébe,—shogy mindez másként is hangozhatnék... Szerepel a fiatal fiúk között egy nyafogó, árulkodó természetű is (a há­látlan szerepért nem nagyon irigyeljük a kis Puskást), akinek a parancsnok meg is mondja közvetlenül a hadnaggyá avatás előtt, hogy — nem való katonának, lépjen ki a Ludovikából, mert nincs benne bajtársias érzület, a fiúkkal való szolidaritás, jóban-rosszban való együttérzés... A végén direkt megsajnáljuk szegény gyereket, hogy ott kell hagynia a szép Akadémiát , le kell mondania a­­gyönyörű pályáról... Az Akadémia ciános, rangelső főamorozóját Pataky Jenő játssza, ő a fiúk bálványa és ideálja, ő az, aki a gön­dlörloknis Hidvéghy Valiba, a leánynevelő inté­zet szép kis növendékébe szerelmes és aki azután ren­geteg bonyodalom után, az imspiciáló főherceg jóvoltá­ból el is éri Szerelmesének kezét. A csillogó szerm­ű, an­gyali és andalító Hidvéghy Valéria mellett a kis Zsil­­ley Margit lövi le a siker kék madarát, tréfás, pikáns, rakoncátlan bájával és kedvességével. Amolyan Anny Ondra-szerű kit, magyar Durbin. No és Árpád Margit, a leánynevelő intézet tanárnőjének szerepében. Csak nézzük, hogy egy ilyen, végeredményben »mumus«­szerepet mennyi kedvességgel és kellemmel lehet ját­szani ... !Kedves, finom és nagyon tehetséges. Jó sze­repe­ vett a­ filmben Solthy Györgynek, az Akadémia parancsnokának, Rajnaynak, mint hadseregparancs­­nok-főhercegnek, Mihályi Ernőnek, mint ezredorvos­­nak, a fiatal Benkőnek, mint akadémikusnak, az ezüst­­hajú Zala Karolának, mint a leánynevelő intézet igaz­gatónőjének, végül Juhász Józsefnek, mint érmet­ ítar­nak az Akadémián. Bán Frigyes rendezte a viharzóan friss és üde darabot, Dolecsk­ó Béla szerezte hozzá a ze­nét és végeredményben csak annyit óhajtunk még kö­zölni az egész filmről, hogy miközben forgatták,­­ húsz évvel fiatalabbnak éreztük magunkat... (e. z.)

Next