Film Színház Irodalom, 1943. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1943-02-12 / 7. szám
KOLOZSVÁR ÉS A SZÍNÉSZ Írta: Ignácz Rózsa (Kolozsvár, március hó.) Azalatt a pár év alatt, amit a Nemzeti Színházban töltöttem, megtanultam, hogy a társadalom megnyilvánulásait, mint a leghűbb tükörben, a színház belső etején át figyeljem. A színház népe a társadalmi eseményekre könnyedén és kissé felületesen, de annál biztosabban és gyorsabbban reagál. Kíváncsian leszem, hogy Kolozsvár öntudatossága, szinte öncélú, szellemi magatartása hogyan érzik meg a mai kolozsvári színészek életén? Örömmel jelentem, hogy ezen a téren semmi hiba sincs. Mihályffy Béla szigorú úriember arcával s érces modorával éppen Kolozsvárra való. Muszáj, hogy szeressék a kolozsváriak. Mintha örökké itt élt volna, olyan természete van: az embereket szemtől -szembe szidja s a kritikáját nem nyeli le. Dicsérni háb megett szokott s épen jelen voltam, mikor kidobott az igazgatói irodából egy árulkodó ifjú hölgyet. Megérezte, hogy a kolozsváriak megvárják a közeledést: kedves és tartózkodóan barátkozó ő is, mint a kolozsváriak. Többet érez, mint amennyit mutat. Elegáns alakja dísze a belvárosi kávéháznak, ahol minden délután fellelhető- Az Utódban láttam játszani. Tapssal fogadják, mikor a színpadra lép. Kolozsvár tudós társadalma feli s tele van most egészen fiatal emberekkel. Az Utód-lkam, Ajtay szerepét Szécsi Ferenc játssza, aléit mi még gyermekszínész korából ismerünk s Ferkónak becézünk. Az ifjú tudósok rendszerint szeretik magukat egy kis bujuszkával, bakomparttal, miegymással öregíteni, hogy növeljék külső tekintélyüket. Szécsi Ferkó olyan helyre, komolykodó, helyét megálló kolozsvári ifjú tudós palántát ábrázolt a színpadon, mintha a mintát a kolozsvári Tudományos Intézet valamelyik fiatal zseni jelöltjéről vette volna. Volt is sikere. Emberükre ismertek benne a kolozsváriak. Úgy tetszik, hogy Kolozsvár befogadta a színészeket s ők kolozsváriakká hasonultak, percek alatt. Két ifjú színésznőnek van most itt a törvényes, gyűrűs és — méltóságos — vőlegénye. A családi hangulatot az igazán pompás opera kitűnő igaz fitó-karmestere és gyermekei jelentik A kis PasZíZ-lánykák ott ülnek a páholyban, minden operaelőadáson, szünetben beszaladják az épületek cerelét tartanak az ismerősök között Voltam egy zártkörű politikai klub vitaestjén. Kit látok az ifjú kolozsvári szellemi elit tagjai között? Tompa Pufit a komikust, Tompa Miklóst a kolozsvári rendezőt és Nádasdy Kálmánt-aki vendégként ép-Open Farkas Ferenc »Bűvös szekrény« című operáját rendezi. A külpolitikai tárgyú előadást Vita Sándor, az angol lord modorú képviselő tartotta. Pufink, mint a kolozsvári társadalom régi és megbecsült tagja szólt hozzá, a vitához. Nádasdy Kálmán előadás után, félrehúzta Tompa Miklóst a rendezőt: - Te, — mondta — ha egyszer olyasmit rendezel, ahol nagy fontosságú dolgokat hoszszasan mond el valaki, gondolj a mai előadásra. Figyelted? Ilyen előkelően beszéltessed a színészt. Faarccal, egyetlen gesztus nélkül, a poéneket minél szürkébben. A frázisos hatást úgy lehet elkerülni, ha a színésszel ejteted a nagyjelentőségű poéneket. Kolozsvár vezető társadalma meghitt barátságába fogadta s a színészeket. Azt hiszem, minden lehetőségük megvan rá, hogy rövidesen jellegzetes kolozsvári színjátszást teremtsenek, különösen, ha a város demokratikus szellemét is magukévá teszik és szélesebb társadalmi kapcsolatokat teremtenek. Meglesz ez is, ha majd a színházlátogató, többnyire kispolgárokból álló »Tizes Szervezet« tagjai is a színészek személyes barátaiként nézik az előadásokat. Ha majd a színházlátogató (hóstáti gazda kereszt körű diának hívja — mondjuk — Görbe János, „ . kolozsvári színművész urat... Szécsi Férem Tomim Pál'i Tomim ,Miklós Farkas Fém EGY BALERINA a második quadrille-ból A harmadik emeleti balett-teremben, az Operaházban ütemesen hangzik a baletton ester vezényszava se gyenge Roppanások jelzik, hogy a vezényszavakra megfelelő táncmozdulatokat lejtenek a balerinák. Szigorú rangsor van ebben a kia birodalomban. A magánbankisnők és a quadrilletagok befejezik a próbát s közülük az egyiket — a második cpiadrilleból — kiválasztjuk, hogy elbeszélgessünk vele arról, hogyan él egy balerina, ráragadó szőke lány, Szabó Gabi a neve. Valahonnan ismerjük s mint utólag megtudjuk, a »Balkezes angyal« és más magyar filmekből, ahol kisebb szerepeket játszott. És természetesen az operaházi színpadról, ahol feltűnik a Babatündér és más balettek előadásán üde szőkeségével. — Hogy lettem balerina — mondja mosolyogva kérdésijükre — úgy, hogy egyik rokonom az Osperaház tisztviselője volt és ő ajánlotta szüleimnek hogy járjak a balettiskoláiba. Erdélyiek vagyunk és szüleim annak idején átmenekültek Marosvásárhelyről. Jómájam vagonban születtem Törökszentmiklós és Budapest között. Családunkat nemcsak az én személyem köti össze a színházi világgal. Nővérem, Szabó Olga, a Nemzeti Színház pénztárosnője. Másik testvérem, Szabó Irén, az Operaház titkári hivatalának tisztviselője. Harmadik leánytestvérem, Szabó Magda, aki szintén a Nemzeti Színház pénztárosnője volt, nemrég ment férjhez. — Sokat dolgozik egy balerina —kérdezzük. — Bizony eleget — feleli. — Minden délelőtt két és fél órát gyakorolunk. — Meddig tud spiccelni? — Akár egy fél napig és négyre félszer fordulok meg magam körül. Ezért a bravúros mutatványért egyszer húsz pengőt kaptam Radnai Miklós igazgató úrtól. A fiatal Szabó Gabi »öreg« operista már, hiszen ötéves korai óta táncol a színházban. Akkor még mint növendék kezdte, később mint ösztöndíjas folytatta ma pedig a m. kir. Operaház balerinája. És mint halljuk, a mozival is kacérkodik Nagyobb feladatot akarnak neki adni a filmproducerek. Amikor elbúcsúzunk tőle, Gere Lolával és Laurisin Lajossal ta- lálkozunk, akik éppen a kis Szabó Gabihoz igyekeztek. — Mit óhajtanak tőle? —kérdeztük kíváncsian. Ezt felelték: — Ő a mi bérmakeresztlányunk__