Film Színház Irodalom, 1943. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1943-02-05 / 6. szám
ILLÉS ENDRE A „MÉREG" SZERZŐJE: „A SZÍNHÁZAT KÖRÜLVEVŐ FÉNY, ÉLMÉNY ÉS MISZTIKUM VONZOTT AZ IRODALOMHOZ" Arról az útról beszélgetünk Illéss Erich réved, amelyik őt az irodalomhoz vezette. — Az első könyv, — mondotta — amit a saját pénzemen vettem Lőcsén diákkoromban, Ambrus Zoltán »Színházi esték« című könyve veit. Ezen keresztül tudtam meg, hogy milyen Cyrano Páriában és milyen Bernard Shaw — Pesten. Ami fény, élmény és misztikum a színházat körülsugározza, az vonzott az irodalomhoz. Tulajdonképpen eleinte minden érdekelt, ami művészet, könyv, zene, piktúra. Egyszer elmondtam egy történetet valakinek, aki nekem szegezte a kérdést: »Mért nem írja ezt meg. Nagyon érdekes lenne.« Megírtam. Az írás Mikes Lajos kezébe került, aki aztán komoly, nagy szeretettel fogadott és formálisan rám parancsolt, hogy hetenként két novellát írjak — így lett belőlem novellista. Mikes Lajos nem elégedett meg ezzel, hanem könyveket adott a kezembe, hogy írjak róluk. Akkor ismerkedtem meg azzal a nagyszerű érzéssel, amit az jelent, ha valaki pontosan el tudja mondani, hogy mit olvasott. Aztán mikor megindult Szabó Lőrinc »Pandora« című lapja, a szerkesztő felszólítására színházakba jártam és írtam a darabokról, írtam azon nyersen, zölden, vadul egy évig, amikor a Budapesti Hírlaphoz kerültem. Bókay Jánosnál nagy öröm volt a munka, mert Bókay, mint szerkesztő a legteljesebb mértékben respektálta az egyéniséget, soha egy jelzőn sem változtatott és ezzel megtanított arra, hogy átérezzem a leírói, szó valóságos felelősségét. — Hogyan lett színpadi írót — Egészen valószinőtlenül. Mikor már kritikai írásaimon keresztül megismertek, egy alkalommal Németh Antal megbízott azzal, helyesebben meg akart bízni, hogy fordítsak le valamit. Én a megbízatás teljesítése elől kitértem és kifogásnak azt mondottam, hogy nagyon el vagyok foglalva. Németh Antal azt mondotta, hogy nyilván a darabon dolgozom. Nem cáfoltam meg, mire Németh Antal kijelentette, hogy darabomat a következő év műsorrendjébe iktatja — és ez elöl nem volt kitérés. Most már hajtott a furcsán rámszakadt kötelesség és így született meg a pörtetők«. — Mit ír szívesebben, novellát, vagy darabot? — Az írás mindig hallatlan nagy küzdelem az anyaggal, azonban a színházban, illetőleg a színpadon baráti vonzást is érzek. Mert ha például munka közben megállít as probléma, csak beültetem magam képzeletben a nézőtérre és máris elképzelem a folytatást, mert már magában véve az az tény, hogy színpad van, ötletet ad és a képzelet játékát helyes útra tereli. — Milyen témák érdeklik? — Mai emberek, mai témák, mai társadalom. És azonkívül a színpad, mint probléma, a színpadi mű, mint műfaj, a kifejezés módjának sokrétűségével, a sokféle út lehetőségével. Ez az, ami mint írót elsősorban érdekel. Nem szeretem ismételni, amit csinálok, a »Méreg« más, mint a »Törtetők«. Az ember vágjon neki az új útnak, nem baj, ha elesik, mert az új mindenért kárpótol. — Mik a legközelebbi tervei? — Regény. Megírni regényben a Gellérthegyet. A levegőjét, a csendjét, a havát, a tavaszi mozdulásait, mindezt embereken és történeteken átszűrve. Nagyon hiszek abban, hogy minden tájnak megvan a rendeltetése, sorsa, levegője. Bizonyos történetek csak tenger mellett, mások csak erdős vidéken, ismét mások csak súlyos kőfalak között kelhetnek életre. És a hely okvetlenül rányomja bélyegét mindazokra, akik körülötte és rajta élnek és nincs hatalom, amely őket felszabadíthatná a táj törvényeinek teljesülése alól. Minden hely meghatározza a köréje fonódó, vagybelőle fakadó sorsok útját. — Mikor írja meg ezt a regényt? — Ha több időm lesz. Mert a Gellérthegy regényét úgy akarom megírni, mint Respighi írta meg Róma erdőit és Róma kútjait. Nagyon sok fénnyel, áradással, melódiával és könnyűséggel ... Tnegismtele »Az írás mindig hallatlan nagy küzdelem az anyaggal...« FŐSZERKESZTŐ B---I»!»'. IUI |M» 1 M* SZVATKÓ PÁL XLVDI. Mj**. I« Újabb részletek a fajvédelmi is»""’ A vegyes!.' osságok megakad _ t *